James Last
James Last, született Hans Last, becenevén „Hansi” (Bréma, 1929. április 17. - Palm Beach, Florida, 2015. június 9.) német zeneszerző és nagyzenekar vezető.
James Last | |
Született | Hans Last 1929. április 17.[1][2][3][4][5] Bréma |
Elhunyt | 2015. június 9. (86 évesen)[6][7][2][4][5] Palm Beach Gardens[6][8] |
Álneve |
|
Állampolgársága | német[9] |
Nemzetisége | német |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | 1979. Audience Camera Starparade (1968) |
Halál oka | betegség |
Sírhelye | Ohlsdorfi temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz James Last témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésHans Last apja tisztviselő volt Bréma város közmunkákkal foglalkozó osztályánál. A fiú Bréma Sebaldsbrück nevű külvárosában nőtt föl. Tizenkét éves korától tanult zongorázni, majd tizenévesként átváltott nagybőgőre. A második világháborúban szülővárosában súlyos bombázásokat élt át, a támadások alatt Last üzeneteket hordott a légvédelmi parancsnokságra. Tizennégy évesen, 1943-ban lépett be a Wehrmacht katonai zeneiskolájába, Frankfurt am Main-ban. Ennek épületét azonban rövidesen bombatámadás pusztította el, Lastot és társait áthelyezték a bückeburgi katonai zeneiskolába.[10]
A háború után, 1946-ban csatlakozott Hans-Gunther Österreich Radio Bremeni Tanzorchester zenekarához. 1948-ban vezetője lett a Last-Becker-Ensemble jazz-zenekarnak, amelyben hét éven át közreműködött. Ez idő alatt szavazták meg őt az ország legjobb basszusgitárosának egy dzsessz-szavazáson három egymást követő évben 1950–1952 között. Miután a Last-Becker együttes feloszlott, Last a Polydor Records lemezkiadó cég, valamint számos európai rádióállomás szervezője lett. A következő évtizedben, olyan művészeknek segített sikereikben, mint Helmut Zacharias, Freddy Quinn, Lolita (Ditta Zusa Einzinger), Alfred Hause és Caterina Valente.
Pályafutása
szerkesztésJames Last néven kiadott első albuma az USA-ban a The American Patrol a Warner Brothers gondozásában 1964 körül. Kiadott egy kilenc albumos sorozatot Classics Up to Date 1-9 címmel, majd 1965-ben a Non-Stop Dancing-et, ezután a következő negyven évben 190 albummal jelentkezett. Lemezeit változó stílusban, változó zenei műfajokkal készítette, és olyan vendégelőadókkal dolgozott együtt, mint Richard Clayderman vagy Astraud Gilberto. Az 1970-es években saját televíziós sorozata is volt, melyekben az ABBA és Lynsey de Paul is vendégszerepelt. Elnyert számos népszerűségi és szakmai díjat is, beleértve a Billboard magazine Star of the Year díját 1976-ban, és a német Echo-díj életműdíját 1994-ben.
1964-ben alapította meg saját zenekarát James Last Orchestra néven, mely 1968-ban kezdett a világban koncertezni és mindenhol hatalmas sikere volt.
Magánélet
szerkesztésUtolsó éveit felváltva Floridában és Németországban élte. Felesége és fia segítette zenei munkásságát.
Művei
szerkesztés
(Hans Last, Orlando és James Last néven)
|
|
|
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b http://top.rbc.ru/society/10/06/2015/5577ff169a7947f7cb461044
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ http://www.jameslast.com/de/newsarchiv/?wpf_news_id=16
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2015. június 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Last, James. My Autobiography. London: Metro Publishing (2007). ISBN 978-1-84454-434-9.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a James Last című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Hivatalos weboldal
- James Last jameslast.net
- James Last az Internet Movie Database oldalon (angolul)