Johann Wenzel Stamitz

(1717–1757) cseh zeneszerző, zongoraművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 5.

Johann Wenzel Stamitz (csehül: Jan Václav Antonín Stamic), (Havlíčkův Brod, 1717. június 19.Mannheim, 1757. március 27.) cseh származású, de német területen működő kora klasszicista zeneszerző, hegedűművész, a mannheimi iskola alapítójának tekintik, Carl Stamitz édesapja.

Johann Wenzel Stamitz
Életrajzi adatok
Született1717. június 19.
Havlíčkův Brod
Állampolgársága
Elhunyt1757. március 27. (39 évesen)
Mannheim
SírhelyMannheim
Családja
Gyermekei
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Wenzel Stamitz témájú médiaállományokat.

Édesapjától tanult hegedülni, és 1742-tól hegedült Mannheimban. Kezdetben Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem udvarában kamaramuzsikusként tevékenykedett, majd 1745-től a mannheimi udvari zenekar koncertmesterévé nevezték ki. Irányítása alatt gyorsan felvirágzott a zenekar, a tagok előadását korábban sohasem látott pontosság és gazdag kifejezésmód jellemezte. Későbbi zeneszerzők gyakran utánozták Stamitz stílusának sajátos elemeit, a crescendók és a dimuendók újszerű alkalmazását, és a kadenciákban megjelenő úgynevezett „sóhajtó” késleltetéseket.

A korábbi időkben népszerű háromtételes szimfóniák helyett Stamitz meghonosította a négytételes formát a második tétel utáni trió- vagy menüett tétel beiktatásával. Ezt az újítását később több klasszicista zeneszerző átvette. A tételeken belüli ellentétes témaváltás elősegítette a klasszikus szonátaforma megjelenését.

Fiatalon, 39 éves korában hunyt el. Fiai, Carl Stamitz és Anton Stamitz később ugyancsak neves zeneszerzők lettek.

  • (szerk.) Nádori Attila – Szirányi János: Klasszikus zeneszerzők – Britannica Hungarica kisenciklopédia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2014 ISBN 9789630980999, 302–303 o.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés