Ivaros szaporodás

olyan reprodukciós folyamat, amely új szervezetet hoz létre, úgy, hogy kombinálja két szervezet genetikai anyagát

Ivaros szaporodáskor egyszeres kromoszómaszerelvényű, önálló továbbszaporodásra nem képes szaporítósejtek (gaméták) egyesülnek (megtermékenyítés, copulatio), aminek eredményeként továbbfejlődésre képes diploid csírasejt, zigóta jön létre. A mozgásra képes ivarsejtek a planogaméták, a mozdulatlanok az aplanogaméták. A planogamétákat létrehozó sejtek a gametangiumok.

A törzsfejlődés folyamán az ivaros szaporodásnak különböző formái alakultak ki. Legősibb az izogámia, amelynek során

antheridium

morfológiailag és fiziológiailag is egyenlő értékű, ostoros gaméták (ún. izogaméták) egyesülnek. Ez a szaporodásmód az egysejtű moszatokra jellemző. Konjugációról akkor beszélünk, ha a szaporodásban részt vevő két egyforma gaméta ostor nélküli. A járommoszatok körében fordul elő. Az ivaros szaporodás további fejlődésekor a gaméták nagysága megváltozott. A hím gaméta (microgameta) kisebb lett, a női gaméta (macrogameta) viszont megnőtt. Mindkettő ostora továbbra is megmaradt. Két különböző nagyságú ostoros gaméta egyesülése a heterogámia vagy anizogámia. Oogámiának azt az ivaros szaporodásmódot nevezzük, amikor a makrogaméta elveszítette az ostorát és mozdulatlanná vált. A mikrogaméta a mohákban és a harasztokban önálló mozgásra képes spermatozoid, a virágos növényekben pedig mozgásszervvel (ostorral, csillóval) nem rendelkező spermasejt. A makrogaméta a petesejt. A spermatozoidok általában hím ivarszervekben (antheridium), a petesejtek pedig női ivarszervekben – a moszatokban és a gombákban általában oogóniumokban, a hajtásos növényekben archegóniumokban – jönnek létre.

ForrásokSzerkesztés