Főmenü megnyitása
A Stroh 80 eredeti, nem rumból készült változata az eredetvédelem előtt.

Az Inländerrum[1] (időnként Inländer-Rum vagy Inländer Rum, tükörfordításban „belföldi rum”) olyan osztrák szeszes ital, ami hivatalosan rumnak minősülő[m 1][1] szeszből készül, az ízvilágát azonban a régi osztrák rumutánzatok hagyományos hozzávalóival alakítják ki, így a kész ital már nem minősül rumnak.[1] Az Inländerrum 2007 előtt egyéb alkoholból készült rumutánzat volt, aminek a hagyományai a 18-19. századig nyúlnak vissza.[2] Hasonló eredetvédett ital a szlovén domači rum.[1] Az Osztrák–Magyar Monarchia más utódállamaiban is gyártanak rumutánzatokat, ezeket azonban gyakran szintetikus aromakészítményekkel ízesítik.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az Inländerrum létrejöttét egyes források egy 19. századi kremsi gyógyszerészhez kötik, de az Osztrák Élelmiszerkönyv szerint a története több, mint 250 évre nyúlik vissza.[2] Mivel a Habsburg Birodalomnak nem voltak – a rumgyártáshoz nélkülözhetetlen – cukornádat termelő gyarmatai, itt rum helyett Inländerrumot, vagyis „belföldi rumot”, egyéb alkohol fűszerezésével és befestésével készült rumutánzatot gyártottak.

Az Inländerrum függetlenedett a mintául szolgáló dél-amerikai rumoktól, és Mária Terézia idejében már egyaránt divatos volt az éttermekben, kávéházakban és bárokban, de elképzelhetetlenek voltak nélküle – különösen karácsony előtt és télen – a cukrász- és péksütemények is. A hagyományos osztrák-magyar sütemények nem valódi rummal, hanem Inländerrummal készültek. Kevert italokban is népszerűvé vált, például a Jägertee-ben.[2]

Az Inländerrum elnevezéssel eredetileg a valódi, importált rumtól különböztették meg az italt, az Európai Unióban azonban csak cukornádból készült ital forgalmazható rumként, és Ausztria 1995-ös csatlakozását követően az Inländerrum elnevezeést is csak 1998-ig engedélyezte a hasonló italokon.[3] Ezért Ausztriában gyakran Inländer Spirituose (belföldi szesz), Csehországban Tuzemák, Tuzemský (belföldi), Magyarországon pedig Hajós és egyéb fantázianeveken árusították tovább az ilyen italokat. 2007-ben az osztrák Inländerrumot az Unió elfogadta hagyományos, eredetvédett szeszes italként azzal a feltétellel, hogy rumból készítik.[4][5]

Az régi és új típusú Inländerrum az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban és Németországban is népszerűek. Ezekben az országokban a Klagenfurtban előállított Stroh az italfajta szinonímájává vált.

A bécsi konyha több helyi ételspecialitáshoz is használ Inländerrumot egyedi íze miatt.

SzabályozásaSzerkesztés

Az Inländerrum Ausztria eredetvédett itala.[1] Mivel nevében a „rum” szó is szerepel, ezt az elnevezést ma már csak valódi rum ízesítésével előállított változatok használhatják. Az Inländerrum készítéséhez csak Ausztriában főzött rum használható fel, és a felhasznált fűszereket is ezzel kell kivonatolni. Íze a 18. és 19. században a Karib-térségben előállított rumokét követi.[2] Az Európai Unióban a rum nem ízesíthető, így hivatalosan a mai Inländerrum sem a rumok közé tartozik.[1]

Az osztrák szabályozás értelmében a vásárló megtévesztésének minősül az Inländerrumoknál megszokott módon feltüntetni másfajta italok szeszfokát, illetve hozzá hasonló ízű és színű szeszes italt gyártani – a hagyományos (nem rumból készült) változat tehát semmilyen néven sem gyártható tovább Ausztriában.[2]

A régi Inländerrumok hagyományos (egyéb alkoholból készült) magyarországi megfelelői a Hajós mellett például a Portorico 60 és Casino szeszes italok is, melyek azonban a 2011-es magyarországi jövedéki törvény miatt – mely a hagyományos szeszesital-kategóriáknak nem megfelelő termékekre magasabb adót vetett ki[6] – eddigi formájukban megszűnőben vannak.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A rum az Európai Unióban viszonylag alulszabályozott kategória. Ellentétben például a whiskyvel, a gyümölcspárlatokkal a brandyvel és több más párlatfajtákkal, a rum általános szabályozása a szesz igen nagy mértékű finomítását is megengedi, és nem írja elő a minimális illóanyag-tartalmát sem.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés