Főmenü megnyitása

Az 57. Cannes-i Fesztivál 2004. május 12. és 23. között került megrendezésre Quentin Tarantino amerikai színész-rendező elnökletével. A megnyitó és záróesemények ceremóniamestere Laura Morante olasz színésznő volt. A hivatalos versenyprogramban 19 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 21, a Cinéfondation keretében 18, míg versenyen kívül 19 új és 24 filmtörténeti alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet, 7 rövidfilmet és külön vetítéseken további 9 alkotást mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 20 nagyjátékfilm és 12 kisfilm vetítésére került sor. A cannes-i filmvásárra ez évben 74 ország 8382 filmes szakembere (forgalmazó, vásárló, exportőr stb.) érkezett, mely mintegy 6%-os emelkedést jelentett az előző évhez képes. Különösen a távol-keleti (hongkongi, indiai, thaiföldi) vásárlók száma ugrott meg.

57. cannes-i fesztivál
Michael Moore az Arany Pálmával
Michael Moore az Arany Pálmával
Rendezvény
Helyszín Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota
Dátum 2004. május 1223.
Elnök Quentin Tarantino
Házigazda Laura Morante
Filmek száma 176
Nyitófilm Rossz nevelés
Zárófilm De-Lovely – Ragyogó évek
Díjazottak
Arany PálmaFahrenheit 9/11
NagydíjOldboy
Ifjúság díjaKontroll
Fesztiválok
Előző 56. cannes-i fesztivál (2003)
Következő 58. cannes-i fesztivál (2005)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 2004-es fesztiválSzerkesztés

 
Quentin Tarantino, a zsűri elnöke

A fesztivál nyitófilmjeként Pedro Almodóvar önéletrajzi ihletésű drámáját, a Rossz nevelést mutatták be. A díjkiosztót követő zárófilm Irwin Winkler De-Lovely – Ragyogó évek című alkotása volt; az eseményt összekötötték az e filmet is gyártó és forgalmazó, 80 éves Metro-Goldwyn-Mayer ünneplésével.

A program keretében tisztelegtek a még 91 évesen is aktív Michelangelo Antonioni munkássága előtt, akinek neve összeforrt a fesztiváléval, hiszen 1949 óta rendszeresen megjelent a filmes seregszemlén. Világpremier előtt vetítették le életművét összefoglaló Lo sguardo di Michelangelo című, 15 perces rövidfilmjét. A filmetűd hűen tükrözi azt a szemléletet, melyet műveivel kapcsolatban egykor a művész kifejtett: „Elég nyitva tartani szemünket, s minden értelmet nyer.”. A Cannes-i Klasszikusok rendezvénysorozat keretében levetítették az 1967-ben fődíjat nyert Nagyítás felújított kópiáját.

Ugyancsak tisztelegtek az 1964-es fesztiválon feltűnést keltett, majd csaknem minden alkalommal jelen levő brazil filmgyártás előtt az akkori kettő (Isten és Ördög a Nap földjén, valamint Aszály) és további négy film vetítésével a versenyen kívüli szekciókban.

 
Park Chan-wook

Több újdonsággal is szolgált a 2004-es rendezvény:

  • Ebben az évben indítottak egy versenyen kívüli tematikus, visszatekintő vetítéssorozatot, Cannes-i Klasszikusok (Cannes Classics) elnevezéssel, mely a világ filmes örökségének műveiből válogat és mutat be restaurált kópiákat, illetve tiszteleg játék- és dokumentumfilm-készítők előtt.
  • Ekkor szervezték meg először a Színészleckét (La leçon d’acteur), a neves színészek által adott mesterkurzust; első alkalommal a hallgatók Max von Sydow-val találkozhattak. Az előadások száma ezzel háromra nőtt. A színészlecke mellett filmleckét tartott Stephen Frears angol filmrendező és zenei leckét Lalo Schifrin argentin zeneszerző.[1]
  • A filmvásárhoz kapcsolódóan ekkor létrehozott Produceri Hálózat (Producers Network) alkalmat adott a filmproducereknek, hogy filmterveiket ismertessék a potenciális befektetőkkel, hogy ezzel felgyorsítsák a nemzetközi koprodukciós alkotói és pénzügyi folyamatokat.[2]
  • A rövidfilmek versenye mellett elindították a Short Film Corner elnevezésű rendezvényt kizárólag rövidfilmekkel foglalkozó rendezők és producerek részére, hogy bemutathassák alkotásaikat, s különféle találkozókon vehessenek részt jövőbeli karrierjük érdekében.[3]
  • Bemutatásra került Gilles Jacobs fesztiváltörténeti trilógiájának 3. része, amely cannes-i „nagyágyukkal” foglalkozott.
  • Esténként a tengerparti vetítések előtt DJ-k készítettek összeállításokat filmzenékből. Egy ilyen vetítés keretében mutatták be François Truffaut két kisjátékfilmjét (Antoine és Colette, Csirkefogók), valamint filmtörténeti jelentőségű első alkotását, a Négyszáz csapást.
  • A fesztiválpalota Louis Lumière-előadótermének előcsarnokában felavattak egy 3x4 méteres, 30 000 darabból álló mozaikképet, melyen kék háttérben a fesztivál jelképe, egy álló pálmaág látható, 24 karátos arannyal bevont kockákból.

1956 után, amikor is Jacques-Yves Cousteau A csend világa című tengerenciklopédiája lett Arany Pálmás, most ismét egy dokumentumfilm, a Fahrenheit 9/11 kapta a fődíjat. A döntés erős politikai vihart kavart. A Michael Moore-ral ugyanazon produceri és forgalmazó céghez tartozó Tarantino elnökletével ítélkező zsűri döntésével kapcsolatban még azoknak is műfaji és minőségi fenntartásai voltak, akik alapvetően egyetértettek a „Bush-gyilkos” alkotás céljával és mondanivalójával. Több kritikus már a versenybe történt beválogatásában is a francia külpolitika beavatkozását látta, főleg annak fényében, hogy az iraki háború szükségességét illetően a fesztivált befogadó országnak komoly vitája támadt az angolszász hatalmakkal és az ENSZ BT-felhatalmazás hiányában másik két BT-taggal együtt távol maradt az USA-GB páros által vezetett koalícióból.[4] Tarantino azt állította, hogy a döntést egyhangúlag hozó zsűri számára nem az alkotás politikuma számított, hanem az, hogy ezt találták a legjobb alkotásnak. Tilda Swinton még hozzátette: egyedül a film humora és szatirikus szellemisége számított; valójában nem Bushról, vagy Irakról szól, hanem egy rendszerről. Godardot idézte: „Sok időt töltöttünk azzal, hogy keressük a probléma kulcsát, ideje lenne elkezdeni keresni a zárat…”[5] A film a legmagasabb elismerés mellett begyűjtötte a FIPRESCI díját is. A fesztivál nagydíját a dél-koreai Park Chan-wook vehette át Oldboy című alkotásáért, s megosztva kapta a zsűri díját a thaiföldi Apichatpong Weerasethakul filmje, a Sud pralad, valamint a Coen testvérek vígjátéka, a Betörő az albérlőm. A legjobb rendező Tony Gatlif lett (Száműzetés), a legjobb forgatókönyv díját pedig a Mint egy angyal alkotói, Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri vehették át. A legjobb színésznő a hongkongi Maggie Cheung lett (Tiszta); a legjobb férfi alakítás díját a 14 éves japán Jagira Júja (Anyátlanok) kapta, aki iskolai vizsgái miatt nem tudott Cannes-ba utazni, helyette a díjat a rendező vette át. Ebben az évben a technikai-művészi Vulcain-díjat megosztva vehette át Éric Gautier operatőr (Tiszta) és Walter Salles rendező (Che Guevara: A motoros naplója). A legjobb elsőfilmesnek az izraeli Keren Yedaya választották, aki a Kritikusok Hete szekcióban vetített Or című filmjéért Arany Kamerát vehetett át.

  Két magyar film volt érdekelt a filmszemlén: az elsőfilmes Antal Nimród Kontroll című alkotása az Un certain regard szekcióban volt versenyben az Arany Kameráért, míg Mundruczó Kornél Kis apokrif No. 2 című főiskolai dolgozata a Cinéfondation szekcióban. A Kontroll elnyerte a francia ifjúsági és sportminisztérium által adományozott, rangos ifjúság díját. A díjátadón külön kiemelték, hogy a hét fiatalból álló zsűrit „elbűvölte a metró zárt világának” ábrázolása, valamint "az érintett történet egyetemessége és a film hozzáértéssel megszerkesztett ritmusa."[6]

A 2004-es Rendezők Kéthete vezérmotívuma három gondolat köré épült: felfedezés, meglepetés és csodálat. A szekció vetítéssorozatát a japán Isí Kacuhito A tea íze című filmdrámája nyitotta meg. Az általa megütött alaphang folytatódott Asia Argento A szív csalfa vágyai című alkotásával, amely a fesztivállátogatók között ugyancsak zajos sikert aratott, valamint a Yervant Gianikian és Angela Ricci Lucchi olasz szerzőpáros Oh, uomo című filmjével. Aránylag sok fiatal filmkészítő mutatkozott be, közöttük a libanoni származású, de Franciaországban dolgozó Danielle Arbid (Csatatéren) átvehette a legjobb európai filmnek járó Europa Cinemas Label-díjat. Kiemelkedett a filmek mezőnyéből a chilei Machuca (Andrés Wood), a francia À vot' bon coeur (Paul Vecchiali) és A gyilkos én vagyok (Thomas Vincent), valamint az argentin Los muertos (Lisandro Alonso). A szekció megnyitóünnepségén adták át Nanni Moretti olasz rendezőnek az Arany Hintó díjat.[7]

ZsűriSzerkesztés

VersenyprogramSzerkesztés

 
Benoit Poelvoorde

Cinéfondation és rövidfilmekSzerkesztés

Un Certain RegardSzerkesztés

Arany KameraSzerkesztés

Hivatalos válogatásSzerkesztés

Nagyjátékfilmek versenyeSzerkesztés

Nagyjátékfilmek versenyen kívülSzerkesztés

Cannes-i KlasszikusokSzerkesztés

Un Certain RegardSzerkesztés

  • 10 on Ten (Ten)[8][13] – rendező: Abbas Kiarostami
  • À ce soir (Este találkozunk!) – rendező: Laure Duthilleul
  • A tout de suite (Örvény) – rendező: Benoît Jacquot
  • Alexandrie... New York (Alexandria - New York) – rendező: Youssef Chahine
  • Bienvenue en Suisse – rendező: Léa Fazer
  • Cheongpung myeongwol (A penge szövetsége) – rendező: Kim Ui-seok
  • Crónicas (Cronicas) – rendező: Sebastián Cordero
  • Dear Frankie (Kedves Frankie) – rendező: Shona Auerbach
  • Hotel – rendező: Jessica Hausner
  • Khakestar-o-khak – rendező: Atiq Rahimi
  • Kontroll – rendező: Antal Nimród
  • Lu cseng – rendező: Jang Csao
  • Marseille – rendező: Angela Schanelec
  • Moolaadé – rendező: Ousmane Sembene
  • Noite Escura (Sötét éjszaka) – rendező: João Canijo
  • Non ti muovere (Ne menj el!)[14] – rendező: Sergio Castellitto
  • Poids léger – rendező: Jean-Pierre Améris
  • Shiza (Skizó - Egy bolond világ lovagja) – rendező: Gulshat Omarova
  • Somersault (Cigánykerék) – rendező: Cate Shortland
  • The Assassination of Richard Nixon (A Richard Nixon-merénylet) – rendező: Niels Mueller
  • Whisky – rendező: Juan Pablo Rebella és Pablo Stoll

Rövidfilmek versenyeSzerkesztés

  • Accordeon– rendező: Michèle Cournoyer
  • Closer – rendező: David Rittey
  • Der Schwimmer – rendező: Klaus Huettmann
  • Flatlife (Társasházi élet) – rendező: Jonas Geirnaert
  • Gérard mon amour – rendező: Madeleine André
  • La dernière minute – rendező: Nicolas Salis
  • L'évangile du cochon créole – rendező: Michelange Quay
  • Quimera – rendező: Eryk Rocha
  • Thinning the Herd – rendező: Rie Rasmussen
  • Trafic – rendező: Catalin Mitulescu

CinéfondationSzerkesztés

  • 99 vuotta elämästäni – rendező: Marja Mikkonen (Turku Polytechnic/Arts Academy,   Finnország)
  • Beita Shel Meshoreret – rendező: Haim Tabakman (Tel Aviv University,   Izrael)
  • Calatorie la oras – rendező: Corneliu Porumboiu (Universitytea de Arta Teatrala si Cinematografica,   Románia)
  • Fajnie, ze jestes – rendező: Jan Komasa (Państwowa Wyższa Szkoła Filmowa, Telewizyjna i Teatralna im. Leona Schillera w Łodzi,   Lengyelország)
  • Footnote – rendező: Pia Borg (Victorian College of the Arts University of Melbourne,   Ausztrália)
  • Gaïa – rendező: Amarante Abramovici (La Fémis,   Franciaország)
  • Happy Now – rendező: Frederikke Aspöck (Nimbus Film Productions,   Dánia)
  • Kis Apokrif No.2 – rendező: Mundruczó Kornél (Színház- és Filmművészeti Egyetem,   Magyarország)
  • Kontakt – rendező: Martin Duda (FAMU,   Csehország)
  • Nebraska – rendező: Olga Zurawska (University of Southern California,   Amerikai Egyesült Államok)
  • Playing Dead – rendező: David Hunt (National Film and Television School,   Egyesült Királyság)
  • Prophéties du passé – rendező: Fabien Greenberg (Napier University – School of Media Arts,   Egyesült Királyság)
  • Proyect Gvul – rendező: Rima Essa, Adi Halfin, Nadav Lapid, Dani Rosenberg és Tamar Singer (The Sam Spiegel Film and TV School,   Izrael)
  • Son of Satan – rendező: J.J. Villard (California Institute of the Arts,   Amerikai Egyesült Államok)
  • The Happiness Thief – rendező: Derek Boyes (National Film and Television School,   Egyesült Királyság)
  • The Rick – rendező: Tim McCarthy (University of California at Los Angeles,   Amerikai Egyesült Államok)
  • The Wings – rendező: Seo Hae-young (Korea National University of Arts,   Dél-Korea)
  • Wonderful Harusame – rendező: Aoyama Ayumi, (Film School of Tokyo,   Japán)

Párhuzamos rendezvényekSzerkesztés

Kritikusok HeteSzerkesztés

NagyjátékfilmekSzerkesztés

  • Al malaika la tuhaliq fi al-dar albayda – rendező: Mohamed Asli
  • Atash – rendező: Tawfik Abu Wael
  • Brodeuses (Összefonódva)[8] – rendező: Éléonore Faucher
  • Calvaire (Pokoljárás) – rendező: Fabrice Du Welz
  • CQ2 – rendező: Carole Laure
  • Or – rendező: Keren Yedaya
  • Temporada de patos (Kacsaszezon) – rendező: Fernando Eimbcke

RövidfilmekSzerkesztés

  • Alice et moi (Alice és én) – rendező: Micha Wald
  • Breaking Out – rendező: Marianela Maldonado
  • Con Diva – rendező: Sebastián Mantilla
  • L’homme sans ombre – rendező: Georges Schwizgebel
  • Los elefantes nunca olvidan – rendező: Lorenzo Vigas Castes
  • Ryan – rendező: Chris Landreth
  • Signes de vie – rendező: Arnaud Demuynck

Külön vetítésekSzerkesztés

  • Adieu Philippine (Adieu Philippine) – rendező: Jacques Rozier
  • Anna, 3 kilos 2 – rendező: Laurette Polmanss
  • L’Après-midi de monsieur Andesmas – rendező: Michelle Porte
  • Ce qu’il reste de nous (Ez maradt belőlünk) – rendező: François Prévost és Hugo Latulippe
  • De l’autre côté – rendező: Nassim Amaouche
  • Girls and Cars in a Colored New World – rendező: Thomas Woschitz
  • Les parallèles – rendező: Nicolas Saada
  • Sotto falso nome – rendező: Roberto Andò
  • Sztolitcsnij szkorij – rendező: Artjom Antonov

Rendezők KétheteSzerkesztés

NagyjátékfilmekSzerkesztés

  • À vot' bon coeur – rendező: Paul Vecchiali
  • Ano Tonneru – rendező: Manda Kunitosi
  • Babae sa Breakwater – rendező: Mario O'Hara
  • Csa no adzsi[15] (A tea íze)[8] – rendező: Isí Kacuhito
  • En attendant le déluge – rendező: Damien Odoul
  • Gav khuni – rendező: Behruz Afkhami
  • Je suis un assassin (A gyilkos én vagyok) – rendező: Thomas Vincent
  • Khab-e talkh – rendező: Mohsen Amiryoussefi
  • La blessure – rendező: Nicolas Klotz
  • L'odore del sangue – rendező: Mario Martone
  • Los muertos – rendező: Lisandro Alonso
  • Maarek hob[16] (Csatatéren) – rendező: Danielle Arbid
  • Machuca (Machuca) – rendező: Andrés Wood
  • Mean Creek (A harag sodrása) – rendező: Jacob Aaron Estes
  • Mur – rendező: Simone Bitton
  • Oh, uomo – rendező: Yervant Gianikian és Angela Ricci Lucchi
  • Tarnation – rendező: Jonathan Caouette
  • The Heart is Deceitful Above All Things (A szív csalfa vágyai) – rendező: Asia Argento
  • The Woodsman – rendező: Nicole Kassell
  • Vénus et Fleur – rendező: Emmanuel Mouret

RövidfilmekSzerkesztés

  • A Feather Stare At The Dark – rendező: Cudzsi Naojuki
  • Capitaine Achab – rendező: Philippe Ramos
  • Charlotte – rendező: Ulrike von Ribbeck
  • Fill in the Blanks – rendező: Kim Youn-sung
  • Frontier – rendező: Mijadzaki Dzsun
  • La petite chambre – rendező: Élodie Monlibert
  • La peur, petit chasseur – rendező: Laurent Achard
  • Le Dieu Saturne – rendező: Jean-Charles Fitoussi
  • Le droit chemin – rendező: Mathias Gokalp
  • Odja – rendező: Edgar Bartenev
  • Tristesse beau visage – rendező: Jean Paul Civeyrac
  • Vostok 1' – rendező: Jan Andersen

DíjakSzerkesztés

NagyjátékfilmekSzerkesztés

 
Apichatpong Weerasethakul

Un Certain RegardSzerkesztés

  • Un Certain Regard díj: Moolaadé – rendező: Ousmane Sembene
  • Az eredeti tekintet díja: Whisky – rendező: Juan Pablo Rebella és Pablo Stoll
  • A tekintet a jövő felé díja: Khakestar-o-khak – rendező: Atiq Rahimi

RövidfilmekSzerkesztés

  • Arany Pálma (rövidfilm): Trafic – rendező: Catalin Mitulescu
  • A zsűri díja (rövidfilm): Flatlife (Társasházi élet) – rendező: Jonas Geirnaert

CinéfondationSzerkesztés

Arany KameraSzerkesztés

Egyéb díjakSzerkesztés

HírességekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Le Festival en date. Article. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2012. január 14.) (angolul), (arabul), (franciául), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul) és (spanyolul)
  2. Un programme exclusif de rencontres. Producers Network. Marché du Film/Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2012. január 14.)[halott link] (angolul), (franciául)
  3. A meeting place for professionals from all over the world. Presentation. Short Film Corner. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.) (angolul), (franciául)
  4. La Palme d’or de Michael Moore agite la Croisette. Les années 2000 : un Festival en évolution. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.) (franciául)
  5. La conférence de presse du jury. Le Quotidien 2004. Site officiel du Festival de Cannes. [2014. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.) (franciául)
  6. Le Prix de la Jeunesse attribué à "Kontroll" de Nimród Antal. Le Quotidien 2004. Site officiel du Festival de Cannes. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.) (franciául)
  7. Quinzaine des Réalisateurs. Archives. Société des Réalisateurs de Films. [2012. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 14.) ((franciául), (angolul)
  8. a b c d e Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  9. A rendezvényen Breaking News nemzetközi angol címmel szerepelt.
  10. Előfordul Buster Keaton: A főiskola címmel is.
  11. Előfordul Ige címmel is.
  12. Előfordul Buster Keaton: A generális címmel is.
  13. Előfordul 10 címmel is.
  14. Előfordul Ne menj!, illetve Ne mozdulj! címmel is.
  15. A rendezvényen The Taste of Tea nemzetközi angol címmel szerepelt.
  16. A rendezvényen Dans les champs de bataille címmel szerepelt.
  17. a b A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be.
  18. a b c d Az Un certain regard szekcióban mutatták be.
  19. A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.
  20. Lawrence Pieters: Ken Loach, prix oecuménique et engagement politique (francia nyelven). cannes.juryoecumenique.org, 2004. május 20. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 2004-es cannes-i fesztivál témájú médiaállományokat.