Ishigeales
Az Ishigeales barnamoszatok rendje. 2 családja az Ishigeaceae és a Petrodermataceae. A Diplura nemzetség is a rend tagja, de jelenleg nem sorolják családba.[1] Jelenleg mindkét család monotipikus csoport.[1]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Kládok | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ishigeales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ishigeales témájú kategóriát. |
Az Ishigeophycidae alosztály egyetlen tagja.[1]
Történet
szerkesztésA Petroderma nemzetséget 1897-ben fedezte fel Kuckuck.[1]
Az Ishige nemzetséget Yendo fedezte fel 1907-ben, eredetileg a ma nem használt Chordariales (később az Ectocarpalesbe került Chordariaceae néven) tagjaként.[3] Okamura 1935-ben az Ishigeaceae csoportba sorolta, majd az Ishigeales rendet rbcL, psaA és psbA gének összehasonlításával hozták létre Cho et al. 2004-es tanulmányukban, elkülönítve az Ectocarpalestől, mivel a többi tagjának jelentős pirenoidja van.[2]:934[4]
2014-ben Silberfeld et al. felfedezték és leírták a Petrodermataceae első tagját, és kiegészítették az Ishigeales leírását.[1]
Életciklus
szerkesztésIzomorf életciklusuk haploid-diploid nemzedékváltakozással rendelkezik.[5]
Életmód
szerkesztésEpifitonok vagy epilitonok.[1]
Morfológia
szerkesztésLemezes kloroplasztiszuk nem rendelkezik pirenoiddal, hajtásuk kevés sorban rendezett, szőrei rejtett szájakban, együregű spórangiumai terminális kortikális sejtekből alakultak ki, a többüregűek nem rendelkeznek steril terminális sejtekkel.[2]
Hajtásai elágazók, közelítőleg kör keresztmetszetűek vagy levelesek, lehetnek pszeudoparenchimásak velővel és kéreggel vagy heterotrichon kérges hajtások,[1] de lehetnek parenchimás hajtásaik is, melyek elágaznak, egyenesek vagy lapultak, hosszuk akár 10–20 cm is lehet.[3]
Apikálisan növekednek fonalai, asszimilációs szálakkal rendelkező kérge pszeudoparenchimás.[4]
Fontosság
szerkesztésBazális, de a Discosporangiales után, a késő karbonban[6] kialakult csoport.[2] Ezért helyzete fontos a barnamoszatok kialakulásának meghatározásában.[6]
Az I. okamurae fajból izolált isofloroglucin A gátolhatja az α-MSH-indukált melanogenezist in vitro és in vivo.[7]
Genomika
szerkesztés3 gén, az rbcL, a psaA és a psbA összehasonlításával alkották meg. Az Ishige okamurae mtDNS-e 35 485 bp, és 36 fehérje-, 22 tRNS-, 3 rRNS-kódoló gént és 4 ismeretlen funkciójú nyitott leolvasási keretet tartalmaz. Itt 5 génben a GTG, 1-ben a TTG, a többiben az ATG a startkodon.[8]
Az I. okamurae kloroplasztiszgenomját 2021-ben szekvenálták Wang et al.[9]
Lehetséges használat
szerkesztésAz I. okamuraeből izolált fukoxantin humán köldökvéna-endotélsejtek és zebradánió-modell alapján védhet a magas glükózszint okozta oxidatív stressztől.[10]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h Silberfeld, Thomas (2014). „An Updated Classification of Brown Algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117. ISSN 0181-1568.
- ↑ a b c d Cho GY, Lee SH, Boo SM (2004). „A new brown algal order, Ishigeales (Phaeophyceae), established on the basis of plastid protein-coding rbcL, psaA, and psbA region comparisons”. J Phycol 40, 921–936. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2004.03160.x.
- ↑ a b Bringloe TT, Starko S, Wade RM, Vieira C, Kawai H, de Clerck O, Cock JM, Coelho SM, Destombe C, Valero M, Neiva J, Pearson GA, Faugeron S, Serrão EA, Verbruggen H (2020. november 9.). „Phylogeny and Evolution of the Brown Algae”. Crit Rev Plant Sci. (Hozzáférés: 2024. július 13.)
- ↑ a b Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078.
- ↑ Cock JM, Godfroy O, Macaisne NN, Peters AF, Coelho S (2014). „Evolution and regulation of complex life cycles: a brown algal perspective”. Curr Opin Plant Biol 17, 1–6. o. DOI:10.1016/j.pbi.2013.09.004. (Hozzáférés: 2024. július 16.)
- ↑ a b c Choi S-W, Graf L, Choi JW, Jo J, Boo GH, Kawai H, Choi CG, Xiao S, Knoll AH, Andersen, Yoon HS (2024. február 26.). „Ordovician origin and subsequent diversification of the brown algae”. Curr Biol 34, 740–754.e4. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.069. (Hozzáférés: 2024. július 13.)
- ↑ Kurihara H, Kujira K. „Phlorotannins Derived From the Brown Alga Colpomenia bullosa as Tyrosinase Inhibitors”. Nat Prod Commun 16 (7), 1–5. o. DOI:10.1177/1934578X211021317. (Hozzáférés: 2024. július 16.)
- ↑ Liu F, Zhang Y, Bi Y, Chen W, Moejes FW (2019. január 2.). „Understanding the Evolution of Mitochondrial Genomes in Phaeophyceae Inferred from Mitogenomes of Ishige okamurae (Ishigeales) and Dictyopteris divaricata (Dictyotales)”. J Mol Evol 87 (1), 16–26. o. DOI:10.1007/s00239-018-9881-5. PMID 30604018.
- ↑ Wang X, Qu C, Dong J, Miao J (2021. július 19.). „The complete chloroplast genome of Ishige okamurae. Mitochondrial DNA B Resour” 6 (8), 2328–2329. o. DOI:10.1080/23802359.2021.1950583. PMID 34350344.
- ↑ Kang M-C, Lee S-H, Lee W-W, Kang N, Kim E-A, Kim SY, Lee DH, Kim D, Jeon Y-J (2014. október 30.). „Protective effect of fucoxanthin isolated from Ishige okamurae against high-glucose induced oxidative stress in human umbilical vein endothelial cells and zebrafish model”. J Funct Foods 11, 304–312. o. (Hozzáférés: 2024. július 16.)
