Főmenü megnyitása

Vittorio Gassman

olasz színész, rendező, 1922-2000

Vittorio Gassman (Genova, 1922. szeptember 1.Róma, 2000. június 29.) olasz színész és filmrendező.

Vittorio Gassman
Vittorio Gassman.jpg
Életrajzi adatok
Művésznév „Il Mattatore”, „The Sir Laurence Olivier of Italy”
Született 1922. szeptember 1.
Genova
Elhunyt 2000. június 29. (77 évesen)
Róma
Sírhely Campo Verano
Házastársa Nora Ricci (1944 - 1952)
Shelley Winters (1952 - 1954)
Diletta D'Andrea (1972 - 2000)
Gyermekei
  • Alessandro Gassmann
  • Paola Gassman
  • Vittoria
  • Jacopo
Pályafutása
Iskolái Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Aktív évek 19451999
További díjak
  • Legjobb férfi alakítás díja (A nő illata, 1975)
  • Donostia Életműdíj (1988)
  • Asztúria hercegnője művészeti díj (1997)
  • David di Donatello for Best Actor (A nagy háború, The Easy Life, La Congiuntura, The Tiger and the Pussycat, A nő illata, Dear Father, The Family, 5th David di Donatello Awards, 8th David di Donatello Awards, 10th David di Donatello Awards, 12th David di Donatello Awards, 20th David di Donatello Awards, 24th David di Donatello Awards, 32nd David di Donatello Awards)
  • David di Donatello-díj teljes életműért (29th David di Donatello Awards, 36th David di Donatello Awards, 41st David di Donatello Awards)
  • Nastro d'Argento for Best Actor (Ismeretlen ismerősök, The Easy Life, A nő illata, Lo zio indegno)
  • Nastro d'Argento for Best Supporting Actor (The Dinner)
  • Mar del Plata Film Festival (I mostri)
  • Montreali filmfesztivál
  • Silver seashell for best actor (Brancaleone at the Crusades)
  • Taormina Film Fest
  • Golden Lion for Lifetime Achievements (53rd Venice International Film Festival)
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1994. március 16.)
  • Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic (1987. április 27.)

Vittorio Gassman weboldala
Vittorio Gassman az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Gassman témájú médiaállományokat.

Becenevei: „Il Mattatore” („A Szörnyeteg”), „Olaszország Sir Laurence Olivier-je”

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Struppában született, amelyet 1926-ban nagy Genova városához csatoltak, Heinrich Gassmann német mérnök (Vittorio művésznevében később elhagyta a második n-t ) és a pisai zsidó származású Luisa Ambron gyermekeként. A gimnáziumban baseball-sztár volt. Rómában előbb jogi tanulmányokat folytatott, de azzal felhagyva, színészetet tanult a színházművészeti iskolában, majd elvégezte a színiakadémiát.(Más forrás szerint elvégezte a római Jogi Egyetemet.[1])

Milánóban mutatkozott be 1942-ben Dario Niccodemi Nemica (Női ellenség) nevű színházában, ezután Róma következett, ahol a Teatro Eliseo színházban szerepelt. 1946-ban debütált a filmvásznon, még ugyanebben az évben öt filmben szerepelt. 1948-ban Riso Amaro (Keserű rizs) köréhez csatlakozott. (Luchino Visconti társulatához, ahol Tennessee Williams és Shakespeare darabokban játszott, és a Teatro Nazionale nevű (Olasz) Nemzeti Színházban pedig a Peer Gyntben.) 1952-ben önálló színtársulatot alapított Luigi Squarzinával, színpadra állította és rendezte a Hamlet első komplett verzióját Olaszországban, a Teatro d’Arte Italianóban, majd rövidebb ideig Seneca Tieste (Trieszt)jében és Eschilo I Persiani (Perzsák)jában dolgozott. Ugyanebben az évben feleségül vette Shelley Winters amerikai színésznőt és Hollywoodba szerződött, ahol filmszerepekben játszott (Háború és békeAudrey Hepburnnel). Elvált, visszament Rómába, és sok filmszerepe után 1956-ban ő játszotta Othellót a neves színész, Salvo Randone mellett. Rövid idő múlva már a tévében is fellépett. Ebben az évben rendezőként is bemutatkozott a Kean, a zseni című filmmel.

Pályafutása során majd minden karaktert megformált: volt bíró, gyilkos, katona, remete, rendőr, aranyifjú, megformált kosztümös alakokat és modern szívtiprókat. Legemlékezetesebb filmjei: az Előzés, a Belfegor a pokolból, az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, a Fehér telefonok, A terasz, A nő illata, Keserű rizs, Ismeretlen ismerősök és az Egy remete Rómában. 1979-ben Firenzében színiiskolát hozott létre Teatro Nazionale d’Arte néven. 1982-ben önéletrajzi ihletésű filmet készített Alessandro fia társrendezőjeként Az apa fia címmel. 1994-ben az olasz tévében elindította és vezetője volt a Dante életét feldolgozó műsornak. Bár filmszínészként aratott nagyobb sikereket, a színházat sohasem hagyta el, visszavonulása után is segítette nagy tapasztalatával, műveltségével. Klasszikus költők verseit is kitűnően szavalta. Gassman házasságaiban is hű maradt a színészethez: csak színésznők voltak a feleségei: Nora Ricci, Shelley Winters, Juliette Maynel és Diletta D'Andrea Kezében az elmaradhatatlan cigarettával szerepelt időskori riportfilmjeiben. Érces hangján is érződött erős dohányos mivolta.

Rómában halt meg, szívrohamban, életének 78. évében.

TevékenységeSzerkesztés

Ismertebb filmjeiSzerkesztés

  • Luchino Visconti (1999)
  • Bomba (1999)
  • A vacsora (1998)
  • Tűzsivatag (1997)
  • Pokoli lecke (1996)
  • Ábrahám (1994)
  • Hosszú tél (1992)
  • Rossini, Rossini! (1991)
  • Seherezádé (1990)
  • A hóbortos nagybácsi (1989)
  • A förtelmes halál (1989)
  • Csavargók (1988)
  • A család (1987)
  • Paradigma (1985)
  • Az élet kész regény (1983)
  • Az apa fia (1982)
  • Vihar (1982)
  • Bukott zsaru (1981)
  • A terasz (1980)
  • Kedves papa (1979)
  • Kvintett (1979)
  • Az esküvő (1978)
  • Éljen Itália (1977)
  • Tatárpuszta (1976)
  • Jó éjszakát hölgyek, urak (1976)
  • Fehér telefonok (1976)
  • Éjfélkor indul útjára a gyönyör (1975)
  • A nő illata (1974)
  • Tosca (1973)
  • Család nélkül (1972)
  • Az olasz nép nevében (1971)
  • Afrikai Scipio (1971)
  • Audiencia (1971)
  • A válás (1970)
  • 12 + 1 (1969)
  • Alibi (1969)

  • A próféta (1968)
  • A légy dilije (1967)
  • A tigris (1967)
  • A nő hétszer (1967)
  • Belfegor a pokolból (1966)
  • Brancaleone ármádiája (1966)
  • Szüzet a hercegnek! (1965)
  • Il Gaucho (1965)
  • Slalom (1965)
  • Beszéljünk a nőkről (1964)
  • Nyári bolondságok (1963)
  • A siker (1963)
  • Barabás (1962)
  • Előzés (1962)
  • Az utolsó ítélet (1961)
  • Róma szellemei (1961)
  • A tolvaj és a szerelem (Il Mattatore) (1960)
  • A nagy háború (1959)
  • A nagy halál (1958)
  • A vihar (1958)
  • Ismerős ismeretlenek (1958)
  • Szívspecialista (1957)
  • Háború és béke (1956)
  • Kean (1956)
  • A világ legszebb asszonya (1955)
  • Mambo (1954)
  • Rhapsody (1954)
  • Zorró (1952)
  • Anna (1951)
  • A fekete korona (1951)
  • Földönfutók (1949)
  • A kapitány lánya (1947)
  • Pinocchio kalandjai (1947)
  • Keserű rizs (1948)
  • A rejtélyes lovas (1948)
  • Zsidó esküvő (1948)

Főbb rendezéseiSzerkesztés

  • Az apa fia (1982), Család nélkül (1972), Alibi (1969), Kean, a zseni (1956).

KönyvekSzerkesztés

  • Önéletrajzi könyveket írt és adott ki, de írt verseket is.

Róla:

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ki kicsoda Színészek, 69. oldal, szerkesztő Gergyel Antal, Anno Kiadó, Budapest, dátum nélkül, ISBN 963-375-397-X

ForrásokSzerkesztés