Főmenü megnyitása

Igekötő

Igéhez kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja, megváltoztatja annak jelentését

Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.

Tartalomjegyzék

TípusaiSzerkesztés

A jelentésmódosítás leggyakoribb típusai a következők:

  • Az igekötő a cselekvés irányát jelzi, pl. néz–felnéz.
  • Az igekötő a cselekvés vagy történés időbeli lefolyásáról, állapotáról, befejezett szemléletéről vagy akár az ige tárgyával való speciális viszonyáról is tájékoztathat, pl. alszik–elalszik–kialszik–átalszik, lát–meglát, hull–lehull.
  • Az igekötő teljesen megváltoztatja az eredeti ige jelentését, pl. fog–hozzáfog.

HelyesírásaSzerkesztés

  • Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta.
  • Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg!
  • Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg szeretnéd kínálni?

Az igekötők listájaSzerkesztés

abba-, agyon-, alul-, alá-, által-, át-, be-, bele v. belé-, belül-, benn v. bent-, egybe-, együtt-, el-, elé-, ellen-, elő-, előre-, észre-, fel v. föl-, felé-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fent- v. fönn- v. fönt-, fölé-, hátra-, haza-, hátul-, helyre-, hozzá-, ide-, jóvá-, keresztül-, ketté-, ki-, kinn- v. kint-, kívül-, kölcsön-, körül-, körbe-, közbe-, közé-, közre-, közzé-, külön-, le-, létre-, meg-, mellé-, mögé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, sorba-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, teli-, tova-, tovább-, tönkre-, utol-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza- stb.

Igekötőt a magyar mellett többek közt a német is használ, hasonló szerkezetek azonban a kínai és a joruba nyelvben is előfordulnak. Míg más nyelvekben – például az angolban – a cselekvés vagy történés időbeli megvalósulásának kifejezésére a nagyszámú igeidő használatos, addig ezeket a magyar az igekötőkkel fejezi ki.

Például: While I was waiting for the bus, it started to rain. – Amíg vártam a buszt, elkezdett esni az eső.

Átmeneti esetekSzerkesztés

Egyes igekötők személyragos névmásokból erednek, pl. nekiütközik, hozzámegy, ránéz, melléáll. Ha az ige vonzata nem egyes szám 3. személyű, ezek az alakok személyragot kapnak, és különválnak az igétől: nekik ütközik, hozzád megy, rám néz, mellénk áll.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés