Jókai utca (Komárom)

A Jókai utca (szlovákul ulica Jókaiho) a szlovákiai Komárom város belvárosának egyik főutcája. A város főteréről, a Klapka térről indul északi irányba és a Kossuth téren ér véget (folytatása a Komenský utca). Teljes hossza 620 méter, ebből a Ferences barátok utca és a Thaly Kálmán utca közé eső rész 340 méter.

Jókai utca
Közigazgatás
Ország Szlovákia
Település Komárom
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Jókai utca (Szlovákia)
Jókai utca
Jókai utca
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 45′ 40″, k. h. 18° 07′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 40″, k. h. 18° 07′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Jókai utca témájú médiaállományokat.
A Jókai utca a Klapka tér felől a református templommal

Legjelentősebb épületei a Szent Anna-kápolna, valamint a református templom és kollégium.

TörténeteSzerkesztés

 
A Jókai utca látképe a Klapka tér felől (az egykori Szent Anna utca)

Az utca a 17. század közepén alakult ki, eredetileg Sándor utcának nevezték (az utca felső részén élő Sándor család után), majd a Szombathy utca nevet kapta (a Szombathy-család nagy telket birtokolt a későbbi református kollégium helyén). A város 1881-ben, még a neves író életében nevezte el az utcát Jókai Mórról, aki itt nevelkedett és a kollégiumban kezdte el tanulmányait. 1945-ben Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszterről nevezték el, de már az 1960-as években visszakapta eredeti nevét. Az utca házaiban nagyrészt iparosok és kereskedők éltek, északi részén azonban néhány nemesi telek is volt.

A Ferences barátok utcájának elágazásától a Klapka térig tartó legdélebbi része eredetileg külön utcát alkotott (eredetileg Szent Anna, később Városház, Szinnyei József, illetve Február 25. utca).

A Határőr utca a 24. számú háznál keresztezi a Jókai utcát, itt több régi ház lebontásával kisebb teret alakítottak ki az evangélikus templom előtt, mely ma parkolóként szolgál és összeköttetést teremt a Ferences barátok utcája felé.

Nevezetes épületeiSzerkesztés

 
A Jókai és a Határőr utcák kereszteződése
  • Az utca déli végénél, a városháza szomszédságában áll a Szent Anna-kápolna, mely ahhoz a szomszédos szegényházhoz tartozott, melyet Miletics Borbála alapított 1709-ben. Építését 1750-ben fejezték be. Az Európa-udvar keleti bejárata a kápolna közelében nyílik.
  • A 3. számú, egykori Ruzsinszky- (később Ipovitz)-házban működött az 1789-ben alapított Megváltó-gyógyszertár, melyet később az 1843-ban Komáromba költözött Schmidthauer Antal (1816–1888) vásárolt meg. Ő fedezte fel a nagyigmándi keserűvíz-telepet 1863-ban. A gyógyszertár 1938 óta a 8. számú házban működik (eredeti berendezése fennmaradt).
  • Az 5. számú emeletes ház Adler Izidornak, majd özvegyének a második világháborúig működő textiláruháza volt.
  • A 9. számú egykori Schmidthauer-házat ma a művészeti alapiskola használja. Az 1880-as években építtette Schmidthauer Lajos, aki egy ideig itt működtette a gyógyszertárat. Ebben az épületben dolgozott Schmidthauer Lajos (1882–1956), aki később híres orgonaművész, orgonakészítő és zeneszerző lett. Az épület falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére.
 
A Jókai és a Ferences barátok utcájának elágazásának álló egykori Megváltó-gyógyszertár épülete
  • A 11. számú ház a 20. század elején épült azon a telken, melyen korábban Dosztál József (1857–1929) bádogos üzlete és műhelye működött. 1938-ig itt működött a Megváltó gyógyszertár; melyet 1915-ig Steiner Miklós, majd Nádasdy Géza, 1935 után pedig Neuwelt Pál működtetett.
  • A 15. számú házban 1908 és 1940 között nyomda működött, melyet Sipos Ferenc és Szénássy János alapított, majd 1912-ben Munka Ferenc csatlakozott hozzájuk. 1918 januárjában Neuhauser Jenő vette meg a nyomdát, aki Virradat néven működtette. A nyomdában főként naptárak és kisnyomtatványok készültek, de itt nyomtatták a baloldali Munkáslapot (főszerkesztője Földes Sándor költő volt) és itt nyomták a Kendi Zoltán ügyvéd által szerkesztett Komáromi Hírlapot is. A nyomda 1940-ben költözött Budapestre.
  • A 24. számú ház a 19. század végén épült, az egykori nőipariskola épülete helyén az 1869-ben alakult Révkomáromi Önsegélyző Egylet (Népbank) székházaként. A bank 1945-ig működött, ezután lakásokat alakítottak ki az épületben.
  • A 25. számú ház a második világháború után épült az egykori kismegyeháza helyén. Valószínűleg a vármegyeháza felépüléséig itt volt Komárom vármegye székhelye. 1814-től az épület katolikus elemi főtanodaként működött, majd 1868 után az ekkor megnyitott községi elemi népiskola leányosztályai költöztek ide. 1887 áprilisában Hittrich József és Szijj János kezelésében itt nyílt meg a városi népkönyvtár. 1893-ban az iskola új épületének átadásával (ez a mai Határőr utcai szlovák iskola) az épületet a városi mérnöki hivatal és a városi rendőrség használta annak lebontásáig.
  • A 28. számú ház udvarán látható oszlopos tornác állítólag Jókai Mór szülőházából (Király püspök utca) származik.
  • A 30. számú ház szecessziós díszítésű homlokzatával hívja fel a figyelmet magára. Egykor Nagy Ferenc szabómester tulajdona volt.
  • A 32. számú ház az 1880-as évektől Szloboda János (1853–1920) műbútorasztalos műhelye és áruháza volt, melyet később Hofbauer Andor üzemeltetett.
  • Az utca domináns épülete a református templom, melyet 1788-ban szentelték fel, kőtornyának építését pedig 1832-ben fejezték be. Vele szemben tágas udvar közepén áll a nagy múltú református kollégium épülete, melyet 1796-ban építettek.
  • A 36. számú ház, a kollégium udvarának az utca felé eső részén épült a 19. század derekán. A református egyház építtette, a század második felében a posta- és távíróhivatal bérelte. Az épületet 1894-ben kibővítették, ekkor (szeptember 15-én) helyezték el itt a város első telefonközpontját. 1944-ben, amikor a Király püspök utcában felépült az új főposta, az épületet átalakították bérlakásokká, majd az 1970-es évektől óvoda is működött itt. A ház falán emléktábla jelzi, hogy 19442004 között itt működött a Kálvin János Teológiai Akadémia.
  • A 38. számú ház nevezetessége, hogy itt lakott Domonkos János dúsgazdag gabonakereskedő, akiről Jókai az Aranyember című regényének főhősét mintázta. Az eredetileg nemesi telket (1649-től Csajághy Gergely, majd Csajághy László és Konkoly-Thege János birtoka volt) 1749-ben vásárolta meg Domonkos András. Domonkos János 1833-ban hunyt el, a házat később a Fleischmann-család vásárolta meg az örökösöktől. A 20. század első felében itt működött Fleischmann Samu sörnagykereskedése, valamint jég- és szikvízgyára.

KéptárSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Mácza Mihály: Komárom – történelmi séták a városban, Madách kiadó, Pozsony, 1992, 38-43. p.

Külső hivatkozásokSzerkesztés