Philippe Garrel (Párizs 1948. április 6. –) francia filmrendező, forgatókönyvíró és színész. Híres színészcsalád sarja, édesapja Maurice Garrel színész, fia pedig, Louis Garrel színészként írta bele magát a filmtörténetbe. Filmjei számos díjat nyertek mind a cannes-i, mind velencei filmfesztiválon.

Philippe Garrel
Született1948április 6. (76 éves)
Párizs
Állampolgárságafrancia[1]
Házastársa
  • Caroline Deruas
  • Brigitte Sy
ÉlettársaNico
Gyermekei
SzüleiMaurice Garrel
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró, filmoperatőr, színész
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Garrel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

16 évesen érettségizett, és hamarosan elkészítette első rövidfilmjét (Les Enfants désaccordés, 1964). 1965-ben még egy rövidfilm következett Droit de visite címmel, amelyhez nem írt forgatókönyvet. Ezt követően forgatta A Seize millions de jeunes dokumentumfilm sorozatot az Antenne 2 tv-csatorna számára.[4] 1966-ban rendezte az Anémone egyik epizódját. Első mozifilmjét, a Marie pour mémoire-t 1967-ben készítette. 1968 áprilisában fődíjat nyert Hyères-ben, a fiatal francia film fesztiválján (Festival du Jeune Cinema).[5] A filmet csak 1982-ben vetítették nyilvánosan először.

A filmkritikusok kedvezően írtak alkotásairól. Hosszú dialógusai miatt Jean-Luc Godard, a serdülőkori válság témája miatt François Truffaut, a szereplők bolyongása miatt Jean Eustache örökösének tekintették. Garrel azonban saját stílust alakított ki. Filmjeiben lelki feltárulkozást találunk. A szereplők (gyakran saját családtagjai és barátai) a legtitkosabb rögeszméiket, egzisztenciális kétségeiket, bizonytalanságaikat fedik fel. A 70-es években, a kortárs rendezőktől eltérően, a lineáris elbeszélés, a minimális díszlet és a ritka párbeszéd jellemezte filmjeit.

Filmjei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2006.67.0.html, https://web.archive.org/web/20190720123540/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2006.67.0.html, 2019. december 29.
  3. https://www.allocine.fr/festivals/festival-129/edition-18356403/palmares/
  4. Philippe Garrel: Les jeunes et l’argent (francia nyelven). festival-entrevues.com, 1967. [2019. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  5. Craig Hubert: A french director who turned the experience of May ’68 into intimate cinema (angol nyelven). hyperallergic.com, 2017-10-26. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Források szerkesztés

  • Philipe Garrel (francia nyelven). cinema.encyclopedie.fr. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Szakirodalom szerkesztés

  • Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy - a francia film ötven éve (Budapest, 1992, Héttorony Könyvkiadó - Budapest Film)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Budapest, 2011, Francia Új Hullám)
  • Bikácsy Gergely cikke, Filmvilág 1990/4. szám pp. 24–26.

További információk szerkesztés

Philippe Garre filmjei