Leideni János

holland anabaptista
(Jan van Leiden szócikkből átirányítva)

Leideni János, egyéb nevén Bokelzoon vagy Bockelson János, hollandul gyakran Jan van Leiden (1509. február 2.1536. január 22.) holland anabaptista, az 1534-35. évi münsteri kommuna vezetője.

Leideni János
Született1509. február 2.[1]
Zevenhoven
Elhunyt1536. január 22. (26 évesen)[1]
Münster[2]
HázastársaElisabeth Wandscherer[3]
SzüleiAlit Bockel
Foglalkozása
  • lelkész
  • teológus
Halál okalefejezés
A Wikimédia Commons tartalmaz Leideni János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leiden közelében született 1509-ben egy soltész fiaként. Szabómesterséget tanult. 1533-ban találkozott a karizmatikus anabaptista Jan Matthysszal, aki őt is megkeresztelte. Matthys Münsterbe küldte apostolként, hogy támogassa a helyi anabaptistákat. Itt úgy ismerték meg, mint Leideni Jánost, és tehetsége révén hamarosan Matthys mellett a város egyik irányító figurájává vált.

Münsteri változások

szerkesztés
Münster az egyik német fejedelemség központja volt, amelyet egy katolikus püspök kormányzott, aki egyházi és világi vezető is volt egy személyben. Amikor a reformáció képviselői Münsterbe jöttek és az igét kezdték hirdetni, annyira felizgatták a tömegeket, hogy sokan a Szent Mór templomban már a szentképeket kezdték rombolni. A püspök a rend helyreállítására katonai erőket vett igénybe, de hesseni Fülöp tartománygróf beleavatkozott a küzdelembe, és Münstert evangélikus várossá deklarálták.[4] Ez a változás Münsterbe vonzotta a reformáció híveit, akik a városra – főleg a mindenfelé üldözött anabaptisták – mint menedékhelyre tekintettek. Az egyik bevándorolt anabaptista prédikátor beszédével lázadást szított, amiért aztán letartóztatták. A céhek azonban kiszabadították, és az összeütközés már olyan magasra csapott, hogy a város elöljáróit elmozdították hivatalukból és helyette egy anabaptista tanácsot választottak.[4] Münster lett az első város, ahol az anabaptistáknak volt a legnagyobb befolyásuk.[5]
Matthys – aki prófétaként vált népszerűvé – a város vezetője lett. Matthys teljes hatalommal uralkodott a város felett és a világtól való elszakadást sajátosan értelmezte, és azt rendelte el, hogy a városban senkit nem lehet megtűrni, aki nincs bemerítkezve.[4] A felnőtt lakosok vagy megkeresztelkedtek, vagy távozniuk kellett. Miután megtisztították a helyet a „hitetlenektől” a vagyonközösséget vezették be az evangéliumok alapján (→ egyszerűség). Matthys a halálbüntetés terhe mellett bekövetelt minden aranyat és ezüstöt, majd elkezdette a városban levő összes könyv elégetését, mert az Új Jeruzsálemben a Biblián kívül más könyvre nincs szükség. A polgárok lázadásait vérbe fojtották.[6] A katolikus püspök a várost ostrom alá vette és Jan Matthys 1534. április 5-én, egy kitörés alkalmával életét vesztette. [6]

Münster vezetőjeként

szerkesztés

Matthys halála után a 25 éves Leideni János lett az új városvezető, aki az "Új Jeruzsálem" szervezését tovább folytatta. Mindenekelőtt eltörölte a tanácsot és helyébe "Izráel 12 törzsének 12 vénje"-képpen a régi tisztviselőkből és a céhek vezetőiből választott vezetőket. Ő maga mint próféta állt a város élén és ügyesen irányította a város védelmét, hogy többször is sikert ért el az ostromlókkal szemben. [6]

A férfiak aránya Münsterben kicsi volt, de annál több volt a nő és a gyermek. Július közepén a bibliai pátriárkák többnejűségére hivatkozva megengedte a többnejűséget. Ez az intézkedés a lakosság többségénél nagy ellenszenvet keltett. A nép komolyan vallásos volt, hozzászokott az önmegtagadó élethez, és a házasságot szent köteléknek tekintették a férfi és nő között.[4] Végül is Leideni János javaslata győzött, az igehirdetők pedig napokon át hirdették a többnejűséget a tömegnek.[megj. 1] Leideni János feleségül is vette Divarát, Jan Matthys özvegyét, aki szépségéről volt híres. [4]

A fejlődés újabb fejezete volt, amikor Leideni Jánost "királlyá" kiáltották ki. A néptől elvett aranyból koronát és királyi jelvényeket csináltak. A "király" sok felesége közül (egyes források szerint tizenhat) pedig Divarát tették meg királynőnek. [4] Ezután udvartartást rendezett be, pénzt veretett, a piactéren pedig trónuson ülve tett törvényt.[6]

 
A templom órája feletti három vasketrec

Az ostromlók a várost teljesen körbezárták és a védők közül a fenyegető éhínség miatt sokan átpártoltak az ostromlókhoz. A fejedelmek is közös veszedelmet láttak az anabaptista mozgalomban és a münsteri püspök segítségére siettek. Leideni János az éhínség miatt kénytelen volt beleegyezni, hogy az aggok, asszonyok és gyermekek elhagyhassák a várost, csak 1600 fegyveres férfi maradt. Végül a védők közül egyesek beengedték a városba a püspök csapatait.[6] Megkezdődött a lakosság lemészárlása. Azokat az anabaptistákat, akiket nem öltek meg, törvényszék elé állították. Divarának felajánlották a szabadulást, ha megtagadja felfogását, de ő inkább a halált választotta. [6]

Leideni Jánost, a "királyt" és a többi vezetőt (Knipperdolling, Bernhard Krechting) tüzes fogókkal megkínozták, kitépték a nyelvüket, majd szívükbe tőrt döftek, és elrettentésül a holttestüket vasketrecekbe téve a Szent Lambert-székesegyház tornyára tették ki közszemlére. [6]

A templomtoronyból lógó három vasketrec még ma is emlékezteti a városközpontban az embereket az egykori eseményekre.

Jegyzetek 2.

szerkesztés
  1. Az anabaptista városállam a poligámián túl a házasságtörést és a paráznaságot viszont halállal büntette.
  • Zarándok gyülekezet, 174-179. o.: Edmund Hamer Broadbent: Zarándok gyülekezet, Evangéliumi Iratmisszió
  • Zsidóság és kereszténység, 273-274. o.: Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység, Dante Kiadás

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John of Leiden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.