Iglóiné Eleőd Anikó

(1908–2003) magyar alpesisíző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 30.

Iglóiné Eleőd Anikó (Körmöcbánya, 1908. november 11.Bregenz, 2003. április 12.) magyar alpesisíző, sokszoros síbajnoknő.[2]

Iglóiné Eleőd Anikó
Született1908. november 11.[1]
Körmöcbánya
Elhunyt2003. április 12. (94 évesen)
Bregenz
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásaalpesisíző
SablonWikidataSegítség

Eredmények

szerkesztés

1930–1948 között 19 egyéni bajnoki címet nyert. Versenyzőként részt vett 1948. évi téli olimpiai játékokon, ahol 22. helyezést ért el műlesiklásban és 36. helyezést lesiklásban.[2]

Pályafutásában meghatározó szerepet töltött be a Svájcban való síző iskolai tanulmányútja. Az 1930-as években kötött házasságot Iglói (Iglauer) László Pállal, aki a húszas, harmincas években a magyar alpesísízés meghatározó alakja, illetve 1929-től gyártulajdonos.[2]

Az 1948-as évben a magyar sport szakszövetségek önállósága megszűnt, és a teljes sportélet állami irányítás alá került. Bár a Síszövetségben viszonylag gördülékenyen történt az átállás, az átszervezések során jól működő sportklubok szűntek meg. A helyükre a fegyveres testületekben illetve gyárakban, üzemekben létesültek síszakosztályok. [3] Jellemző volt erre az időszakra, hogy magyar sportolók tömegei jelentek meg a nyugati országokban, akik vagy sportpályafutásuk folyamán maradtak külföldön, vagy pedig az erősödő kommunizmus elől menekültek.[4]

Iglói Anikó férjével együtt az 1948-as olimpia után elhagyta az országot, s Dél-Amerikába költöztek. Később a sportolónő visszatért Európába és végül Ausztriában telepedett le.[5]

Nevezetesség

szerkesztés

Névadója az erdélyi Borsafüreden megépült Anikó síháznak (menedékház), melyet 1942. november 23-án a sportolónő jelenlétében avattak fel az 1941-ben létrehozott Magyar Nemzeti Téli Sportközpont részeként.[6] A települést egy olimpiai síközpont létesítésének helyszíneként jelölték ki, ahol a magyar lesíklóválogatott 1941-1943 között gyakorolt. A Nemzeti Sport 1942. január 4-i lapszáma a következőképpen említi: „A pálya a legszebbek egyike, mondjuk talán a legszebb, amit eddig láttam.” [7]

A magyar válogatott edzője, Heiss Herbert így nyilatkozott a korabeli célkitűzésekről:[5]

Biztos vagyok benne, ismerve a magyar sportélet sportszerető és hozzáértő vezetőit, hogy Borsafüreden világkupákat, világbajnokságot, de talán még egy olimpiai versenyt is meg fogunk érni.
– Heiss Herbert, Nemzeti Sport

Az Anikó menedékház sajnos az 1944-es frontátvonuláskor teljesen elpusztult.[7]

Az évek folyamán a környező menedékházakat is fokozatosan elbontották, és szállodák épültek a helyükre.[8] Az 1941-ben épült olimpiai lesíklópálya viszont napjainkban is az Olympia nevet viseli.[5]

  1. sports-reference.com (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c Me.dok 46.old
  3. Sípálya Sátoraljaújhely (geocaching.com, 2016)
  4. Borbándi Gyula - A magyar emigráció életrajza 1945-1985 OSZK, Budapest, 2006 (130.old)
  5. a b c A világháború alatt is gőzerővel dolgoztak, hogy Erdélyben téli olimpia legyen (transtelex.ro, 2023)
  6. A sosemvolt magyar olimpiai központ Archiválva 2023. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (szabadsag.ro, 2011)
  7. a b Anikó emlékére – Csinta Samu publicisztikája (nemzetisport.hu, 2019)
  8. Me.dok 50.old
  • Me.dok: Killyéni András: A magyar téli olimpiai központ megálmodói. In ME.DOK 2012/1. Főszerkesztő: Cseke Péter. Kolozsvár: Kolozsvári Kommunikáció- és Médiakutató Intézet. 2012. 39–53 old. o. arch Hozzáférés: 2023. augusztus 20.  

Külső hivatkozások

szerkesztés