Főmenü megnyitása

Az interdictum (interdiktum) latin szó, amely tilalmat, kitiltást, kiközösítést jelent.

Tartalomjegyzék

EtimológiaSzerkesztés

Az interdicere, interdictum (‘megtilt, megtagad’) igébőlː

  • inter- (‘között, közbe’)
  • dico (szól) vagy dicere (‘mond’)

A római katolikus egyházbanSzerkesztés

Az interdictum vagy egyházi tilalom egyházi cselekmények gyakorlásának, főleg szentségek kiszolgáltatásának és felvételének, bizonyos személyektől vagy bizonyos helytől való eltiltása. Kiterjedhet csak egy meghatározott személyre vagy pedig több személy összességére, egy testületre, illetve egy egész városra is. Hatásában hasonló a kiközösítéshez.

A római jogbanSzerkesztés

A római jogban interdictumnak bizonyos birói parancsokat neveztek, amelyek leginkább tényleges állapotoknak hatalmaskodás és ehhez hasonló cselekmények ellen hatóságilag való fenntartását célozták, a jogvédelemnek, de egyúttal a közcsend rendészeti védelmének is szükséges kiegészítését képezték.

Az interdictumoknak tárgyuk szerint különböző neveik voltak (pl. Interdictum utrubi).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés