Az iszaphal (Amia calva) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának az iszaphalalakúak (Amiiformes) rendjébe és az iszaphalfélék (Amiidae) családjába tartozó egyetlen ma élő nem egyetlen faja.

Infobox info icon.svg
Iszaphal
Amia calva1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Rend: Iszaphalalakúak (Amiiformes)
Család: Iszaphalfélék (Amiidae)
Bonaparte 1766
Nem: Amia
Faj: A. calva
Tudományos név
Amia calva
Linnaeus 1766
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Iszaphal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaphal témájú médiaállományokat és Iszaphal témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Élő kövület; kialakulása a jura időszakra tehető. Kanada északkeleti és az Egyesült Államok északi részén honos.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

100 centiméter hosszúra is megnőhet, testtömege 9 kilogramm is lehet. Teste hosszúkás, feje kúpszerű, szája nagy. Olívzöld testének háta sötétebb, a hasa világosabb árnyalatú. A hímek a nőstényeknél kisebbek és rövidebb életűek.[1]

Életmódja, élőhelyeSzerkesztés

A lassan folyó iszapos belső vizek lakója.[1]

A bélrendszeréhez kapcsolódó úszóhólyagja egyfajta kezdetleges tüdőként működik, amivel be tudja lélegezni a levegőt. Az úszóhólyag egyúttal a víz felhajtóerejét is kihasználja.[2] Mivel a lélegzetvételhez fel kell jönnie a víz felszínére, ez korlátozza azt a mélységtartományt, ahol életképes. Ezek a helyek gyakran azok a part melletti területek, ahol más ragadozó hal nem él.

Halat, békát és rákokat egyaránt fogyaszt.[1]

Sporthorgászati értéke nincs.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c {{Fishbase}}
  2. Air breathing during activity in the fishes Amia calva and Lepisoseus Oculatus The Journal of Experimental Biology 201, 943–948 (1998)