Igekötő

ige, amelyhez viszonyszó kapcsolódik, mely módosítja, megváltoztatja annak jelentését

Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.

TípusaiSzerkesztés

A jelentésmódosítás leggyakoribb típusai a következők:

  • Az igekötő a cselekvés irányát jelzi, pl. néz–felnéz.
  • Az igekötő a cselekvés vagy történés időbeli lefolyásáról, állapotáról, befejezett szemléletéről vagy akár az ige tárgyával való speciális viszonyáról is tájékoztathat, pl. alszik–elalszik–kialszik–átalszik, lát–meglát, hull–lehull.
  • Az igekötő teljesen megváltoztatja az eredeti ige jelentését, pl. fog–hozzáfog.

HelyesírásaSzerkesztés

  • Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta.
  • Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg! Nem kínálom meg.
  • Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg fogod kínálni? Meg szerettem volna kínálni.
  • A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy az igenévvel), például: ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő, vissza-visszatérve. Hasonlóképpen: vissza-visszatérés; stb.
  • Az ellentétes jelentésű igekötőket szintén kötőjellel kapcsoljuk össze, de különírjuk őket az igétől (vagy az igenévtől), például: ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekint; oda-vissza utazni, előre-hátra pillantva. Hasonlóképpen: le-föl sétálás; stb.
  • Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb.
  • Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét emeljük ki: abba tette (amiben eredetileg volt), de: abbahagyta (a sírást); fenn vagy fönn maradt (a padláson), de: fennmarad vagy fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem középre), de: (tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba), de: idejött hozzám; stb.
  • Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) (= őrá) gondolok, rossz rá (= arra) gondolni is, de (más hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb. Csak különírt (határozószói) formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok.

Az igekötők listájaSzerkesztés

abba-, agyon-, alul-, alá-, alább-, által-, át-, be-, bele v. belé-, benn-, egybe-, együtt-, el-, ellen-, elő-, előre-, észre-, fel v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, jóvá-, keresztül-, ketté-, ki-, kölcsön-, körül-, körbe-, közbe-, közre-, közzé-, külön-, le-, létre-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, teli-, tova-, tovább-, tönkre-, utol-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, végre-, vissza- stb.

Igekötőt a magyar mellett többek közt a német is használ, hasonló szerkezetek azonban a kínai és a joruba nyelvben is előfordulnak. Míg más nyelvekben – például az angolban – a cselekvés vagy történés időbeli megvalósulásának kifejezésére a nagyszámú igeidő használatos, addig ezeket a magyar az igekötőkkel fejezi ki.

Például: While I was waiting for the bus, it started to rain. – Amíg vártam a buszt, elkezdett esni az eső.

Átmeneti esetekSzerkesztés

Egyes igekötők személyragos névmásokból erednek, pl. nekiütközik, hozzámegy, ránéz, melléáll. Ha az ige vonzata nem egyes szám 3. személyű, ezek az alakok személyragot kapnak, és különválnak az igétől: nekik ütközik, hozzád megy, rám néz, mellénk áll.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés