Főmenü megnyitása
Osborne Ház, Wight-sziget, Anglia, 1845 és 1851 között építve. Három tipikus itáliátus jegyet szemléltet: látványos koronázópárkányt, campanile és belvederi szerű tornyokat, boltíves ikerablakokat.[1]

Az itáliátus építészeti stílus a 19. századi klasszikus építészet történetének külön időszaka volt.

Az itáliátus stílusban a 16. századi itáliai reneszánsz építészet modelljei és kifejezőeszközei a festői esztétikával vannak összehangolva.

A stílus 1802 körül, Nagy-Britanniában született meg John Nash által a shropshire-i Cronkhill megépítésével.[2] Az 1830-as években a stílus jelentős fejlődésen és népszerűsödésen ment keresztül elsősorban Sir Charles Barry építésznek köszönhetően.[3]

A stílus Anglián kívül is megjelent, Észak-Európában és a Brit Birodalomban különböző formában, sokkal még angliai népszerűségének hanyatlása után is. Az Egyesült Államokban, ahol Alexander Jackson Davis építész népszerűsítette, az 1840-es évek vége és 1890 között hatalmas népszerűségnek örvendett.[4]

Tartalomjegyzék

ElemeiSzerkesztés

Belső díszekSzerkesztés

Térség szerintSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wilson, Richard Guy. Buildings of Virginia: Tidewater and Piedmont. Oxford University Press, 517. o. (2002) 
  2. John Nash Biography. Bookrags.com, 1928. június 13. (Hozzáférés: 2010. január 18.)
  3. Turner, Michael. Osbourne House Page 28. English Heritage. Osbourne House. ISBN 1-85074-249-9
  4. http://www.oldhouseweb.com/blog/the-italianate-style/. Oldhouseweb.com. (Hozzáférés: 2010. január 18.)

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Itáliátus építészet témájú médiaállományokat.