Jakab király-féle Biblia
A Jakab király-féle Biblia vagy King James-fordítás[1][2][3] (angolul: King James Bible (KJB) vagy King James Version (KJV)) a Biblia nevezetes angol nyelvű fordítása. 1611-ben adták ki először, majd a későbbiekben hét kiadás jelent meg; az 1769-es változatot ma is használják. Ez volt az első modern angol bibliafordítás, amely a héber szöveget is felhasználta.
| Jakab király-féle Biblia | |
 | |
| Nyelv | Early Modern English |
| Műfaj | szentírás |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1611 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jakab király-féle Biblia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A fordítást I. Jakab angol király rendelte el az anglikán egyház számára, innen származik a neve. Gyorsan kiszorította a korábbi angol változatot, a Bishops' Bible-t (Püspöki Biblia), amelyet 1568-ban készítettek.
A Jakab király-féle verzió az „Átdolgozott Szabványosított Változat” (Revised Standard Version) megjelenéséig (1946–1952) az angol nyelvterületen általánosan használt bibliafordítás volt és ma is számos keresztény, főleg fundamentalista vallási mozgalom kedvelt fordítása.
Előzetek szerkesztés
A fordítás arra a protestáns tanításra épült, amely szerint a keresztény tanítás alapja nem az egyházi vezetők értelmezése, hanem maga a Biblia („Sola scriptura”). Annak érdekében, hogy minden hívő hozzáférjen a Szentíráshoz, a reformáció szükségessé tette a Biblia lefordítását a helyi nyelvekre.
Már a korai középkorban – mielőtt a katolikus egyház a latin nyelvű Bibliát engedélyezte volna – a Biblia egyes részeit lefordították angolszász nyelvre. Utána, a késő középkorban megjelentek a bibliai könyvek (közép-angol) fordításai, amelyeket John Wyclif 1380 körül átdolgozott és egy teljes Bibliává állított össze. A Biblia első (korai) újangol nyelvű fordítása, a William Tyndale protestáns teológus által készített fordítás 1534-ben készült el, körülbelül 80 évvel a King James fordítás megjelenése előtt.
Az angol egyház kezdetben a hivatalosan jóváhagyott a Bishops' Bible-t (Püspöki Bibliát) használta, amelyet azonban a lakosság alig használt. Ennél népszerűbb lett a „Genfi Biblia”, amelynek Újszövetségét Tyndale fordítása alapján, 1557-ben adtak ki. Azonban a Biblia fontos részét képző, erős kálvinista és puritán megjegyzései nagyon nem tetszettek az angol egyháznak, valamint I. Jakab királynak sem.[4] A király ezért elrendelte egy új fordítás készítését. 1604-ben zsinatot hívott össze a Hampton Court palotában, ahol új fordítást javasolt a népszerű Genfi Biblia helyére. A fordítókat pedig arra kérték, hogy kövessék az anglikán egyház tanításait, és kerüljék a polemikus lábjegyzeteket.
A Strong-konkordancia szerkesztés
A Strong-féle konkordancia (Strong’s Exhaustive Concordance of the Bible vagy röviden: Strong’s Concordance) a King James fordításhoz készített szómutató. Nevét dr. James Strongról kapta, aki 1890-ben mintegy száz munkatársával a KJV teljes szókészletét visszavezette az eredeti szöveghez. Ezzel a munkával az Ószövetségben használt 8674 héber szótövet és az Újszövetségben használt 5523 görög szótövet dolgozták fel.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ King James-fordítás (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2024. január 16.)
- ↑ Biblia: Holy Bible. King James Version. www.kalvinkiado.hu. (Hozzáférés: 2024. január 15.)
- ↑ Hogyan lett népszerű a King James-fordítás? (magyar nyelven). JW.ORG. (Hozzáférés: 2024. január 15.)
- ↑ Herbert, AS (1968), Historical Catalogue of Printed Editions of the English Bible 1525–1961, London, New York: British and Foreign Bible Society, American Bible Society, SBN 564-00130-9.
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |