Főmenü megnyitása
A periodikus jel fázisváltozásai miatt a periódusidő ingadozik

Az elektronikában jitternek (néha magyarosan dzsitternek, illetve remegésnek)[1][2] nevezik egy periodikusnak tekintett jel periodicitásbeli eltéréseit, melyet a legtöbb elektronikai rendszerben egy órajelhez mérve adnak meg. Egy ideálisan periodikus jel esetén jitter lehet például a periódusidő átmeneti megváltozása, vagy ingadozása rövid távon, mely jelenség a legtöbb alkalmazásban nem kívánt, kiküszöbölendő, hiszen hatására időzítésbeli bizonytalanságok léphetnek fel. Más megközelítésben a jitter a rendszer egy periodikus jellemzőjének nemkívánatos fázismodulációja.[1][3]

Az ingadozás időtávja szerint megkülönböztetik a jittert a vele rokon wander (azaz vándorlás) fogalmától, a leggyakoribb definíció alapján előbbi 10 Hz-es, vagy annál nagyobb, míg utóbbi 10 Hz-nél kisebb frekvenciaváltozásokat jelent.[3]

A jitter analóg és digitális jelek esetén is megadható. A telekommunikáció terminológiájában a digitális jel jitterét általában megkülönböztetik az átvitt jelsorozattól függő (ún. szisztematikus) és attól független (ún. nemszisztematikus) összetevőket.

Oka általában az elektronikai rendszerben fellépő valamilyen interferenciajelenség, vezetékek közötti áthallás, illetve a jeltovábbítás következtében fellépő esetleges időbeli késés.

JellemzéseSzerkesztés

Az abszolút jitter a jel egy adott élének az órajel által meghatározott pozíciójától való időbeli eltérése. Periódusjitternek nevezik a periódusidő ingadozását. Fizikailag (kontextustól függően) a fázismodulációt és az időbeli variációt is értik alatta. Ennek mértékét az RMS-ével (azaz négyzetes közepével), illetve a csúcstól csúcsig mért nagyságával (peak-to-peak értékével) jellemzik, amelyeket abszolút mennyiségként, vagy a periódusidőre vonatkoztatva adnak meg.[1]

TípusaiSzerkesztés

n BER
6,4 10−10
6,7 10−11
7 10−12
7,3 10−13
7,6 10−14

Egy adott fizikai rendszeren mért jitter egy része jellemzően véletlenszerű, melynek mértéke tipikusan haranggörbe alakú sűrűségfüggvényt követ. Ezt a Gauss-jitternek is nevezett komponenst általában a rendszer termikus gerjesztései által kiváltott Johnson-zajnak(wd) tulajdonítják, gaussos jellege pedig például a centrális határeloszlás-tétel alapján magyarázható.[4] Emellett felléphetnek determinisztikus jitterkomponensek is, melyek valamilyen ismert eloszlású, megjósolható fáziszajt jelentenek a rendszerben.[5]

E két jittertípus együttes jellemzésére alkalmazzák a  -vel jelölt teljes vagy eredő jittert, melynek csúcstól csúcsig vett értéke a   Gauss-jitterrel és a   determinisztikus jitterrel kifejezve

 ,

ahol T, R és D az adott jitterkomponens csúcstól csúcsig értendő értékét jelenti, n pedig a bithibaarányból származó konstans, melynek értékét adott bithibaaránynál a jobb oldali táblázat ad meg.[2][6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c A jitter és mérése. alpha.tmit.bme.hu. (Hozzáférés: 2018. március 6.)
  2. a b Dr. Mathias Hellwig: Dzsitterelemzés R&S®RTO-oszcilloszkóppal. www.magyar-elektronika.hu. (Hozzáférés: 2018. március 7.)
  3. a b International Telecommunication Union Standardization Sector jitter ITU-T Recommendation O.172. International Telecommunication Union. (Hozzáférés: 2017. március 6.) A szervezet definíciója a digitális jitter fogalmára
  4. E tétel szerint igen sok, egymástól független valószínűségi változó összegének várható értéke a normális eloszlást követi, mellyel egymástól független zajforrások együttes hatását írják le.
  5. LeCroy, Teledyne: http://teledynelecroy.com/doc/understanding-dj-ddj-pj-jitter-calculations (angol nyelven). teledynelecroy.com. (Hozzáférés: 2018. március 7.)
  6. Peak-to-Peak Jitter Calculations (Application note). Integrated Device Technology, 2014. (Hozzáférés: 2018. március 7.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jitter című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

Szakkönyvek, szakmai közleményekSzerkesztés

Tananyagok, ismeretterjesztő weblapokSzerkesztés