Főmenü megnyitása

Jaroslav Heyrovský (Prága, 1890. december 20.Prága, 1967. március 27.) cseh kémikus. 1959-ben kémiai Nobel-díjban részesült a polarográfia kidolgozásáért.

Jaroslav Heyrovský
Heyrovsky Jaroslav.jpg
Született 1890. december 20.
Prága
Elhunyt 1967. március 27. (76 évesen)
Prága
Állampolgársága
Gyermekei Michael Heyrovský
SzüleiLeopold Heyrovský
Foglalkozása kémikus
Munkáltató Károly Egyetem
Iskolái
Kitüntetései kémiai Nobel-díj (1959)
Sírhely Vyšehrad cemetery
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jaroslav Heyrovský témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TanulmányaiSzerkesztés

Jaroslav Heyrovský 1890. december 20-án született Prágában Leopold Heyrovský, a prágai cseh egyetem rómaijog-professzora és felesége, Clara Hanl ötödik gyermekeként. 1909-ben érettségizett, majd a cseh egyetemen matematikát, fizikát és kémiát tanult. Feltehetően Angliában tanult tanárai hatására 1910-től a University College London diákja lett, ahol a Nobel-díjas William Ramsaytől tanult fizikokémiát. 1913-ban megszerezte BSc diplomáját és elkezdte a doktori iskolát (témája az alumínium elektrokémiai tulajdonságai volt), de a következő év nyarán, míg vakáción otthon tartózkodott, kitört az első világháború.

Egy ideig a Károly Egyetem kémiai laboratóriumában dolgozott, majd 1915-ben behívták a hadseregbe és a háború végéig egy katonai kórház gyógyszerészeként és radiológusaként szolgált. Emellett folytatta kutatói munkáját is és 1918-ban megszerezte doktori címét.

MunkásságaSzerkesztés

A háború után Heyrovský az egyetemen dolgozott tovább az alumíniummal, 1920-ban befejezte docensi habilitációját és a Londoni Egyetemen is doktori fokozatot szerzett, 1924-ben pedig magántanári kinevezése mellett ő lett az újonnan létrehozott Fiziko-kémiai Intézet igazgatója. Négy évvel később a Károly Egyetem tényleges professzorává nevezték ki.

A polarográfiaSzerkesztés

Heyrovský 1922-ben dolgozta ki a polarográfiás módszert, amely a voltammetriának az a változata, ahol a munkaelektród egy higanycsepp-katód. A polarográfia lényege az, hogy egy ismeretlen iont tartalmazó oldatba két elektródot, egy változtatható potenciálú munkaelektródot és egy referenciaelektródot merítenek. A munkaelektród potenciálját változtatva az oldott ionra jellemző értéknél az eletrolizáló áram erőssége hirtelen felszökik, aminek mértéke egyenesen arányos az ion koncentrációjával. A módszer az oldott ionok gyors minőségi és mennyiségi analízisére volt alkalmas és néhány éven belül általánosan elterjedt.

1939-ben a németek megszállták Csehszlovákiát és a cseh tudományos intézmények élére németeket állítottak. A fiziko-kémiai tanszék vezetője Johann Böhm volt, akinek csak az apja volt német és nem szimpatizált a nácizmussal. Böhm támogatta Heyrovskýt és segítette kutatásait a háború alatt. Böhm a világháború után is Csehszlovákiában maradt és 1953-ban a Tudományos Akadémia tagjává választották.

1950-ben létrehozták a Központi Polarográfiás Intézetet, amelynek Heyrovský lett az igazgatója. Az intézetet később a tudományos akadémiához csatolták és 1964-ben átnevezték J. Heyrovský Polarográfiás Intézetté.

DíjaiSzerkesztés

 
Heyrovský emlékműve Prágában

Jaroslav Heyrovský a polarográfiás módszer kifejlesztéséért 1959-ben kémiai Nobel-díjat kapott. A drezdai, varsói, Aix-Marseille-i és a párizsi egyetemek díszdoktorukká választották. Számos tudományos akadémia tagja volt, közte 1955-től a Magyar Tudományos Akadémiáé is. 1965-ben beválasztották a Royal Society tagjai közé. 1951-ben első osztályú Állami Díjat, 1955-ben pedig Csehszlovák Köztársasági Érdemrendet kapott.

CsaládjaSzerkesztés

Heyrovský 1926-ban vette feleségül Marie Koranovát. Két gyermekük született, Jitka és Michael Heyrovský.

Jaroslav Heyrovský 1967. március 27-én halt meg Prágában, 76 éves korában.

ForrásokSzerkesztés