Főmenü megnyitása

John Borden Rawls (1921. február 21., Baltimore2002. november 24., Lexington, Massachusetts) amerikai filozófus, a Harvard Egyetem politikai filozófiával foglalkozó professzora, az Igazságosság elmélete (1971), a Politikai liberalizmus és A méltányosságként felfogott igazságosság című művek alkotója.

John Rawls
Dibujo de John Rawls.jpg
Született 1921. február 21.[1][2][3][4][5]
Baltimore
Elhunyt 2004. november 24. (83 évesen)[1][6][2][3][4][5]
Lexington
Állampolgársága amerikai[7]
Foglalkozása
Munkáltató
Iskolái
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj
  • Fulbright Program
  • Ralph Waldo Emerson Award (1972)
  • National Humanities Medal (1999)
  • Rolf Schock Prize in Logic and Philosophy (1999)
Sírhely Mount Auburn Cemetery
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Rawls témájú médiaállományokat.

Széles körben ismert mint a 20. század egyik legkiemelkedőbb politikafilozófiai gondolkodója, s gyakran úgy említik, mint a liberalizmus John Stuart Mill óta született legnagyobb hatású támogatóját.

A filozófia és logika terén végzett munkásságáért Schock Díjjal jutalmazták, 1999-ben pedig National Humanities Medallal tüntette ki az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton, elismerve, hogy Rawls gondolatai „amerikaiak egész generációja számára segített visszanyerni a demokráciába vetett bizalmat.”

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

John Rawls 1921. február 21-én született Baltimore-ban, Maryland államban William Lee Rawls és Anna Abell Stumpf második gyermekeként. Tanulmányait Baltimore-ban kezdte, aztán Connecticutban folytatta. Felsőfokú tanulmányait 1939-ben kezdte meg a Princetoni Egyetemen, s ekkor bontakozott ki a filozófia iránti érdeklődése is. 1943-ban megszerezte BA diplomáját, és nem sokkal ezután belépett az amerikai hadseregbe.

A második világháború alatt a csendes-óceáni térségben szolgált, beutazta Új-Guineát, a Fülöp-szigeteket és Japánt. Szemtanúja volt a Hirosima lebombázását követő pusztításnak, ezután visszautasította a felkínált tiszti rangot és otthagyta a hadsereget.

1946-ban visszatért Princetonba, hogy a morálfilozófia területén később doktori címet szerezzen. 1949-ben feleségül vette Margaret Foxot, a Brown Egyetem hallgatóját. 1952-ig a princetoni egyetem tanára volt, majd az Oxford Egyetem ösztöndíjasa. Itt ismerkedett meg Isaiah Berlin liberális politikai nézeteivel, és különösen nagy hatással voltak rá H.L. A. Hart jogtudós elméletei. Amerikába visszatérve a Cornell Egyetem professzoraként működött. 1964-ben a Harvardról kapott meghívást, ahol a közel 40 évet átívelő tanári pályafutása során a kortárs etika és politikai filozófia vezető személyiségei, köztük Thomas Nagel, David Lyons, Thomas Hill, Christine Korsgaard és Barbara Herman voltak a tanítványai. 1995-ben egy szélütést követően nem tudta folytatni munkáját.

2002 novemberében bekövetkező halálát megelőzően még befejezte a The Law of Peoples című utolsó művét, mely a nemzetközi igazságosságról alkotott nézeteinek legteljesebb foglalata.

JelentőségeSzerkesztés

Rawlst a liberális politikai filozófia területén végzett munkássága tette igazán ismertté. Sok filozófus ma is úgy véli, hogy Rawls fontos és hosszú távú hatással volt a politikai filozófia kortárs irányzatainak alakulására. Általánosan elfogadott, hogy Az igazságosság elméletének 1971-es publikálása a politikai filozófia akadémikus tanulmányozásának újjászületését jelentette. Rawlsnak ez a tudományok határain átívelő műve egyszerre tarthatott igényt a közgazdászok, a jogászok, a politológusok, a szociológusok és a teológusok figyelmére. Nézetei ma is sokszor visszaköszönnek az Egyesült Államok bíróságainak eljárásaiban és az amerikai, illetve angolszász gyakorló politikusok nyilatkozataiban.

MűveiSzerkesztés

Az igazságosság elméleteSzerkesztés

Ebben a művében Rawls kísérletet tesz a disztributív (elosztási) igazságosság problémájának megoldására a politikai filozófia egy központi fogalmának, a társadalmi szerződés jelentőségének újraértelmezésével. Az ebből születő elmélet a „méltányosságként felfogott igazságosság” téziseként ismert, melyből Rawls az igazságosság két elvét - a szabadságot és a megkülönböztetést - vezeti le.

Rawls elsődleges célja, hogy megoldást találjon a politikai kötelességek problémájára, más szóval, megpróbálja kifejteni, hogyan és milyen körülmények között kötelesek engedelmeskedni az állampolgárok a kormányzat által alkotott törvényeknek.

BibliográfiaSzerkesztés

  • A Theory of Justice Cambridge, Massachusetts, 1971, ill. átdolgozott kiadás: 1999
  • Justice as Fairness: Political not Metaphysical
  • Political Liberalism, New York, 1993
  • The Law of Peoples: with "The Idea of Public Reason Revisited.” Cambridge, Massachusetts 1993
  • Lectures on the History of Moral Philosophy, Cambridge, Massachusetts 2000
  • Justice as Fairness: A Restatement. Cambridge, Massachusetts, 2001

Magyarul hozzáférhető műveiSzerkesztés

  • Az igazságosság elmélete; ford., mutató, utószó Krokovay Zsolt; Osiris, Bp., 1997 (Osiris könyvtár. Politikai gondolkodók)
  • A népek joga. Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez; ford., jegyz., mutató, utószó Krokovay Zsolt; L'Harmattan, Bp., 2008 (Oxfordi tanulmányok a filozófia köréből)

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b John Rawls (angol nyelven)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. http://www.nytimes.com/2012/07/01/books/review/america-the-philosophical-by-carlin-romano.html

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Rawls című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozásokSzerkesztés