Ibériai rézsikló

kígyófaj

Az ibériai rézsikló (Coronella girondica) Délnyugat-Európában és Észak-Afrikában honos kígyófaj.

Ibériai rézsikló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék Colubridae
Nem: Coronella
Tudományos név
Coronella girondica
Daudin, 1803
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ibériai rézsikló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ibériai rézsikló témájú médiaállományokat és Ibériai rézsikló témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

 
Ibériai rézsikló

Az ibériai rézsikló viszonylag kis méretű, karcsú kígyó, hossza általában 50 és 80 cm között van. Feje lapos, háromszög alakú; orra hegyes. Feje hátsó részén jellegzetes, világos alapon sötét V alakú rajzolatot visel (hasonlóan közeli rokonához, a Magyarországon is előforduló rézsiklóhoz). A fej elején és két oldalán keskeny sötét sáv figyelhető meg, amely áthalad az orr felső részén és a szemeken is. Teste kissé fémes árnyalatú szürke, barnásszürke vagy sárgásszürke színű, amit kisebb-nagyobb, szabálytalan sötétebb foltok vagy keresztsávok tarkítanak. Hasa világosabb; ezen is vannak kisebb foltok. Pikkelyei simák.

Elterjedése szerkesztés

Európában és Észak-Afrikában honos. Európában az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban és Északnyugat-, valamint Közép-Olaszországban lehet vele találkozni. Északkelet-Olaszországból kipusztult, Szicílián és Dél-Olaszországban (egy elszigetelt apuliai populáció kivételével) nem fordul elő.

Afrikában a marokkói Rif-hegységtől Algérián keresztül Tunézia északnyugati csücskéig terjed élettere. Az alacsony fekvésű síkságoktól egészen 2900 méteres magasságig megél, de a magasabb hegységekből (Pireneusok, Alpok) hiányzik.

Életmódja szerkesztés

 
Feje oldalnézetből

A száraz, napos, ritkás vegetációjú, nyílt területeket kedveli: sziklás domboldalakat, elhagyott kőbányákat, erdők vagy bozótosok szélét. Elsősorban gyíkokkal táplálkozik, bár néha elkap egy-egy egeret, pockot vagy kisebb kígyót is. A fiatal példányok rovarokat esznek.

Éjjel vagy szürkületkor vadászik; nappal többnyire rejtőzik. Nem különösebben fürge, lassú mozgású kígyó. Nem agresszív, de ha megfogják, megmarhatja háborgatóját vagy ráfecskendezi anális mirigyeinek bűzös tartalmát. A hideget nem kedveli, Franciaországban már szeptembertől behúzódik telelőhelyére, ami egy trágya- vagy komposzthalom, esetleg korhadó fatörzs lehet.

Májusban párzanak; ezután a nőstény júliusban 1-16 (átlagosan 4,8) tojást rak. A kikelő rézsiklók kb. 10 cm-esek és nappal aktívak.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A faj nagy elterjedési területe és népes populációi miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Marokkóban a kipusztulás szélén áll. Spanyolországban és Franciaországban a mezőgazdaság intenzifikációja és az autóforgalom miatt visszaszorulóban van. Olaszországi populációi stabilak.

Források szerkesztés