Főmenü megnyitása

Ivreai-ház

európai uralkodóház
Fájl:División marca de Ivrea.jpg
Az Ivreai őrgrófság (Marquisat d’Ivrée) a X. században.
A Burgundiai Grófság és Hercegség a XV. században.

Az Ivreai-ház egy jelentős középkori főnemesi dinasztiát jelöl. Az Ivreai-házból és oldalágaiból – egyebek mellett – a Burgundiai Grófság grófjai és Orange hercegei származtak. Az Ivreai-házhoz tartozott Burgundiai Rajmund gróf, akitől – részben egyenes ágon, részben oldalágakon – a Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Szicília és Nápoly királyait és királynőit, Barcelona grófjait adó Ivreai-Burgundiai ház származott.

A Burgundiai GrófságSzerkesztés

A Burgundiai Grófság[1] (később Palotagrófság, illetve Burgund Szabadgrófság, francia elnevezése szerint Franche-Comté) a Szent Római Birodalomtól, azaz a Német-római Császárságtól függő területi egység volt, Dole székhellyel, mielőtt 1678-ban, többszöri uralomváltást követően, véglegesen a Francia Királyság részévé vált, amelyhez – ténylegesen – már egyes, korábbi időszakokban is kapcsolódott. (A tartománnyá átalakult grófság székhelye ekkor Besançon lett.)

A grófság első uralkodói dinasztiája volt az Ivreai-ház. E dinasztiából származó első grófnak, Ottó-Vilmosnak (?-1026) ugyanis az apja, Adalbert (936?-971) társuralkodóként Itália királya és – II. Adalbert néven – Ivrea őrgrófja volt; innen kapta a grófi dinasztia a nevét. Adalbert egyébként anyai ágon a Karoling–házbeli frank uralkodónak, I. (Nagy) Károly császárnak (742–814) a leszármazottja.[2]

Az Orange-i HercegségSzerkesztés

A mai Franciaország déli részén, Orange (németül: Oranien, hollandul: Oranje) városával, mint székhellyel, 800 körül jött létre az Orange-i Grófság, a későbbi Orange-i Hercegség.

A hercegséget már I. Ferenc király (1494–1547) uralkodása alatt megszállták a franciák, de véglegesen csak 1713-ban került Franciaországhoz, végleg ekkor vált le a Német-Római Császárságtól.

A Burgundiai Grófság grófjai és grófnői az Ivreai-házból és oldalágából, továbbá Auxonne grófjai az Ivreai-házbólSzerkesztés

A Burgundiai Grófság grófjai és grófnője az Ivreai-házbólSzerkesztés

  • Ottó-Vilmos (958?-1026), II. Adalbertnek, Ivrea őrgrófjának a fia, uralkodott: 995-től 1026-ig (Ottó-Vilmos, Mâcon grófja, 982-től 1002-ig),
  • I. Rajnáld (987-1057), az előzőnek a fia, uralkodott: 1026-tól 1057-ig,
  • I. (Nagy) Vilmos (1020-1087), az előzőnek a fia, uralkodott: 1057-től 1087-ig (I. Vilmos, Mâcon grófja, 1078-tól 1082-ig),[3]
  • II. Rajnáld (1061?-1097?, 1101?), az előzőnek a fia, uralkodott: 1087-től 1097-ig (I. Rajnáld, Mâcon grófja, 1082-től 1097-ig),[4]
  • II. (Német) Vilmos (1075?, 1085?-1125) (meggyilkolták), az előzőnek a fia, uralkodott: 1098-tól 1125-ig (II. Vilmos, Mâcon grófja, 1106-tól 1125-ig),
  • III. (Gyermek) Vilmos (1110?-1127) (megölték), az előzőnek a fia, uralkodott: 1125-től 1127-ig (III. Vilmos, Mâcon grófja, 1125-től 1127-ig),
  • III. Rajnáld (1093?-1148), I. (Nagy) Vilmos grófnak az unokája és I. Istvánnak (1065-1102) (a Szentföldön, keresztes hadjáratban elesett), Mâcon grófjának (1085-1102) a fia,[5] uralkodott: 1127-től 1148-ig (II. Rajnáld, Mâcon grófja, 1102-től 1148-ig),
  • I. Beatrix (1140?,1145?-1184), az előzőnek a leánya, uralkodott: 1148-tól 1184-ig, feleségül ment I. Frigyes német-római császárhoz (1122-1190), aki Hohenstaufok házából származott.

Auxonne grófjai az Ivreai-házbólSzerkesztés

  • Vilmos (1088-1157), I. (Nagy) Vilmos burgundiai grófnak az unokája és I. Istvánnak (1065-1102) (a Szentföldön, keresztes hadjáratban elesett), Mâcon grófjának (1085-1102) a fia (III. Rajnáld burgundiai grófnak az öccse), mint Auxonne grófja uralkodott: 1127-től 1157-ig,[6]
  • II. István (?-1173), az előzőnek a fia, uralkodott: 1157-től 1173-ig,
  • III. István (1172-1241), az előzőnek a fia, uralkodott: 1173-tól 1237-ig,[7]
  • János; Jean de Chalon (Jean I de Chalon /Chalon-i I. János/), (a „Bölcs”, vagy az „Öreg”) (1190-1267), az előzőnek a fia, uralkodott: 1237-ben; Chalon grófja: 1227-től 1237-ig, Salins ura: 1237-től 1267-ig.[8]

A Burgundiai Grófság palotagrófjai és palotagrófnője a Chalon-i házbólSzerkesztés

  • Hugó; Hugues de Chalon (Hugues III de Chalon /Chalon-i III. Hugó/) (1220-1266), Jean de Chalon-nak (1190-1267), Salins urának a fia, feleségül vette Alix-ot (Adelheidet) (1209-1279), a Burgundiai Grófság palotagrófnőjét (1248-1279);[9] a felesége jogán uralkodott, 1248-tól 1266-ig, vele a Chalon-i ház – az Ivreai-ház oldalága – szerezte meg az uralmat a grófságban,
  • IV. Ottó (1238?, 1248?-1303) (csatában kapott sérüléseibe belehalt), az előzőnek a fia, uralkodott: 1279-től 1303-ig (Salins ura: 1267-től 1303-ig), 1266-tól 1267-ig az apai nagyapja, Jean de Chalon gyámsága alatt állt, aki ekkor régensként uralta a grófságot,
  • Róbert (1300-1315), az előzőnek a fia, uralkodott: 1303-tól 1315-ig (egyidejűleg Salins ura); 1303-tól 1315-ig a palotagrófság régensnője az édesanyja (IV. Ottó második felesége), Mathilde (Mahaut) d’Artois (1270?-1329) grófnő volt,
  • II. Johanna (1291-1330), az előzőnek a nővére, uralkodott: 1315-től 1330-ig (egyidejűleg Salins úrnője; 1316-tól 1322-ig II. Johanna néven francia királyné, 1329-től 1330-ig I. Johanna néven Artois grófnője), feleségül ment a Capeting-házbeli V. (Hosszú) Fülöp (1291-1322) francia királyhoz (uralkodott: 1316-tól 1322-ig).

Arlay urai és Orange hercegei a Chalon-Arlay-i házbólSzerkesztés

Arlay urai a Chalon-Arlay-i házbőlSzerkesztés

  • I. János (1258-1315), Jean de Chalon-nak (1190-1267), Salins urának a fia (Hugues de Chalon-nak /1220-1266/ a féltestvér öccse), Arlay ura: 1266-tól 1315-ig,
  • I. Hugó (1288-1322), az előzőnek a fia, uralkodott: 1315-től 1322-ig,
  • II. János (1312-1362), az előzőnek a fia, uralkodott: 1322-től 1362-ig,
  • II. Hugó (1334-1388), az előzőnek a fia, uralkodott: 1362-től 1388-ig,
  • III. János (1363-1418), az előzőnek az unokaöccse (I. Lajosnak /1337-1366/, d’Arguel urának – II. Hugó öccsének – a fia), uralkodott: 1388-tól 1418-ig.

Orange hercegei a Chalon-Arlay-i házbőlSzerkesztés

  • I. János (1363-1418), Orange hercege, uralkodott: 1393-tól 1418-ig (III. János, Arlay ura, 1388-tól 1418-ig),
  • I. Lajos (1390-1463), az előzőnek a fia, uralkodott: 1418-tól 1463-ig (egyidejűleg II. Lajos, Arlay ura),
  • VII. Vilmos (?-1475), az előzőnek a fia, uralkodott: 1463-tól 1475-ig (egyidejűleg Vilmos, Arlay ura),[10]
  • II. János (1443-1502), az előzőnek a fia, uralkodott: 1475-től 1502-ig (egyidejűleg IV. János, Arlay ura),
  • Filibert (1502-1530), az előzőnek a fia, uralkodott: 1502-től 1530-ig (egyidejűleg Filibert, Arlay ura).[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Burgundiai Grófság nem volt azonos a Burgundiai Hercegséggel, amely a Francia Királyság része volt.
  2. Nagy Károly császár unokája – I. (Jámbor) Lajos frank király és római császár (778-840) leánya – Gizella (820-874), Eberhardnak (810-876), Friaul őrgrófjának a felesége volt. A fiúknak, I. Berengár (840?-924) császárnak és Itália királyának a leánya, szintén Gizella (880?-915?), I. Adalbertnek (?-923?), Ivrea őrgrófjának lett a felesége. Az ő gyermekük II. Berengár (900?-966), Itália királya és Ivrea őrgrófja, az unokájuk pedig II. Adalbert, Ivrea őrgrófja volt (aki /I./ Adalbert néven Itália királya, az apja mellett, társuralkodóként).
  3. I. (Nagy) Vilmos gróf fia volt Burgundiai Rajmund gróf (?-1107), akitől az Ivreai-Burgundiai ház származott, és Guido (Guy), (?-1124), aki II. Callixtus néven római pápa volt.
  4. A Szentföldön, keresztes hadjárat alatt meghalt, halálának időpontjáról eltérőek az adatok.
  5. I. Istvánt, Mâcon grófját, egyes források nem tartják Burgundia grófjának, de van olyan forrás, amely címzetes burgundi grófnak jelöli, 1097-től 1102-ig.
  6. Vilmosnak, Auxonne grófjának az apját, I. Istvánt, Mâcon grófját, egyes források nem tartják Burgundia grófjának, de van olyan forrás, amely címzetes burgundi grófnak nevezi. - Vilmos Mâcon grófja is volt (1102-1157), egyes forrásokban III. Vilmos néven, más forrásokban IV. Vilmos néven jelölik, mint Mâcon grófját; vannak ugyanis olyan forrásmunkák, amelyek szerint III. (Gyermek) Vilmos burgundiai gróf nem volt Mâcon grófja. A Mâcon grófja címet is egyidejűleg több személy viselte. - Vilmost IV. Vilmos néven burgundiai grófként is említik, mert 1148-tól 1157-ig a Burgundiai Grófság régense volt. Az Ivreai-ház tagjaként helytálló őt IV. Vilmos grófnak nevezni.
  7. A források túlnyomó része Vilmos auxonne-i gróf fiát II. István auxonne-i grófként, unokáját III. István auxonne-i grófként említik, utalással arra, hogy az Ivreai-házon belül I. István, Mâcon grófja (II. István nagyapja és III. István dédapja) volt az, aki már az István utónevet viselte. A források kisebbik része említi csak őket I. Istvánként és II. Istvánként, mint Auxonne grófjait. Ők egyébként nem voltak Mâcon grófjai.
  8. Jean de Chalon III. Istvánnak, Auxonne grófjának és feleségének, Béatrice de Thiern-nek (1174?-1227), Chalon-sur-Saône (röviden: Chalon) grófnőjének volt a fia; az édesanyja az általa uralt grófság után a Béatrice de Chalon nevet is viselte; a szülők házasságát egyébként 1200-ban érvénytelenítették. 1213-tól régense, 1227-től egyedüli ura volt a Chalon-i Grófságnak, 1237-ben pedig – apja visszavonulásával – Auxonne grófja lett. Még 1237-ben a Chalon-i Grófságot és az Auxonne-i Grófságot – a Chalon grófja cím megtartásával – a Salins-les-Bains (röviden: Salins) feletti uralomért elcserélte IV. Hugó (1212-1272) burgundi herceggel, a Burgundiai Hercegség urával, így lett János, Salins ura. Jean de Chalon az édesanyja után viselte a „Chalon-i” családi nevet, ezt a családi nevet a birtokcserét követően is megtartotta, illetve a gyermekei is megtartották.
  9. Alix (Adelheid) palotagrófnő származása a következő: I. Beatrix burgundiai grófnőnek és férjének, I. Frigyes császárnak (I. Frigyes néven burgundiai gróf, 1156-tól 1190-ig) a fia, Ottó (1170?-1200), I. Ottó néven a Burgundiai Grófság palotagrófja lett (1190-1200). I. Ottó Johanna lánya (?-1205) I. Johanna néven palotagrófnő (1200-1205), Beatrix lánya (?-1231) II. Beatrix néven palotagrófnő (1205-1231). II. Beatrix feleségül ment az Andechsi-házból származó I. Ottóhoz (?-1234), Meránia hercegéhez (1205-1234), aki II. Ottó néven lett palotagróf (1231-1234). II. Beatrixnek és II. Ottónak két gyermeke is palotagróf, illetve palotagrófnő lett: A fiuk, III. Ottó (1226?-1248) palotagróf: 1234-től 1248-ig (egyidejűleg II. Ottó néven Meránia hercege), és Alix palotagrófnő, akinek Hugues de Chalon az első férje volt. Őt egyes források, a ’’Chalon-i’’ családi névtől függetlenül, Hugues de Salins néven is említik, mivel az apja, Jean de Chalon, Salins ura volt. Jean de Chalon a Chalon grófja címet - a Chalon-i Grófság elcserélését követően is - megtartotta, I. Hugó és II. Hugó néven pedig már voltak Chalon grófjai, ezért Chalon-i Hugó burgundiai palotagrófot Hugues III de Chalon - Chalon-i III. Hugó - néven is említik.
  10. Van olyan forrásmunka, amely szerint VIII. Vilmos néven volt Orange hercege.
  11. Filibert herceg nővére, Klaudia (1498-1521) feleségül ment a Nassaui-házból származó III. Henrikhez (1483-1538), Nassau grófjához, Breda urához. A házasságukból született René (1519-1544) (harcban elesett), 1530-tól 1544-ig volt Orange hercege, mint Filibert hercegnek (a nagybátyjának) az utóda, a „Chalon-i” családi nevet viselte (René de Chalon), törvényes gyermeke nem volt.

Lásd mégSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • É. Préclin: Histoire de Franche-Comté, Presses universitaires de France, 1947.
  • R. Hoke: Die Freigrafschaft Burgund, Savoyen, und die Reichsstadt Besançon im Verbande des mittelalterlichen deutschen Reiches, in: ZRG germ. 79. (1962).
  • R. F. Tapsell: Monarchs, Rulers, Dynasties and Kingdoms of the World, London, 1984.
  • L. Boehm: Geschichte Burgunds, VMA-Verlag, Wiesbaden, 1998.