Ilka Moricja

Ilka Moricja (erzául: Илька Морыця), születési nevén Ilja Petrovics Krivosejev (oroszul: Илья Петрович Кривошеев, 1898. július 19. – 1967. szeptember 11.) erza nemzetiségű költő. Domokos Péter szerint „a mordvin líra egyik legkiválóbb mesterének, a mordvin vers leleményes kísérletezőjének és formálójának [...] tartják.” Élete során több mint húsz kötete látott napvilágot.

Ilka Moricja
Született	Ilja Petrovics Krivosejev 1898. július 19. Lopatyinói járás
Elhunyt	1967. szeptember 11. (69 évesen)
Művészneve	Ilka Moricja
Nemzetisége	erza
Foglalkozása	költő
Sírhelye	Icsalki
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és pályafutása

Egy tanyán született a Szaratovszki kormányzóság Petrovszki járásában (ma Lopatyinói járás, Penzai terület), paraszti családban. Édesanyja, Efimija Petrovna (Ефимия Петровна) tehetséges és elismert énekesnő, mesemondó volt. Rajta keresztül szerette meg Moricja az anyanyelvét, illetve a népköltészetet. A falusi plébániaiskola után kétosztályos népiskolában tanult, 1913 és 1917 között a kazanyi Nemzetiségi Tanítóképzőben tanult. Rögtön a tanítóképző elvégzése után behívták katonának, a kazáni katonai iskolában zászlós rangot szerzett. Tanítói képesítése miatt 1918 januárjában leszerelték, és a Petrovszki járásban, Gyakovka (Дьяковка) faluban kezdett tanítani. A polgárháború miatt újra behívták, a Vörös Hadseregben harcolt. A háború után ismét tanított, majd járási iskolafelügyelőnek nevezték ki. 1927-ben a Szaranszki Egyetem pedagógiai karának társadalmi-gazdaságtani tanszékén végzett. Itt alakult ki igazán világnézete, és olyan nyelvészek és irodalmárok voltak a tanárai, mint Borisz Szokolov (Борис Матвеевич Соколов, 1889–1930), Alekszandr Szakftimov (Алекса́ндр Па́влович Скафты́мов, 1890–1968), Vlagyimir Bus (Влади́мир Влади́мирович Буш, 1888–1934) vagy Alekszandr Heraklitov (Алекса́ндр Алекса́ндрович Геракли́тов, 1867–1933). Ezt követően a petrovszki mordvin pedagógiai technikumban tanított társadalomtudományt. A következő években különféle iskolákban dolgozott, majd 1940-től nyugdíjazásáig az icsalki tanítóképzőben oktatott. 1934-től a Szovjet Írószövetség tagja volt.

Korán elkezdett verseket írni, már a tanítóképzőben is írt, főképp oroszul. 1923-ban jelentek meg első erza nyelvű versei a Jaksztyere Szokicja (Якстере сокиця, Vörös Földműves) című újságban, de a húszas években a moszkvai kiadású Jaksztyere Tyestye (Якстере теште, Vörös Csillag) és a novoszibirszki Od Erjamo (Од эрямо, Új Élet) is közli a költeményeit. 1929-ben a Centrizdat által kiadott Vaszeny szjatkt (Васень сяткт, Első szikrák) című antológiában jelent meg néhány költeménye. 1933-ban jelent meg első önálló kötete Kommunany tolt (Коммунань толт, A kommuna fényei) címmel, valamint második verseskötete, a Valszkeny zorjava (Валскень зорява, Pirkadatkor). A 30-as években a versei leginkább a tájjal és a gyerekekkel foglalkoznak. 1943-ban jelent meg Narodony vajgel (Народонь вайгель, A nemzet hangja) című kötete, melyben a fronton harcoló szovjet katonákat és a hátországban dolgozó munkásokat bátorítja, a versek hazafias érzelműek. A háború után számos kötete jelent meg, melyben a szovjet életről ír, a nemzetek közötti barátságot és békét hangsúlyozza.

Versei egy részét megzenésítették, népszerű műdalokká váltak, és költeményeit a mordvin nemzeti iskolák tankönyvei is oktatják. Pedagógusi tevékenységéért kitüntették. 1967-ben hunyt el.

Sírja Icsalki (Ичалки) faluban található, ahol emlékművet is emeltek neki.

Források

• Кривошеев Илья Петрович (Илька Морыця) (orosz nyelven). Библиотека Мордовской литературы. [2020. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 14.)
• Кривошеев Илья Петрович (orosz nyelven). Большая Советская Энциклопедия. (Hozzáférés: 2019. május 14.)
• Domokos Péter: Mordvin irodalom (magyar nyelven). ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet. (Hozzáférés: 2019. május 14.)