Jancsi és Juliska

mese

A Jancsi és Juliska, vagy szöveghű magyar fordításban Jánoska és Margitka (német cím: Hänsel und Gretel) egy jól ismert mese. A Grimm fivérek jegyezték le először Gyermek-és családi mesék című gyűjteményükben 1812-ben. A világ egyik leghíresebb meséje, filmek készültek belőle, illetve sok helyen utalnak rá.

Jancsi és Juliska
Alexander Zick illusztrációja (1900 k.)
Alexander Zick illusztrációja (1900 k.)
Szerző Grimm fivérek
Eredeti cím Hänsel und Gretel
Nyelv német
Műfaj mese
Kiadás
Kiadás dátuma 1812
A Wikimédia Commons tartalmaz Jancsi és Juliska témájú médiaállományokat.

CselekménySzerkesztés

Jancsi és Juliska egy szegény favágó gyermekei, édesanyjuk meghalt, mostohájuk van. Egy alkalommal a mostoha úgy dönt, elküldi a gyerekeket az erdőbe, hogy ott megegyék őket a vadállatok, mivel már nem tud enni adni nekik. Éjjel Jancsi és Juliska kihallgatják az ágyukban a fondorlatos tervet. Reggel a gonosz mostoha elviszi őket az erdőbe, de Jancsi útközben kavicsokat szór szét, amelyek este világítanak, így hazatalálnak. A mostoha újra beviszi őket az erdőbe. Útjuk során kenyérmorzsákat szórnak szét, de a madarak mindet megeszik, így nem találnak haza. Kalandjuk során elfáradnak, és leülnek pihenni.

Egyszer csak észrevesznek egy mézeskalácsból készült házikót. Mivelhogy a szemük kopog az éhségtől, elkezdik enni a házat. A házban lakó idős hölgy befogadja őket, és kedvesen bánik velük. A gyerekek azonban nem tudják, hogy a kedves öregasszony valójában egy boszorkány, aki meg akarja enni őket. Jancsit bezárja egy ketrecbe, és eteti, hogy meghízzon, Juliskát pedig munkára fogja a ház körül.

A banya mindennap azt mondja Jancsinak, hogy dugja ki az egyik ujját a rácsok közt, hogy lássa, mennyit hízott. Jancsi azonban mindig egy lerágott csirkecsontot dug ki, de a boszorkány - rossz látó lévén - ezt nem veszi észre, ezért azt hiszi, hogy a fiú még mindig soványka.

Végül megelégeli, és szól Juliskának, hogy gyújtsa be a kemencét, ahol meg akarja sütni Jancsit. Szól Juliskának, hajoljon be a kemencébe, és nézze meg, milyen a tűz. Juliska úgy tesz, mintha nem tudná, mit jelent ez. A boszorkány meg akarja mutatni hogy kell, mire Juliska belöki a tűzbe és rácsapja az ajtót, legyőzve ezzel a gonoszt.

Jancsi és Juliska végül épségben hazatérnek apjukhoz (aki időközben elzavarta a mostohát), a boszorkány kincseivel, így meggazdagodnak.

A mese minden idők egyik leghíresebb történetévé vált. Az úton szétszórt kenyérmorzsák gyakorlatilag behatoltak a popkultúrába, hiszen mindenki tudja, melyik meséből származik ez. 1893-ban opera készült a történet alapján, melyet Engelbert Humperdinck rendezett.

„Az évtized legnagyobb irodalmi átverése”Szerkesztés

1963-ban egy német író, bizonyos Georg Ossegg Jancsi és Juliska igaz története címmel könyvet írt a mese eredetéről. A kiadási jogokért 18 kiadó szállt versenybe. A könyv megjelenése után azonnal bestseller lett.

Ossegg amatőr régésznek adva ki magát, a Spessart-i erdőben megtalálta a mesebeli boszorkány házának romjait, benne egy női csontvázzal. Levéltári kutatások után egy történettel állt elő:

1647-ben Katharina Schrader, egy pék, házat vásárolt a Frankfurt mellett található Spessarti erdőben. A házban népszerű mézeskalács-sütödét nyitott, itt számos új süteményt is feltalált. Egy korábbi udvarlója, Hans Meltzer megirigyelte tőle az üzletet, ezért feljelentette az asszonyt boszorkányság vádjával. Schrader a kínzások ellenére is mindent tagadott, ezért felmentették a vádak alól. Meltzer azonban képtelen volt beletörődni az ítéletbe, ezért testvérével, Gretel-el együtt felkeresték a házat, és az egyik égő kemencébe dobták Schrader-t. Meltzer soha nem került az igazságszolgáltatás kezére.

A valóságban Ossegg nem létezett, és a történetet Hans Traxler, egy karikaturista találta ki. Mire ez kiderült, addigra már a könyv Japánban is megjelent. A Berliner Morgenpost című lap az évtized legnagyobb irodalmi átverésének nevezte a könyvet.

ForrásokSzerkesztés