Főmenü megnyitása

John Michael Bishop

amerikai immunológus és virológus

John Michael Bishop (York, 1936. február 22.) amerikai immunológus és virológus. 1989-ben Harold Varmussal közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat annak felfedezéséért, hogy a vírusok tumort okozó onkogénjei eredetileg a gazdasejtből származnak.

J. Michael Bishop
Nci-vol-8172-300 j michael bishop.jpg
Született 1936február 22. (83 éves)
York
Állampolgársága amerikai[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13]
Foglalkozása immunológus, virológus
Iskolái
  • Harvard Medical School
  • Gettysburg College
Kitüntetései Orvosi Nobel-díj (1989)
A Wikimédia Commons tartalmaz J. Michael Bishop témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Michael Bishop 1936. február 22-én született a pennsylvaniai Yorkban. Apja id. John Michael Bishop lutheránus lelkész, anyja Carrie Bishop (lánykori nevén Grey) volt. Vidéken nőtt fel, elemi iskolájának csak két osztályterme volt. Szüleinek köszönhetően korán érdeklődni kezdett a zene iránt, az iskolában pedig beléoltották a történelem szeretetét. A családorvosuk hatására azonban a középiskola után orvostudományt kezdett tanulni a Gettysburg College-ben. A BSc oklevél 1957-es megszerzése után tanulmányait a Harvard Egyetemen folytatta. Harmadévesen kezdte el kutatni az állati vírusokat Elmer Pfefferkorn laboratóriumában; a kutatómunka miatt évet is halasztott. 1962-ben kapta meg orvosi diplomáját és ezután két évig a Massachusetts General Hospitalban végezte klinikai gyakorlatát. 1964-től a National Institutes of Health (NIH) munkatársaként a poliovírus szaporodását tanulmányozta. 1967-68-ban egy évet Hamburgban töltött vendégkutatóként, majd korábbi NIH-es főnökét követve a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetemen (University of California, San Francisco, UCSF) helyezkedett el.

Retrovírusok és onkogénekSzerkesztés

San Franciscó-ban kezdetben korábbi poliovírusos munkáját folytatta, de hamarosan nekilátott, hogy megfejtse a retrovírusok (konkrétan a csirkéket megfertőző Rous-szarkómavírus) akkor még rejtélyes szaporodásmódját. Bár nem sokkal a munka kezdete után Howard Temin és David Baltimore bejelentette, hogy felfedezték a reverz transzkriptázt és a rejtély megoldódott, Bishop folytatta a retrovírusok kutatását, melyben 1970-ben csatlakozott hozzá az akkor doktorált Harold Varmus. Korábban már ismert volt, hogy a vírus tumort okozó tulajdonságáért egy src-nek elnevezett gén felelős, Bishop és Varmus bebizonyították, hogy a gén a csirke DNS-ében is megtalálható, ahol egy, az embrionális fejlődésben és sejtosztódásban szerepet játszó tirozin-kináz enzimet kódol. A vírus genomjába feltehetően rekombináció révén került és egy mutáció révén kontrollálatlan sejtosztódásra késztette a megfertőzött sejteket. A későbbiekben a kutatópáros más onkogének eredetét is felkutatta és felfedezésükkel fényt derítettek a tumorok (nem feltétlenül virális) genetikai hátterére.

ElismeréseiSzerkesztés

J. Michel Bishopot 1972-ben az UCSF mikrobiológiaprofesszorává, 1982-ben pedig biokémiaprofesszorává nevezték ki. 1989-ben Harold Varmussal közösen orvostudományi Nobel-díjban részesültek "a retrovirális onkogének sejtes eredetének felfedezéséért". Megkapta az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjat, a General Motors Rákkutató Alapítványának Alfred P. Sloan-díját és számos egyéb díjat (többségüket Varmus-szal közösen). 1998-2009 között ő volt az UCSF kancellárja. 2003-ban Nemzeti Tudományos Éremmel tüntették ki.

CsaládjaSzerkesztés

J. Michael Bishop még a főiskolán ismerkedett meg leendő feleségével, Kathryn Ione Putmannal. Két fiuk született, Dylan Michael Dwight Bishop (fizikus) és Eliot John Putman Bishop (építész). Bishop fivére, Stephen is a fizikusi pályát választotta, nővére, Catharine pedig általános iskolai tanár. Bishop gyerekkora óta zenerajongó - állítása szerint ha újjászületne, vonósnégyesben játszana - és könyvbarát (a sci-fi és a krimik kivételével).

ForrásokSzerkesztés

  1. Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  2. Német Nemzeti Könyvtár – Berlin State Library – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  3. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  4. NNDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  5. 2019. november 1.
  6. 2019. november 1.
  7. 2019. november 1.
  8. 2019. november 1.
  9. 2019. november 1.
  10. 2019. november 1.
  11. 2019. november 1.
  12. 2019. november 1.
  13. 2019. november 1.