Főmenü megnyitása

Ipoly Sándor (eredeti nevén Janicsek Sándor) (Pest, 1857. június 29.Budapest, 1902. november 30.) magyar festőművész, fametsző.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Az egyik előkelő fővárosi nyomdaintézet főszedőjének fiaként született. Kisgyermek korában az a szerencsétlenség érte, hogy dajkája elejtette, aminek egész életére kiható végzetes következményei voltak. Kezdetben az Országos Mintarajziskolában Morelli Gusztáv mellett tanult. Az 1880-as évek elején Berlinben fametszéssel foglalkozott. Ezután öt évet töltött Párizsban, ahol a Julian Akadémián és Colarossi iskolájában folytatott festészeti tanulmányokat. Részben fametszéssel, részben pedig avval tartotta fönn magát, hogy a Louvre-ban és a Luxemburgban másolgatott és másolatait szerény áron értékesítette. Párizsból küldte a Műcsarnokba első képeit, a Családi boldogságot és a Délutánt. Hazatérése után az 1890-es években Benczúr Gyula mesteriskolájában nagyméretű kompozíciókon dolgozott, mint pl. Dante álma (1895), Erkel Ferenc géniusza (1897). Krisztus az apostolok közt című képét a király vásárolta meg. Pályája vége felé megélhetési gondokkal és betegségekkel küszködött. Az utolsó három-négy esztendőben már csak arcképekkel, egy-egy gyümölcscsendélettel vagy kisebb méretű vízfestménnyel jelent meg a tárlatokon. Illusztrálással és művészi plakátok rajzolásával is megpróbálkozott, s a Képzőművészeti Társulat rendes plakátpályázataiból két ízben került ki győztesen. 1902. december 2-án temették el a rákoskeresztúri temetőbe, kollegáinak és tisztelőinek részvéte mellett.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.