Ivánka Endre

Draskóci és jordánföldi Ivánka Endre, 1944 után Endre von Ivánka (Budapest, 1902. szeptember 24. – Bécs, 1974. december 6.) klasszika-filológus, bizantinológus, filozófiatörténész. 1940-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Ivánka Endre
Született	1902. szeptember 24. Budapest
Elhunyt	1974. december 6. (72 évesen) Bécs
Állampolgársága	osztrák
Nemzetisége	magyar
Szülei	Ivánka Imre, Schaukal Karolina
Foglalkozása	klasszika-filológus, bizantinológus, filozófiatörténész, egyetemi oktató
Iskolái	Bécsi Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szüleivel, Ivánka Imrével és Schaukal Karolinával ötéves korában, 1907-ben Bécsbe költöztek, s itt töltötte gyermekkorát. 1920–1923-ban bencés novícius volt, két évig az osztrák fővárosban, 1922–1923-ban Olaszországban. 1923-ban beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol teológiát, majd klasszika-filológiát hallgatott. Bölcsészdoktori oklevelét 1926-ban szerezte meg. 1927 és 1932 között családja Nógrád vármegyei birtokán, 1932-től Solymáron élt. 1933-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a görög filozófia magántanára, ezzel párhuzamosan az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ munkatársa volt. 1938 és 1940 között a fővárosi egyetem Görög Filológiai Intézetében tanított. 1940-től a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen a klasszika-filológia és az ókori történelem nyilvános rendkívüli, 1941-től rendes tanára volt. A Kolozsvárra bevonuló román csapatok elől 1944 szeptemberében családjával együtt Bécsbe menekült. 1945–1947-ben a Bécsi Egyetemen tanított vendégprofesszorként. 1947-től 1969-es nyugdíjazásáig a grazi egyetemen a klasszika-filológia nyilvános rendes tanára volt, ezzel egyidejűleg az egyetemen működő bizantinológiai intézet (Institut für Byzantinische Philosophie und Geistesgeschichte) vezetője volt.

Munkássága

Életművét művelődéstörténeti szempontú, ókori és középkori hellenológiai kutatásai határozták meg. Főként az ókori görög és a bizánci filozófia történetével, valamint a hellenizmus, a korai kereszténység és Bizánc műveltségével foglalkozott. Beható vizsgálat tárgyává tette a hellenisztikus antikvitásnak a későbbi korok műveltségében továbbélő elemeit. Több kora középkori bizánci krónikát fordított le és adott ki németül (pl. Georgiosz Fantzész 15. századi művét Bizánc elestéről), s részt vett több bizantinológiai folyóirat szerkesztésében.

Tudományos eredményei elismeréseképpen 1938-ban a görög állam Főnix-renddel tüntette ki. 1939-ben a Szent István Akadémia rendes, 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az Akadémia 1949-es átszervezése során az egyébként is emigrált Ivánka tagságát megszüntették, amelyet csak 1989-ben (posztumusz) állítottak vissza. A Magyar Filozófiai Társaság választmányi tagjaként is tevékenykedett.

Főbb művei

• Die Arisztotelész|aristotelische Politik und Städtegründungen Alexanders des Grossen, Budapest, 1938
• Két magyarországi plébániakönyvtár a XV. században, in: Századok 1938
• Szent Gellért görög műveltségének problémája, Budapest, 1942
• Hellenisches und Christliches im frühbyzantinischen Geistesleben, Wien, 1948
• Seit neunhundert Jahren getrennte Christenheit: Studien zur ükumenischen Begegnung mit der Orthodoxie, Wien, 1962
• Plato Christianus: Übernahme und Umgestaltung des Platonismus durch die Väter, Einsiedeln, 1964
• Rhomäerreich und Gottesvolk, München, 1968

Források

• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 333. o. ISBN 963-05-2500-3  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 504–505. o. ISBN 963-547-414-8