Júda ben Dávid Hajjudzs

zsidó nyelvtudós

Júda ben Dávid Hajjudzs (héberül: הודה בן דוד חיוג׳, arabul: أبو زكريا يحيى بن داؤد حيوج الفاسي), (Fez, 945 körül – Córdoba, 1012) középkori zsidó nyelvtudós.

Júda ben Dávid Hajjudzs
Fes - Mellah - Cementiri.JPG
Életrajzi adatok
Született945 körül
Fez
Elhunyt1012
(kb. 60–70 évesen)
Córdoba
Ismeretes mint
Pályafutása
Szakterület nyelvészet
Kutatási terület zsidó nyelvészet

Hatással voltak rá Menáhem ben Szaruk
Hatással volt Mózes ibn Dzsikatilla, Ábrahám ibn Ezra

Córdobában Menáhem ben Szaruk tanítványa volt, majd önálló mesterré vált, kortársaitól pedig a „rós ha-medakdekim” ('a grammatikusok elseje') címet érdemelte ki, egyben sokan őt tartják a héber nyelvtudomány megalapítójának. Nála jelent meg először az úgynevezett „három betűs tövek elmélete”, amelyet a gyenge és a két egyforma betűből álló gyökökre is alkalmazott. Rendszerét – amely hat igemódot (binjan) ismer – a terminológiával és paradigmákkal együtt az arab nyelvészet hatására dolgozta ki. Stílusa világos, kerüli a zavaró kitéréseket, mert tankönyvnek szánta művét. Tisztelettel emlékezik a korábbi tudósokról, kiemelt figyelmet fordít a pontozás szabályaira. Arab nyelven megírt könyvét később Mózes ibn Dzsikatilla és Ábrahám ibn Ezra is héber nyelvre fordította.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés