Wikipédia

Intimizmus

Az enteriőrtervezés századfordulós irányzata. Festőiségre törekvés jellemzi. Főként műterem-enteriőrökben bontakozott ki. Az intimizmus ars poeticája személyiségidealizmuson nyugodott, ez ikonológiai többletet is jelent. Az enteriőr az alaprajz magvává válik. Belülről kifelé épülő házak keletkeznek, melyek belsejében a hagyományos perspektíva elveszíti jelentőségét, helyette csak benső távlatot tűr meg. Ezáltal válik élővé, organikussá.

Típusai szerkesztés

Mindegyik típus független az urbanizáció kötöttségeitől.

lekerekített vagy kör alaprajzú, centrális terek szerkesztés

Az intenzív befelé fordulást valósítja meg, a forma egyszerre alakítja az enteriőrt és magát az épületet.

megtört falsíkok, zegzugokat képező falrészek és térelemek szerkesztés

A bútorok és a hozzájuk kötődő életfunkciók határozzák meg. A tagolást egy-egy építészeti elem határozza meg (oszlop) vagy függöny. Mennyezet változatossága (koporsólezárás). Magas belső terket galériák is osztják. Sokszor sokszög alaprajz keletkezik, amit tovább tagolnak ablakfülkék.

természet interiorizálása: félig nyitott, félig zárt terek szerkesztés

Ez a típus főleg Torockait igazgatta. Vallomása: „kibővített lakásunk a kert, ezért ennek és a háznak közös a lelke” (A ház. In: Magyar Iparművészet, 1910.) Enteriőrszerűen tervezett kertek: a kert ugyanolyan zárt, de változatos élettér, mint a lakás. Ebbe a típusba tartoznak Erdély népházai.

külvilág interiorizálása: átvezető épületrészek szerkesztés

Új épületrész formálódik az udvar és a ház között az erdélyi falusi házak mintájára. Ezt Medgyaszay „kieresztésnek” nevezte. Közösségi és egyben térkapcsolatok, főleg népházaknál, iskolatemplomoknál, művésztelepi házaknál.

Festészet szerkesztés

Az intimizmus festészeti megjelenésének egyik neves képviselője Henri Le Sidaner francia festő.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Intimizmus&oldid=26177892”