Susannah York

angol színésznő, író (1939-2011)

Susannah York, eredeti születési nevén Susannah Yolande Fletcher (Chelsea, London, 1939. január 9. – London, 2011. január 15.)[10][11] BAFTA-díjas brit színésznő, írónő.

Susannah York
SzületettSusannah Yolande Fletcher
1939. január 9.[1][2][3][4][5]
Chelsea[6]
Elhunyt2011. január 15. (72 évesen)[7][3][4][5][8]
Chelsea
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
HázastársaMichael Wells (1960–1976)[9]
Gyermekei
  • Orlando Wells
  • Sasha Wells
SzüleiJoan Nita Mary Bowring
Simon William Peel Vickers Fletcher
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiMűvészetek és Irodalom tisztje
Halál okamielóma multiplex
Színészi pályafutása
Aktív évek1959–2011
Tevékenységszínész
Díjai
BAFTA-díjak
Legjobb női mellékszereplő
A lovakat lelövik, ugye? (1971)

A Wikimédia Commons tartalmaz Susannah York témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Származása, tanulmányai szerkesztés

London Chelsea kerületében született Susannah Yolande Fletcher néven. Apja Simon William Peel Vickers Fletcher (1910–2002), bankár és acélipari vállalkozó. Anyja Fletcher első felesége, Joan Nita Mary Bowring volt. Szülei 1935-ben házasodtak össze. Susannah második leányukként született 1939-ban. A szülők 1943-ban elváltak.

Anyai nagyapja Walter Andrew Bowring brit diplomata volt, a Brit Birodalom rendjének lovagja, aki 1933-1935 között a brit korona adminisztrátoraként Dominikában. Egyik felmenője Sir John Bowring (1792–1872) közgazdász, utazó és diplomata, a 19-20. század második felében Viktória királynő megbízásából szolgált Hongkongban és Sziámban.

Anyja később feleségül ment egy skót üzletemberhez, és Skóciába költözött leányaival. Susannah tizenegy évesen a dél-skóciai Troonban, a Marr College-ban tanult, majd átment a midhursti Wispers Schoolba (West Sussex). Innen diákcsíny miatt kirúgták, East Haddonban folytatta (Northamptonshire). Lelkesedett s színjátszásért, sikereket ért el az iskolai színkörökben.[12]

1955–1958 között a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémián tanult.[13] Osztálytársa volt Peter O’Toole-nak, Albert Finneynek, Tom Courtenaynak és Brian Epsteinnek. Végzés előtt elnyerte a legígéretesebb színinövendéknek járó Ronson-díjat.

Színészi pályája szerkesztés

Apró, névtelen kis filmszerepek után 1959-ben nagy figyelmet keltett Abigail szerepében, Arthur Miller: Salemi boszorkányok (The Crucible) című drámájának tévéfilmes adaptációjában, amelyet Henry Kaplan rendezett az ITV tévészínházi sorozatában, Sean Connery főszereplésével.[14]

Első mozifilmes főszerepét Ronald Neame rendező 1960-as A dicsőség hangjai című filmdrámájában kapta, Alec Guinness és John Mills oldalán.

1962-ben John Huston rendező Freud: a titkos szenvedély c. filmjében alakította a női főszerepet, Cecily Koertnert, Montgomery Clift partnereként. Alakításáért 1963-ban a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjra jelölték, de a díjat Geraldine Page kapta meg, Az ifjúság édes madarában nyújtott alakításáért. Több díjnyertes mozifilmben kapott főszerepeket, így Tony Richardson rendező Tom Jones c. romantikus kalandfilmjében (1963), Fred Zinnemann rendező Egy ember az örökkévalóságnak (1966) és Robert Aldrich rendező George nővér meggyilkolása (1968) c. drámájában (utóbbiban Alice McNaught szerepét alakította).

Sydney Pollack amerikai rendező A lovakat lelövik, ugye? című 1969-es filmdrámájában York egy lecsúszott színésznő-táncosnőt és Jean Harlow-hasonmást játszott, aki partnerével (Robert Fieldsszel) a nagy gazdasági világválság idején részt vesz egy végkimerülésig zajló maratoni táncversenyen, hírnévért és pénznyereményért harcolva. Ezek a szerepek alapozták meg York nemzetközi hírnevét. Alakításáért BAFTA-díjat kapott. Golden Globe-díjra és Oscar-díjra is jelölték, de mindkettőt Goldie Hawn vitte el A kaktusz virágában nyújtott alakításáért.

1972-ben Robert Altmans Végzetes képzelgések (Images) című filmdrámájában nyújtott szerepéért megkapta a legjobb női alakítás díját a Cannes-i filmfesztiválon. Pályájának csúcsára ért, a brit filmművészet vezető művészei közé számított, Vanessa Redgrave-vel együtt. Roger Moore partnereként főszerepelt Peter R. Hunt rendező 1974-es Aranybánya című kalandfilmjében és Christopher Miles rendező 1975-ös Szerelmi hadviselés című romantikus vígjátékában. Richard Donner 1978-as Superman c. kalandfilmjében és annak 1980-as második részében Lara szerepét adta. (Az 1987-es Superman IV-ben is ő volt Lara hangja).

A következő évtizedekben folyamatosan dolgozott mozifilmekben, televíziós sorozatokban és színpadokon, főleg a drámai műfajban, de kalandfilmes és vígjátéki szerepeket is elvállalt. Szerepelt különleges zenei produkciók narrátoraként is. Bár mind a közönség, mind a kritika kedvezően fogadta, az 1970-es évek első felében elért kirobbanó sikereit nem tudta megismételni.

1979-ben tagja volt Cannes-i filmfesztivál zsűrijének, Françoise Sagan és Jules Dassin mellett. Ez a zsűri jutalmazta Arany Pálma-díjjal Francis Ford Coppola Apokalipszis most és Volker Schlöndorff Bádogdob című versenyfilmjeit. 1992-ben meghívták a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) zsűrijébe, Annie Girardot-val és Michael Verhoevennel együtt. Lawrence Kasdan amerikai rendező Grand Canyon – A város szíve című bünügyi filmdrámáját a fesztivál legsikeresebb filmjének címével tüntették ki.

Magánélete szerkesztés

1960 és 1976 között Michael Wells (*1937) színész-íróval élt házasságban, két közös gyermekük született, Sasha Wells (*1972) és Orlando Wells (*1973), akik mindketten színészi pályára léptek.[15]

Politikai nézeteit tekintve a baloldallal szimpatizált. Nyilvánosan támogatta Mordechai Vanunu izraeli atomtudóst, aki 1986-ban nyilvánosságra hozta Izrael eltitkolt nukleáris fegyverkezési programját. 2007 júniusában a tel-avivi Cameri Színházban saját „The Loves of Shakespeare’s Women” c. művének felolvasásával vendégszerepelt, az eseményt a börtönben ülő Vanunu tiszteletére ajánlotta. A helyi nézőközönség körében egyszerre aratott zajos tetszést és dühös szidalmakat.

2010-ben mielóma multiplex típusú rákbetegséget diagnosztizáltak szervezetében. Utolsó szerepét a Doktorok című tévésorozatban játszotta el. Betegsége következtében 2011. január 15-én, egy héttel 72. születésnapja után egy londoni kórházban elhunyt.[10]

Főbb filmszerepei szerkesztés

Irodalmi művei szerkesztés

Színművészi munkája mellett York az 1970-es évektől kezdve gyermekkönyvek és szépirodalmi esszék szerzőjeként is nevet szerzett.

  • 1973: In search of unicorns
  • 1976: Lark’s Castle
  • 1984: The big one
  • 1984: The ice house
  • 2001: The loves of Shakespeare’s women

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  7. http://www.telegraph.co.uk/news/obituaries/culture-obituaries/film-obituaries/8262228/Susannah-York.html
  8. Encyclopaedia Metallum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. p70361.htm#i703609, 2020. augusztus 7.
  10. a b Mimi Thurner: „They Shoot Horses, Don’t They?” Actress Susannah York Dies (angol nyelven). Hollywoodreporter.com, 2011. január 15. (Hozzáférés: 2023. január 10.)
  11. AFP: British actress Susannah York dies aged 72: report (angol nyelven), 2013. január 25. [2013. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
  12. Olga Craig; Ben Leach, Roya Nikkah: Actress Susannah York has died, aged 72 (angol nyelven). The Telegraph, 2011. január 15. [2011. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. Student & graduate profiles. Susannah York (1958). RADA.co.uk
  14. The Crucible (1959) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  15. Susannah York Biography (1941-) (angol nyelven). Filmreference.com. (Hozzáférés: 2023. január 16.)

További információ szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Susannah York témájú médiaállományokat.