A kaktusz virága (film)

Gene Saks filmje (1969)

A kaktusz virága (eredeti cím angolul: Cactus Flower) 1969-ben bemutatott romantikus filmvígjáték. Rendező Gene Saks. Főszereplők: Walter Matthau, Ingrid Bergman és Goldie Hawn. Goldie Hawn Oscar-díjat kapott „legjobb női mellékszereplő” kategóriában. Ez volt Goldie Hawn első filmje.

A kaktusz virága
(Cactus Flower)
1969-es amerikai film
Rendező Gene Saks
Producer Mike Frankovich
AlapműAbe Burrows (Broadway-színdarab)
Pierre Barillet (Fleur de cactus),
Jean-Pierre Grédy (Fleur de cactus)
Műfaj
Forgatókönyvíró I. A. L. Diamond
Főszerepben Walter Matthau
Ingrid Bergman
Goldie Hawn
Zene Quincy Jones
Operatőr Charles Lang
Vágó Maury Winetrobe
Jelmeztervező Moss Mabry
Díszlettervező Edward G. Boyle
Gyártás
Gyártó Frankovich Productions
Ország USA
Nyelv angol
magyar szinkron
Játékidő 100 perc
Költségvetés 3 000 000 dollár (becslés)
Képarány 1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó USA Columbia Pictures
Magyarország MOKÉP
BemutatóUSA 1969. december 16.
Magyarország 1971. december 9.
Eredeti magyar adó MTV-1, TV2, RTL Klub, Filmmúzeum
Díj(ak) Oscar-díj, David di Donatello-díj, Arany Glóbusz-díj
Bevétel 25 889 208 dollár
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A kaktusz virága témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A forgatókönyv egy Broadway-színdarab alapján készült, aminek előzménye egy francia zenés színdarab, a Fleur de cactus volt, Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy alkotása.

A film ötlete alapján készült a 2011-es Kellékfeleség c. film (fsz. Adam Sandler, Jennifer Aniston).

Rövid történetSzerkesztés

Egy fogorvos házasnak mondja magát, hogy elkerülje az elköteleződést, de amikor beleszeret a barátnőjébe és megkéri a kezét, rá kell vennie a saját asszisztensét, hogy adja ki magát a feleségének, nem tudva róla, hogy a nő szerelmes bele.

CselekménySzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A történet elején egy 21 éves szőke lány, Toni Simmons egy postaládába levelet dob be, majd a lakásába visszatérve kinyitja az összes gázcsapot és lefekszik, hogy meghaljon. Szerencsére a szomszédja, Igor megérzi a gázszagot, betöri a lakás egyik ablakát, bemászik, elzárja a gázt, és szájból szájba lélegeztetéssel megmenti a lány életét. A lélegeztetés csókban végződik.

A lány elmondja neki, hogy reménytelenül szerelmes egy nős férfiba, akiben csalódott, mert tegnap nem akart találkozni vele.

A lány szerelme Julian, egy fogorvos, aki egyedülálló, de kényelmesebbnek gondolta azt mondani a lánynak, hogy nős és két gyereke van, mert így az nem követeli a házasságot. Toninak ez az őszinteség tetszett a legjobban. Azonban amikor Julian megtudja az öngyilkossági szándékot, a lányhoz rohan, és újraértékeli a hozzáállását. Bejelenti a lánynak, hogy elválik a feleségétől, és őt fogja elvenni.

Toni azonban lelkiismeretes és érdekli a feleség és a két gyerek sorsa. Toni találkozni akar Julian „feleségével” is. Juliannek ennek megszervezése problémát okoz, azonban adódik a megoldás az asszisztense személyében, aki tíz éve lelkiismeretesen ellátja a munkáját, sőt ezen felül Julian szendvicséről is gondoskodik, figyelmezteti, ha új ingre volna szüksége, stb. Julian megemlíti barátjának, hogy Miss Dickinson olyan, mint egy jó feleség, de este mindenki a saját lakásába megy haza.

Julian könyörög Miss Dickinsonnak, hogy ideiglenesen vállalja el a feleség szerepét, mondja azt Toninak, hogy közös megegyezéssel el akarnak válni, hogy a lány megnyugodjon. Miss Dickinson ezt visszautasítja, másnap azonban mégis elmegy Toni munkahelyére, egy lemezboltba, hogy beszéljen a lánnyal. Minden rendben is megy, barátságosan válnak el, amikor azonban Toni azt látja, hogy Julian „felesége” az utca másik oldalán két gyereket terelget, Toni meghatódik. Megérzi a nő kimondott és ki nem mondott szavaiból, hogy az asszony „még mindig” szereti a „férjét”.

Amikor ezt elmondja Juliannek, azt letaglózza a hír, mivel semmi ilyesmire nem számított. Toni azt kéri Juliantól, hogy találjon a „feleségének” egy rendes pasast (tkp. azt szeretné, ha a nő és a gyerekek nem maradnának apa nélkül).

Julian az iskolatársát, a potyázó Harvey-t kéri meg a szerep eljátszására (aki amúgy is színész). Toninak azonban nem tetszik Harvey durva viselkedése. Julian ezután egyik páciensét, Señor Arturo Sánchezt javasolja, aki igazi latinos úriember, és régóta udvarol Miss Dickinsonnak. Azonban Miss Dickinson Señor Arturo Sánchez helyett Toni szomszédjával, Igorral táncol (aki jóval fiatalabb nála).

Bonyolítja a dolgot, hogy Julian nerc-stólát ajándékoz Toninak, aki azt ódivatúnak tartja, és Miss Dickinsonnak ajándékozza Julian levelével együtt. Miss Dickinson azt hiszi, hogy az ajándékot Julian neki küldte, rejtett érzelmei kifejezésére, ezért teljesen kivirul és szórakozottan kezd viselkedni (két beteg kartonját felcseréli).

Végül Toni rájön, hogy Igor jobban illik hozzá, Julian pedig rájön, hogy őhozzá Miss Dickinson illik, akinek házassági ajánlatot tesz.

A Miss Dickinson asztalán lévő kaktusz a történet végére virágot hoz.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

SzereposztásSzerkesztés

színész szerep megjegyzés magyar hang
Walter Matthau Dr. Julian Winston fogorvos Gábor Miklós
Ingrid Bergman Stephanie Dickinson Dr. Winston asszisztense Ruttkai Éva
Goldie Hawn Toni Simmons Dr. Winston barátnője Halász Judit
Jack Weston Harvey Greenfield Dr. Winston valamikori iskolatársa és barátja Körmendi János
Rick Lenz Igor Sullivan Toni szomszédja, író Harsányi Gábor
Vito Scotti Señor Arturo Sánchez Dr. Winston páciense, diplomata Szatmári István
Irene Hervey Mrs. Durant Dr. Winston páciense Tábori Nóra
Eve Bruce Georgia Harvey Greenfield barátnője Schubert Éva
Irwin Charone a hanglemezbolt vezetője Toni főnöke Gyenge Árpád
Matthew Saks unokaöccs Mrs. Dickinson egyik unokaöccse (néma szerep)

A magyar szinkron 1971-ben készült a Pannónia Filmstúdióban.[1]

MegjelenéseSzerkesztés

A film DVD-n 2002. április 23-án jelent meg.

BevételekSzerkesztés

A film a 7. legjobban jövedelmező film volt 1970-ben.

FogadtatásSzerkesztés

A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 88%-ra értékelte 17 vélemény alapján.[2]

A film már megjelenésekor sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében. 1969 és 1970 során az egyik legtöbbet jövedelmező filmmé vált.

Howard Thompson, a The New York Times filmkritikusa szerint „I. A. L. Diamond őszinte forgatókönyve és Gene Saks rugalmas rendezése levegőhöz juttatja a történetet.”[3]

Roger Ebert, a Chicago Sun-Times filmkritikusa véleménye az, hogy „a film jobb, mint a színdarab”.[4]

A film Ingrid Bergman visszatérése volt a vászonra. Az 1940-es évek után visszament Európába, és szerelmi viszonyt folytatott Roberto Rossellini olasz filmrendezővel. Ez sok pletykára adott okot, és ahhoz vezetett, hogy az Egyesült Államok filmstúdiói nem kötöttek vele szerződést. Az Anastasia című filmmel való visszatérése után keresték meg ennek a filmnek a szerepével, amit elfogadott, mint első vígjátéki szereplését.

Goldie Hawn itt jelenik meg először a filmvásznon, és egyből sikert arat.[5][6] Alakítása a filmben Oscar-díjat eredményezett a számára.

Díjak, jelölésekSzerkesztés

elnyert díjak:

jelölések:

Forgatási helyszínekSzerkesztés

  • 252 W. 11th Street, Manhattan, New York – Toni lakása
  • 418 6th Avenue, Manhattan, New York – Slipped Disc éjszakai klub
  • 767 5th Ave, Manhattan, New York – General Motors bemutatóterem
  • E 55th Street and Madison Avenue, Manhattan, New York – hot dog árus standja

Idézet a filmbőlSzerkesztés

  • Julian Tonihoz: Mit mondott az az őrült nőszemély, vagyis a feleségem?
  • Toni: Nem az az érdekes, amit mondott, hanem az, amit elhallgatott.
  • Julian: Hát akkor meséld el, amit elhallgatott, de szóról-szóra.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A kaktusz virága az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  2. Rotten Tomatoes értékelés - lekérdezés: 2021-12-24
  3. Thompson, Howard. „'Cactus Flower' Blooms”, New York Times, 1969. december 17. (Hozzáférés ideje: 2007. március 23.) 
  4. Ebert, Roger. „Cactus Flower”, Chicago Sun-Times, 1969. december 29.. [2007. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. március 23.) 
  5. Laugh-In Dropouts. Time Magazine, 1969. december 5. [2007. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 23.)
  6. Late Bloomer. Time Magazine, 1969. december 19. [2013. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 23.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cactus Flower (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés