Ján Kuciak

szlovák újságíró

Ján Kuciak (Trencsénselmec, 1990. május 17. – Nagymácséd, 2018. február 21.) szlovák oknyomozó újságíró, egyetemi oktató, akit menyasszonyával együtt holtan találtak.[8]

Ján Kuciak
Megemlékezés Komáromban 2020-ban
Megemlékezés Komáromban 2020-ban
Született1990. május 17.
Trencsénselmec, Csehszlovákia
Elhunyt2018. február 21. (27 évesen)[1]
Nagymácséd, Szlovákia
Állampolgárságaszlovák[2]
ÉlettársaMartina Kušnírová[3]
Foglalkozása
IskoláiNyitrai Konstantin Filozófus Egyetem
Kitüntetései
  • Axel-Springer-Preis (2018)[4]
  • Kramerius-díj (2018. június 14.)[5]
  • Ľudovít Štúr Order 1st class (2019. január 8.)[6]
  • State Award of Alexander Dubček (2022. március 27.)[7]
Halál okalövés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ján Kuciak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A hír hatására súlyos kormányválság rázta meg a szlovák politikai életet. Marek Maďarič, a szlovák kormány kulturális minisztere, közvetlenül a hírt követően benyújtotta lemondását.[9] Őt 2018. március 13-án Robert Kaliňák belügyminiszter, majd március 15-én Robert Fico miniszterelnök lemondása követte.

Életpályája szerkesztés

Nyitrán szerzett diplomát filozófiából, majd PhD. fokozatot is elért. Újságírói pályája végén a Szlovákiába érkező uniós támogatások útját próbálta meg követni.

Utolsó cikkét, amely halála után, 2018. február 28-án jelent meg, a Szlovákiában élő néhány olasz vállalkozó (Carmine Cinnante, Antonino Vadala és mások) korrupciós ügyeiről írta.[10]

Halála szerkesztés

2018. február 25-én jelentette a szlovák rendőrség, hogy holtan találták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát, Martina Kušnírovát Nagymácséd (Vel'ká Mača) településen az 55. sz. alatt.[11] Ján Kuciak oknyomozó újságírónak posztumusz jelent meg az a tényfeltáró cikke, amit már nem tudott befejezni. Ebből kiderül, hogy cseh, olasz és más szlovák kollégáival közösen már hónapok óta dolgozott egy terjedelmes beszámolón arról, hogy a ’Ndrangheta nevű befolyásos olasz maffiaszervezet hogyan terjeszkedett, hálózta be Szlovákiát és üzleti kapcsolatai hogyan érték el a nagyobbik kormánypárt, az Irány – Szociáldemokrácia vezető politikusait.[12]

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés