Inotai hőerőmű

hőerőmű

Az Inotai hőerőmű (korábbi nevén November 7. hőerőmű) az 1950-es évek egyik legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt. A hőerőmű 50 évig szolgáltatott áramot, bezárására és leszerelésére 2001-ben került sor.

Inotai hőerőmű
November 7. hőerőmű
Inotai (November 7.) Hőerőmű. Fortepan 21876.jpg
Ország Magyarország
Hely Inota (Várpalota)
Építési adatok
Építés éve 1950–1954
Megnyitás 1951
Rekonstrukciók évei 1973, 1977–1980
Lebontás éve 1999-től részlegesen
Hasznosítása
Felhasználási terület hőerőmű
Alapadatok
Magassága(kémény) 105 m
Elhelyezkedése
Inotai hőerőmű (Veszprém megye)
Inotai hőerőmű
Inotai hőerőmű
Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 47° 11′ 59″, k. h. 18° 12′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 59″, k. h. 18° 12′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Inotai hőerőmű témájú médiaállományokat.

Az erőmű építéseSzerkesztés

Az erőmű építésének igénye 1949-ben vetődött fel. A létesítmény terveit csehszlovák mérnökök dolgozták ki az 1949 őszén kötött államközi megállapodás keretében. Az erőművet az első ötéves terv keretében, Várpalota keleti külterületén tervezték megvalósítani, közvetlenül a várpalotai alumíniumkohó számára kijelölt terület mellett. Az erőmű építése 1950 márciusában kezdődött, az erőműépítő Inotai Erőmű Vállalatot 1951. november 29-én alapították meg. A kivitelezés magyar fővállalkozói a Magyar Gyárépítő Vállalat és 31-es Állami Építőipari Tröszt voltak. Az erőművi berendezések beltéri szerelését a csehszlovák partnercégek végezték. A létesítmény 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, akkor kapta hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. A létesítmény ugyanezen év december 6-án kezdte meg az áram betáplálását a magyarországi elektromos hálózatba. A létesítmény az átadást követően is fejlődött, ez újabb kazánokat 1954-ig fokozatosan vonták be a termelésbe.[1] A létesítmény névleges teljesítménye teljes kiépülésével 120 MW volt, benne hét gőzkazán és hat turbógenerátor üzemelt.

A létesítmény működését kezdetben jelentős nehézségek hátráltatták. A működés első időszakában folyamatosak voltak a belső erőművi berendezések meghibásodásai, amelyeket a csehszlovák féllel kellett javíttatni. Elégtelennek mutatkozott a beérkező szén mennyisége is, a szomszédos bányatelken üzemelő várpalotai szénbánya képtelen volt a megfelelő mennyiségű szenet biztosítani az erőműnek, ezért távolabbi bányákból vasúton kellett beszállítani a kellő mennyiségű fűtőanyagot.[1]

Hanyatlás és bezárásSzerkesztés

1973 és 1975 között az erőműben egy gázturbinás csúcserőművet is építettek, amely a csúcsterhelések idején működött.[2][3] A csúcserőmű üzembe helyezésével az inotai létesítmény névleges teljesítménye 164 MW-ra nőtt. 1977-től kezdődött az erőmű kazánjainak fokozatos renoválása, mivel az addigi üzemidő alatt azok teljesen elhasználódtak. Az 1980-as évekre már fokozódó gondot jelentett a létesítmény környezetszennyező mivolta is, működésének egyetlen napja alatt 120 tonna kén-dioxidot bocsátott a levegőbe.[4] A környezetvédelmi előírások szigorodása miatt 1990-ig pernyeleválasztó berendezéseket telepítettek. Az ekkorra erőteljesen avuló erőműben átépítések és bontások kezdődtek, hogy a telephely modernizációjával később majd biztosítani lehessen a termelés fenntartását. 1998. március 2-án az erőművet birtokló Bakonyi Erőmű Vállalatot a magyar állam privatizálta, így az erőmű is magánkézbe került. 1999-ben a létesítmény egyik kéményét is lebontották. A fejlesztési projekt azonban elkésett, az erőműre ekkor már nem volt igény. 1999-ben a Magyar Villamos Művek jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani az erőművel fennálló szerződését. 2000 márciusa után már nem üzemelt a gázturbinás csúcserőmű.[5] Ekkorra az erőmű már csak árnyéka volt önmagának, teljesítménye a korábbi időszak alig tizedére zsugorodott. A szenes erőművet végül hosszabb előkészítés után 2001. december 30-án állították le. A következő hónapokban a berendezéseket leszerelték, az épületek egy részét pedig lebontották. Az erőmű 105 méter magas kéményét 2011 szeptemberében balesetveszély miatt felrobbantották.[6] 2012-től a II. számú zagykazettában hulladéklerakó üzemel.[7]

Működése idején az erőmű és a köré szerveződő létesítmények saját irányítószámmal rendelkeztek: 8104.

GalériaSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b November 7. Hőerőmű Vállalat; 1950-1977 (magyar nyelven). Arcives Portal Europe. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  2. 25 éves az inotai November 7. erőmű; Petőfi Népe; 1976. december 4. p8.
  3. Átadták az inotai csúcserőművet; Szolnok megyei néplap; 1975. július 18. p1.
  4. Tapasztalatok Kecskeméten és Várpalotán; Petőfi Népe; 1987. július 13. p5.
  5. Romba dőlt a gyárkémény (magyar nyelven). Info Ajka, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  6. Szabó Dániel Péter: Felrobbantották a hőerőmű kéményét (magyar nyelven). Veszprém Megyei Napló, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  7. Szemétlerakót csináltak az inotai hőerőmű zagykazettájából (magyar nyelven). HVG, 2012. december 27. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)

További információkSzerkesztés