Wikipédia

1974-es cannes-i filmfesztivál

A 27. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1974. május 9. és 24. között került megrendezésre, René Clair francia filmrendező elnökletével. A versenyben 26 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 9 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 28 nagyjátékfilm és 8 kisfilm vetítésére került sor.

Végigtekintve az 1974-ben vetített filmek rendezőinek pazar névsorán – Altman, Bresson, Clair, Fassbinder, Fellini, Pasolini, Resnais, Russell, Saura, Tati – nem lehetett panasz a színvonalra, azonban a legünnepeltebb rendező amerikai volt: Francis Ford Coppola, Steven Spielberg és Martin Scorsese, filmjében egy ifjú tehetséggel: egy bizonyos Robert De Niro-val…

A Magánbeszélgetés fődíján felül elismerésben részesült Pasolini: Az Ezeregyéjszaka virágai (zsűri külön nagydíja), Saura: Angélica, az unokatestvér (zsűri díja), Spielberg: Sugarlandi hajtóvadászat (legjobb forgatókönyv), Russell: Mahler (technikai nagydíj), valamint Fassbinder: A félelem megeszi a lelket (kritikusok díja) című alkotása. Bresson versenyen kívül vetített filmdrámája, a Lancelot, a Tó lovagja, ugyancsak FIPRESCI-díjat kapott, a rendező azonban – abbéli dühében, hogy filmjét nem a versenyprogramba hívták meg – megtagadta a díj átvételét.[1]

Korlátozott lehetőségei folytán a fesztivál nem hívhatott meg minden nagy sikerű filmet az év terméséből. Így kimaradt a válogatásból az Oscar-díjas A Keresztapa II., de díjnyertes lett a másik Coppola-film, a Magánbeszélgetés. Tévedés is előfordult: a válogató bizottság „elment” a 70-es évek egyik legjobb filmje, Polański Kínai negyede mellett, és olyan sikerfilmek is kimaradtak, mint Irwin Allen-John Guillermin párostól a Pokoli torony, vagy a francia Bertrand Blier Herék, avagy a tojástánc című vígjátéka, sztárjelöltekkel a főszerepekben: Miou-Miou, Gérard Depardieu és Patrick Dewaere.

A Rendezők Kéthete filmjei közül kiemelkedett Dusan Makavejev Sweet Movie, Jacques Rivette Céline és Julie csónakázik, és Martin Scorsese Aljas utcák című alkotásai.

A nagyjátékfilmek versenyében a magyar filmművészetet Örkény István azonos című kisregényéből készített Makk Károly-alkotás, a Macskajáték képviselte, a rövidfilmek között pedig Vajda Béla rajzfilmje, a Jócselekedetek került vetítésre. További magyar vonatkozása a fesztiválnak, hogy a kanadai színekben induló, magyar származású rajzfilmes, Peter Foldes Éhség című animációs filmje elnyerte a zsűri díját. Zsigmond Vilmos fotografálta a Sugarlandi hajtóvadászat képeit, Badal János pedig Jacques Tati Parádé című filmjének volt operatőre. Balázsovits Lajos egy olasz film, Liliana Cavani által rendezett Milarepa férfi főszerepében volt látható.

Zsűri szerkesztés

Hivatalos válogatás szerkesztés

Nagyjátékfilmek versenye szerkesztés

Nagyjátékfilmek versenyen kívül szerkesztés

Rövidfilmek versenye szerkesztés

  • Akvarium – rendező: Zdenka Doitcheva
  • Another Saturday Night – rendező: Steven B. Poster; Mik Derks
  • Carnet trouvé chez les fourmis – rendező: Georges Senechal
  • La faim (Éhség) – rendező: Peter Foldes
  • I stala sie swiatlosc – rendező: Jerzy Kalina
  • Jócselekedetek – rendező: Vajda Béla
  • Leonarduv denik – rendező: Jan Svankmajer
  • O sidarta – rendező: Michel Jakar
  • Osztrov (Sziget) – rendező: Fjodor Hitruk, Eduard Nazarov és Vlagyimir Zuikov
  • Tanata – rendező: Luis Mamerto López-Tapia

Párhuzamos szekciók szerkesztés

Kritikusok Hete szerkesztés

  • A Bigger Splash – rendező: Jack Hazan
  • Der Tod des Flohzirkusdirektors – rendező: Thomas Koerfer
  • El espíritu de la colmena (A méhkas szelleme)[2] – rendező: Víctor Erice
  • Hearts and Minds – rendező: Peter Davis
  • I.F.Stone’s Weekly – rendező: Jerry Bruck jr
  • La paloma – rendező: Daniel Schmid
  • La tierra prometida – rendező: Miguel Littin
  • Na wylot – rendező: Grzegorz Krolikiewicz
  • Saat el Fahrir Dakkat, Barra ya Isti Mar – rendező: Heiny Srour

Rendezők Kéthete szerkesztés

Nagyjátékfilmek szerkesztés

  • A Noite do Espantalho – rendező: Sérgio Ricardo
  • A Rainha Diaba – rendező: Antonio Carlos da Fontoura
  • Céline et Julie vont en bateau (Céline és Julie csónakázik)[2] – rendező: Jacques Rivette
  • Contra la razon y por la fuerza – rendező: Carlos Ortiz Tejeda
  • Das Manifest – rendező: Antonis Lepeniotis
  • Die Auslieferung – rendező: Peter von Gunten
  • Dincolo de nisipuri (Dincolo de nisipuri) – rendező: Radu Gabrea
  • Erica Minor – rendező: Bertrand Van Effenterre
  • Gelegenheitsarbeit Einer Sklavin (Egy rabszolganő alkalmi munkái) – rendező: Alexander Kluge
  • Hay Que Matar Al General – rendező: Enrique Urteaga
  • Il pleut toujours où c'est mouillé – rendező: Jean-Daniel Simon
  • Il saprofita – rendező: Sergio Nasca
  • La coupe à dix francs – rendező: Philippe Condroyer
  • La expropriacion – rendező: Raul Ruiz
  • La vérité sur l’imaginaire passion d’un inconnu – rendező: Marcel Hanoun
  • Lars-Ole, 5C – rendező: Nils Malmros
  • Last Grave At Dimbaza – rendező: Nana Mahamo
  • Les dernières fiançailles – rendező: Jean Pierre Lefebvre
  • Let Mrtve Ptice – rendező: Zivojin Pavlovic
  • L'invenzione di Morel – rendező: Emidio Greco
  • Mean Streets (Aljas utcák) – rendező: Martin Scorsese
  • Padatik – rendező: Mrinal Sen
  • Processo per direttisima – rendező: Lucio De Caro
  • Sweet Movie – rendező: Dusan Makavejev
  • The Migrants – rendező: Tom Gries
  • Uira – rendező: Gustavo Dahl
  • Vai Travalhar Vagabundo – rendező: Hugo Carvana
  • Zsil pevcsij drozd (Élt egyszer egy énekesrigó) – rendező: Otar Joszeliani

Rövidfilmek szerkesztés

  • Au nom de Jésus – rendező: Gérard Loubeau és José Rodrigues dos Santos
  • Brainwash – rendező: Ronald Bijlsma
  • Film sur Hans Bellmeer – rendező: Catherine Binet
  • L'agression – rendező: Frank Cassenti
  • Liberté-Jean – rendező: Jean-Michel Carré
  • Stillborn – rendező: Ladd McPartland
  • Une puce sur un No Man’s Land – rendező: Marie-France Molle
  • Winda – rendező: Jerzy Kucia

Díjak szerkesztés

 
A legjobb színész: Jack Nicholson

Nagyjátékfilmek szerkesztés

Rövidfilmek szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A Combat című napilap 1974. május 28-i száma leközölte, hogy Bresson kizárólag az Arany Pálmát akarta elnyerni, mivel – a gyártás és a forgatás nehézségeire utalva – előzőleg kijelentette: „Nem presztízst akarok, pénzt alkarok, mert csak a pálmával jár pénz.” Egyébként a Lancelot, a Tó lovagja messze túllépte az eredeti költségvetést. (Lásd: Robert Bresson Biography (angol nyelven). Madman Entertainment. [2017. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 30.), valamint Keith Reader Bresson-életrajza.)
  2. ↑ a b c d e f Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1974-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=27031528”