Joseph Day

Joseph Day (1855, London – 1946, ?) angol mérnök, aki 1889-ben feltalálta a forgattyúház elősűrítésű kétütemű motort, amit széles körben ismernek és alkalmaznak napjainkban is kisebb hengerűrtartalmú motorok, például modellmotorok, mopedek, motorkerékpárok, fűnyírók, kerti-kisgépek erőforrásaként.

Joseph Day
Született1855
London
Elhunyt1946 (90-91 évesen)
Foglalkozásamérnök
SablonWikidataSegítség

Pályakezdése szerkesztés

Mérnöknek tanult a Londoni Crystal Palace School mérnöki karán. Munkásságát a Stothert&Pitt mérnöki vállalatnál kezdte meg gyakornokként a délnyugat-angliai Bathban. 1878-ban kezdte saját vasöntödei vállalkozását, ahol darukat, habarcsoló gépeket, kompresszorokat és más eszközöket gyártottak.

Szelep nélküli kétütemű motor szerkesztés

1889-ben dolgozott ki egy olyan konstrukciót, ami nem sértette az Otto-motor szabadalmát, valamint Dugald Clerk vegyes vezérlésű, egyenáramú öblítésű, feltöltővel rendelkező kétütemű motorjával[1] ellentétben forgattyúsház elősűrítésű, ellenáramú öblítésű volt. 1891-ben kérte a szabadalmát az első – még két szeleppel rendelkező – kétütemű motorjára: Ennél a motor forgattyúsházának beömlő nyílásán található volt egy visszacsapó-szelep, ami a mai membránszelep feladatát látta el, és egy másik a dugattyú koronájában.[2] 1892-ben kapta meg rá az oltalmat. Készített 250 ilyen motort, áramfejlesztőkbe szerelve, amely díjat nyert a Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállításon 1892-ben. Pár évvel később, 1894-ben, alkalmazottja – Frederic William Caswell Cock – benyújtotta módosító szabadalmát,[3] amelynél a dugattyúpalást vezérel egy beömlő nyílást és egy felömlőnyílást, a hengerben a gázok megvezetéséről pedig a dugattyún található terelőgát gondoskodik. Így kialakul a klasszikus (keresztáramú öblítésű) háromcsatornás résvezérelt kétütemű motor,[4] a mai modern kétütemű motorok alapja. Mivel Cock vállalati alkalmazott volt, ezért a szabadalmat Day-nek írták jóvá.

Csak két eredeti motor maradt fenn: az egyik a Deutsches Museumban Münchenben, a másik a Londoni Science Museumban található.

Perek szerkesztés

Egy konkurens cég megvádolta csalással. Vád alá helyezték, és bár később felmentették, hírneve megromlott, és vállalata a csőd szélére jutott. Ő maga anyagi gondokkal küzdött.

Amerika szerkesztés

Az érdeklődés Nagy-Britanniában alacsony volt, így Day az Amerikai Egyesült Államokba utazott,k és ott próbátja eladni szabadalmait. Az első amerikai szabadalmát 1894-ben kapta meg. 1906-tól viszont egy tucat amerikai vállalat vette meg a Day-Cock motorok licenceit. Az egyik ilyen a Palmer Brother's Engine Company (Cos Cob, Connecticut állam). 1912 előtt legyártottak több mint 60000 kétütemű motort. Sok egyéb más járműbe is értékesítették, így motorkerékpárokba és csónakmotorokba is.

Visszavonulása és halála szerkesztés

Az első világháborút követően meggyőződése volt, hogy a kőolajalapú energiahordozóké a jövő. A befolyó jogdíjak anyagilag megengedték számára, így kockázati tőkebefektető (feles társ) lett egy norfolki olajvállalatnál, amely a júra kori olajpala kitermelésben volt érdekelt, Kelet-Angliában, azonban nem volt sikeres. Ez volt a második nagy pénzügyi katasztrófa életében. Ezután eltűnt a nyilvánosság elől. 1946-ban, 91 éves korában elhunyt. Az 1925 és 1946 közötti időszakban holléte teljesen ismeretlen. Mindössze öt évvel a halála után, 1952-ben a Science Museum tett egy nyilvános felhívást életrajzi adataira vonatkozóan, nem sok eredménnyel.[forrás?]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés