Főmenü megnyitása

Ilmari Justus Andreus Manninen (Viborg, 1894. szeptember 2.Helsinki, 1935. június 14.) finn etnográfus, múzeumigazgató, a tárgyi néprajz kutatója. 1922 és 1928 között Észtországban működött, az ész néprajz megalapozója volt.

Ilmari Manninen
Született 1894. szeptember 2.
Viborg
Elhunyt 1935. június 14.
Helsinki
Állampolgársága finn
Nemzetisége finn
Foglalkozása etnográfus
Iskolái Helsinki Egyetem

ÉleteSzerkesztés

Az Orosz Birodalomhoz tartozó Finn Nagyhercegség Viborg, finn nevén Vilpuri városában született.

Doktori értekezését még a folklór tárgyköréből készítette (1922), de hamarosan a tárgyi néprajz került érdeklődése és tudományos tevékenységének középpontjába. 1922-ben megbízták a Tartuban létrehozott Észt Nemzeti Múzeum rendezésével, melynek 1928-ig volt igazgatója. Ebben a minőségében néprajzi gyűjtőutakat szervezett, melyeken maga is részt vett, irányította az összegyűjtött anyag rendszerező munkáit, egyetemi előadásaival pedig jelentősen hozzájárult az észt néprajzosok képzéséhez.

1929-ben hazatért és Helsinkiben az egyetem docense, illetve a Finn Nemzeti Múzeumban a néprajzi osztály vezetője lett. Folytatta az észt néprajzi anyag feldolgozását, de ekkor már összehasonlító néprajzzal is foglalkozott. Tudományos munkássága egyes (főként északkelet-európai) finnugor népek tárgyi műveltségének kutatására, rendszerbe foglalására irányult. Fő munkáit az észtek és más finnugor rokon nyelvűnépek tárgyi néprajzáról készítette.

A főművének tekintett Die Sachkultur Estlands első kötete (1931) a gyűjtögető gazdálkodás, második kötete (1933) a termelő gazdálkodás és az építkezés témakörét foglalja össze. A harmadik kötetet már nem volt ideje befejezni. Közép-európai és balkáni tanulmányútjának utolsó állomása Magyarország volt; innen hazaérkezése után, 1935 nyarán váratlanul elhunyt.

Fontosabb munkáibólSzerkesztés

  • Die dämonischen Krankheiten im finnischen Volksaberglauben (1922). Doktori értekezés az észak-karjalai folklór tárgyköréből.
  • Etnograafiline sőnastik (1925). Az észt néprajzi terminológiát magyarázó kis szótár.
  • Eesti rahvariiete ajalugu (Tartu, 1927). Az észt népviselet egész területére kiterjedő, észt nyelven írt monográfia.
  • Suomensukuiset Kansat (Porvoo, 1929)
  • Soome sugu rahvad (1929). Az észt és a finn kiadás után németül is megjelent (Die finnisch-ugrischen Völker, 1932).
  • Die Sachkultur Estlands (Tartu, I. 1931, II. 1933).
  • Esineellinen kansatiede (a Suomen suku című sorozat III. kötet, Helsinki, 1934). Összefoglalás az északkelet-európai finnugor népek tárgyi néprajzáról.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Krompecher Bertalan (1935). Manninen Ilmari (PDF). Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet, 416–418. o. (Hozzáférés ideje: 2015. július 21.)  
  • Krompecher Bertalan (1936). Manninen Ilmari (PDF). Ethnographia 47. évfolyam, 121. o. (Hozzáférés ideje: 2015. július 22.)  
  • Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)