Iszaphal

Iszaphal
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak ; (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Rend:	Iszaphalalakúak (Amiiformes);
Család:	Iszaphalfélék (Amiidae); Bonaparte 1766
Nem:	Amia;
Faj:	A. calva;
Tudományos név
	Amia calva; Linnaeus 1766
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Iszaphal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaphal témájú médiaállományokat és Iszaphal témájú kategóriát.

Az iszaphal (Amia calva) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának az iszaphalalakúak (Amiiformes) rendjébe és az iszaphalfélék (Amiidae) családjába tartozó egyetlen ma élő nem egyetlen faja.

Származása, elterjedése

Élő kövület; kialakulása a jura időszakra tehető. Kanada északkeleti és az Egyesült Államok északi részén honos.

Megjelenése, felépítése

100 centiméter hosszúra is megnőhet, testtömege 9 kilogramm is lehet. Teste hosszúkás, feje kúpszerű, szája nagy. Olívzöld testének háta sötétebb, a hasa világosabb árnyalatú. A hímek a nőstényeknél kisebbek és rövidebb életűek.^[1]

Életmódja, élőhelye

A lassan folyó iszapos belső vizek lakója.^[1]

A bélrendszeréhez kapcsolódó úszóhólyagja egyfajta kezdetleges tüdőként működik, amivel be tudja lélegezni a levegőt. Az úszóhólyag egyúttal a víz felhajtóerejét is kihasználja.^[2] Mivel a lélegzetvételhez fel kell jönnie a víz felszínére, ez korlátozza azt a mélységtartományt, ahol életképes. Ezek a helyek gyakran azok a part melletti területek, ahol más ragadozó hal nem él.

Halat, békát és rákokat egyaránt fogyaszt.^[1]

Sporthorgászati értéke nincs.