Jeff Buckley
Ezzel a szócikkel kapcsolatban felmerült kifogás(ok):
|
Jeffrey Scott Buckley (Anaheim, 1966. november 17. – Memphis, 1997. május 29.) amerikai énekes, gitáros és dalszerző. Édesapja, Tim Buckley szintén zenész volt.
Jeff Buckley | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1966. november 17.[1][2][3] Anaheim[4] |
Elhunyt | 1997. május 29. (30 évesen)[5][1][2] Memphis[6] |
Élettárs | Joan Wasser |
Szülei | Tim Buckley |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | |
Hangszer |
|
Hang | tenor |
Tevékenység |
|
Kiadók | Columbia Records |
Jeff Buckley weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeff Buckley témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete, munkássága
szerkesztés1966-ban született a California állambeli Anaheim-ben Mary Guibert és Tim Buckley gyermekeként. Édesanyja felől panamai, görög és francia, míg édesapja felől ír-amerikai és olasz-amerikai felmenőkkel rendelkezett.
Jeff életében egyszer találkozott édesapjával, aki nem sokkal azután kábítószer-túladagolásban elhunyt 1975-ben. Nevelőapja Ron Moorhead volt, így Jeff-et gyermekkorában Scottie Moorhead-nak hívták. Nevét az apja halála után változtatta meg.
Buckley édesanyja gyakorlott zongorista és csellista volt, így Jeff-nek már korán kialakultak a kapcsolatai a zenével. Nevelőapja megismertette vele a Led Zeppelin, Queen, Jimi Hendrix, The Who és Pink Floyd zenéjét. Jeff rengeteget énekelt gyermekkorában, gitározni ötévesen kezdett el, mikor rábukkant egy akusztikus gitárra a nagyanyja szekrényében. Tizenkét évesen eldöntötte, hogy később a zenével szeretne foglalkozni, így a középiskola befejezése után a hollywoodi Musicians Institute-ban folytatta tanulmányait. Buckley később egy Rolling Stone-nak adott interjúban az itt töltött éveire elpazarolt időként hivatkozott, viszont egy másik interjúban bevallotta, hogy öröm volt itt megismernie a zenetudományt.
Az 1986 és 1990 közötti időszakot Jeff egy hotelben töltötte, ahol gitározott különféle zenekarokban. 1990-ben New York-ba költözött, hogy elindítsa önálló zenei karrierjét, ami 1994-ben rohamosan el is indult. Leszerződött a Columbia-hoz és meg is kezdte az első albumának a felvételeit.
Legismertebb albuma az 1994-ben megjelent ,,Grace", ami egyben az első és az utolsó volt. Az ezt követő három évben Matt Johnson-nal, Michael Tighe-val és Mick Grondahl-val egy zenekarban készítette újabb dalait és turnézott. Bejárták az Egyesült Államokat, eljutottak Európába, Ausztráliába és Japánba is. 1996-ban szüneteltették a turnét, hogy megkezdjék a második album munkálatait. Ez viszont Buckley hirtelen bekövetkezett halála miatt nem valósult meg.
A zenész életének következő és utolsó állomása a Tenessee állambeli Memphis volt, ahol a második albumához gyűjtött ihleteket.
1997. május 29-én a zenekar Memphisben várta a New Yorkból ideköltöző Jeff-et. A zenész az érkezés után nem sokkal úgy döntött, kipiheni az utazást és megmártózik a Mississippi mellékágában, a Wolf folyóban. Zenekarának ügynöke, Keith Foti is vele tartott, viszont ő a parton maradt. Amikor közeledett egy vontatóhajó, Foti a parton lévő gitárhoz és rádióhoz futott, hogy mentse azokat az esetleges hullámoktól. Mikor az ügynök visszanézett a folyóra, Jeff-nek nyoma veszett.
Holttestét pár nappal később, június negyedikén találták meg. Az ezt megelőző napokban találgatások folytak az eltűnésével/halálával kapcsolatban. Felmerült az alkohol, a kábítószer gyanúja, néhányan azt feltételezték, hogy a zenész öngyilkos lett. A boncolás alapján a halálának oka a véletlen vízbefúlás volt, Jeff nem állt semmilyen tudatmódosító hatása alatt.
Halála után rengeteg posztumusz mű jelent meg, köztük a második albumának, a ,,My Sweetheart The Drunk" első négy dala.
Hatása
szerkesztésA Radiohead brit alternatív-rockot játszó zenekar énekese, Thom Yorke egy Jeff Buckley koncert után írta meg a ,,Fake Plastic Trees" névre hallgató számot 1995-ben, ami ma az együttes egyik legismertebb dala.
Buckley zenéje hatással volt többek között a Coldplay-re, a Muse-ra, a U2-ra, Adele-ra és Lana Del Rey-re.
Külön érdekesség, hogy Brad Pitt rajong az énekes zenéjéért. A 2002-ben bemutatott ,,Everybody Here Wants You" című dokumentumfilmben említi a színész, hogy a volt felesége indította el a ,,Mojo Pin"-t a lemezlejátszójukon és azóta rajong Buckley-ért.
A Grace album dalai
szerkesztés- Mojo Pin
- Grace
- Last Goodbye
- Lilac Wine
- So Real
- Hallelujah
- Lover, You Should've Come Over
- Corpus Christi Carol
- Eternal Life
- Dream Brother
A Sketches for My Sweetheart The Drunk album dalai
szerkesztés- The Sky is a Landfill
- Everybody Here Wants You
- Opened Once
- Nightmares by the Sea
- Yard of Blonde Girls
- Witches' Rave
- New Year's Prayer
- Morning Theft
- Vancouver
- You & I
- Haven't You Heard
- I Know We Could Be So Happy Baby (If We Wanted To Be)
- Murder Suicide Meteor Slave
- Back in N.Y.C.
- Demon John
- Your Flesh is So Nice
- Jewel Box
- Satisfied Mind
- Gunshot Glitter
- Thousand Fold
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ https://jeffbuckley.com/biography/