Főmenü megnyitása
Egy monográfia az ítélt dologról, 1579-ből

A jogerő jogi fogalom, amelyet elsősorban bírói ítéletek hatásaként említenek.

Közvetlen összefüggésben van a jogerővel az "ítélt dolog" (latinul res iudicata vagy res judicata). Ennek lényege az, hogy a bíróság által már egyszer véglegesen eldöntött jogi kérdésben újabb jogvita, peres eljárás nem indítható.

"Az anyagi jogerő célja – stratégiai értelemben – a jogviták gordiusi csomójának átvágása. Taktikai fegyverként szolgálhat jogi támadások kivédésére is."[1]

A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatábanSzerkesztés

Az Alkotmánybíróság többször foglalkozott a jogerő jellegzetességeivel, így a 3133/2017. (VI. 8.) AB határozatban a következőket mondta ki:

„[29] A jogerő intézménye – alapvetően a jogállamiság követelményéből eredeztethetően – annak biztosítékát szolgálja, hogy valamely jogalkalmazó szerv döntése véglegessé váljon, vagyis a benne foglalt rendelkezések végrehajthatók legyenek, az ne legyen megtámadható rendes jogorvoslattal és a benne eldöntött tény- és jogkérdések ne – avagy csak szigorú kivételek alapján – válhassanak újabb vita tárgyává. Az a közérdek nyilvánul meg benne, hogy a jogviszonyok idővel lezártnak minősüljenek, és azok védve legyenek mindennemű beavatkozástól. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a jogvitában érintett személyek viszonyai ne maradjanak függő helyzetben, másrészt pedig azért, hogy az eldöntött kérdés utólag ne legyen módosítható.

[30] Az Alkotmánybíróság már fennállásának első éveiben alkotmányjogi jelentőséggel ruházta fel a jogerőt, melyet az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményeit összhangba hozó intézményként jellemzett, továbbá rámutatott arra: alapvető alkotmányos érdek fűződik a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához. A jogállamiság lényeges elemének nevezte azt is, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes jogorvoslattal (fellebbezéssel), milyen feltételek mellett van lehetőség a jogerős határozat rendkívüli jogorvoslattal történő megtámadására, illetve mikor következik be az az állapot, amikor már a jogerős határozat semmilyen jogorvoslattal nem támadható.[2]

TörténeteSzerkesztés

Már az ókori Rómában fontos jogi fogalom volt. Az öt autentikusnak elfogadott jogtudós egyike, Domitius Ulpianus határozta meg az 'ítélt dolog fogalmát: Res iudicata pro veritate accipitur. (Ulp. D. 50, 17, 207.) Az ítélt dolgot (jogerős ítéletet) igazságként kell elfogadni.[3]

A Pallas nagy lexikonábanSzerkesztés

A Pallas nagy lexikonában a jogerőről a következő szócikk olvasható:

„Jogerő (res judicata), a birói határozatnak rendes perorvoslattal meg nem támadhatósága. Jogerősnek, jogerőre emelkedettnek azt a birói határozatot mondjuk, mely ellen rendes perorvoslatot egyáltalán v. többé használni nem lehet. Az az időpont, amelytől a birói határozat megtámadhatatlanná lesz, képezi a határozat jogerőre emelkedésének időpontját. Ez különböző lehet. A határozat, ha oly bíróságtól ered, mely az illető kérdésben végérvényesen határoz, úgy hogy az ellen bármily perorvoslat törvény szerint kizárva van, kihirdetésével azonnal J.-re emelkedik. Itt tehát a kihirdetés s a J.-re emelkedés időpontjai egybeesnek. Egyéb esetekben a határozat csak akkor emelkedik J.-re, amidőn a felek abban kifejezetten megnyugodtak; ha a perorvoslat közbenvetésére előszabott határidő annak igénybevétele nélkül lejárt, ha az igénybe vett perorvoslatot a fél jogérvényesen visszavonta, vagy a bíróság elutasította. Megkülönböztetjük az abszolút és a relatív J.-t, a szerint amint a határozat valamennyi fél, v. a feleknek csak egyike v. másika irányában emelkedett jogerőre. Bűnvádi ügyekben az ítélet relatív jog ereje annyiban el van ismerve, amennyiben az ítélet a vádlottnak fellebbezése alapján a vádlott hátrányára meg nem változtatható, - ellenben a relatív J. nem jő figyelembe, amennyiben a fellebbező vádlott javára szolgáló tekintet alapján, ha az bűntársaira is kiterjed, az ítélet az utóbbiak javára is megváltoztatandó, habár fellebbezéssel nem éltek is, - s amennyiben továbbá a vádló által a vádlott hátrányára használt fellebbezés mindenkor a vádlott előnyére is használtnak tekintendő. A J. jogi hatása először is a birói határozat végrehajthatósága. A törvény azonban bizonyos esetekben nem a jogerős ítéletnek végrehajtását is megengedi de csak polgári ügyekben. Bűnügyekben általános elv, az, hogy nem jogerős ítéletet végrehajtani nem lehet, a fellebbezésnek tehát mindig halasztó hatálya van. A személyes szabadság érdekében mégis azzal a módosítással, hogy a fogva levő vádlottat, ha a bíró felmentő ítéletet hozott, szabad lábra kell helyezni, habár a vádló a felmentő ítélet ellen fellebbezett is. Ez alól csakis a legsúlyosabb bűnesetekben lehetvén kivételnek helye. A járásbíróságok és a közigazgatási hatóságokhoz tartozó bűnügyekben az eljárási rendelet kivételesen megengedi, hogy a vádlott az ellene kiszabott szabadságvesztés büntetését a fellebbezett ítélet alapján is megkezdheti, ha az ítéletnek büntető része ellen ő maga nem fellebbezett.

A J. további, második hatálya, hogy az ítéletileg eldöntött igényt többé bíróilag érvényesíteni nem lehet; ez az u. n. «Ne bis in idem». A birói tévedések lehetőségére való tekintettel azonban a törvény úgy a polgári mint a büntető ügyekben bizonyos feltételek alatt a pernek megújítását megengedi. Ezt nálunk polgári perekben perújításnak, bűnügyekben újrafelvételnek nevezik. A J.-nek ezt a két hatályát alaki J.-nek nevezik. A J.-nek harmadik hatálya, melyet az alaki J.-vel szemben az ítélet anyagi jogerejének neveznek az, hogy a jogerős ítélet a való igazság, a peres jogviszony valódi kifejezésének tekintendő, vagyis azt, amit a jogerős ítélet kimondott, valónak kell tartani, «Res judicata pro veritate habetur», vagy «Res judicata jus facit». Arra nézve, hogy mi emelkedik az ítéletben ily anyagi J.-re, eltérők a nézetek. Minthogy azonban tényleg a dolog úgy állhat, hogy a birói ítélet a valóságnak meg nem felel, tehát csak alaki igazságot tartalmaz, de az anyagi igazságnak meg nem felel; minthogy a polgári bírónak sokszor az alaki igazsággal meg kell elégednie, a büntető bírónak ellenben mindig az anyagi igazság kiderítése képezi feladatot, általánosan elfogadott elv az, hogy a büntető bírót a polgári bírónak ítélete nem köti; azokban a magánjogi kérdésekben, amelyektől függ, hogy létezik-e valamely és mily bűncselekmény, a büntető bíró önállóan határoz, akkor is, ha ugyanabban a kérdésben a polgári bíró már jogerősen határozott. Az ítélt dolog (res judicata) továbbá csak az illető peres felek s jogutódaik között alkot jogot vagyis «jus facit inter partes»."[4]

A büntető eljárásbanSzerkesztés

A büntető eljárásban a jogerő azt jelenti, hogy az ezzel rendelkező döntés végleges, vagyis megváltozhatatlan, mindenkire kiterjed, és rendes jogorvoslattal nem megtámadható. A határozatok jogerejéről, véglegességéről és ennek tanúsításáról az új Be. 456-462. §-ai rendelkeznek.

Az anyagi és az alaki jogerőSzerkesztés

Jogerős határozatról a vádról való kötelező döntés esetében beszélhetünk. Ez a döntés, amely ítélt dolgot jelent, A büntetőjogi főkérdések tekintetében születik meg; azt eredményezi, hogy a benne foglaltak végrehajthatóakká válnak. A jogerő egységes, törvényi fogalma tehát az új Be.-ben csak az anyagi jogerőre vonatkozik, erről csak a bíróság ügydöntő határozatai esetében beszélhetünk.

Ugyanakkor a bíróság nem ügydöntő határozatai kizárólag alaki jogerővel bírnak. Az ilyen határozatok egy része fellebbezéssel megtámadható és csak ezt követően áll be az alaki jogerő, és válik a határozat végrehajthatóvá. A nem ügydöntő határozatok másik része rendes jogorvoslattal nem megtámadható: az ilyen határozat megszületésekor már beáll az alaki jogerő, és azonnal végrehajthatóvá válik.[5]

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés