Jankovich Antal (tárnokmester)
Gróf daruvári Jankovich Antal, vezetékneve olykor Jankovics formában is (Pécs, 1728 – Buda, 1787. augusztus 13.) magyar főnemes, 1786-tól 1787-ig tárnokmester, valóságos belső titkos tanácsos.
Jankovich Antal | |
Született | 1728[1] Pécs[1] |
Elhunyt | 1787. augusztus 13. (58-59 évesen)[1] Buda[1] |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | titkos tanácsos |
A Magyar Királyság tárnokmestere | |
Hivatali idő 1786. december 21. – 1787. augusztus 13. | |
Előd | Niczky Kristóf |
Utód | Végh Péter |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésChiolnich diakovári püspök pártfogása mellett végezte tanulmányait, amelyek befejezte után a közjogi pályára lépett. 1754-től Verőce vármegye ügyésze, 1756-tól Pozsega vármegye jegyzője, 1758-tól Pozsega vármegye alispánja. 1767-től a horvátországi helytartósághoz táblabíró és tanácsos, 1770-től Chiolnich János helyébe pozsegai főispáni helyettes. 1772. október 28-án grófi rangra emelték, 1775. január 30-tól Pozsega vármegye főispánja. A görög nem egyesült vallásúak (ortodoxok) 1777-es és 1781. április 5-iki zsinatain királyi biztosként szerepelt. 1784. december 7-én valóságos belső titkos tanácsosi rangra emelték, 1782-ben a Hétszemélyes Tábla ülnöke, 1783-ban a görög nem egyesült zsinaton újból királyi biztos, 1784-től a temesi bánságban biztos a Niczky Kristóf által elkezdett szabályozás folytatására. Később biztosi tisztségben vett részt a Hóra-Kloska-féle lázadás lecsendesítésében. 1785-től kincstári elnök, a Szent István-rend középkeresztese, majd Szerém vármegye főispánja. 1787-ben a hétszemélyes tábla elnöke, egyúttal királyi tárnokmester is. Még abban az évben elhunyt.
Felesége nemeskéri Kis Katalin volt. Unokaöccse, Jankovich Gyula pozsegai főispán, 1857-ben kieszközölte, hogy nagybátyja grófi rangja reá és utódaira is átruháztasson.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X [1]