Joszippon könyve

héber nyelvű középkori mű

Joszippon könyve (a. m. Josephus műve) héber nyelvű középkori mű, amely témakörét tekintve az ószövetségi apokrif iratok közé tartozik.

Joszippon könyve

Szerzőnem ismert
Témakör
Műfaj
A Wikimédia Commons tartalmaz Joszippon könyve témájú médiaállományokat.
A Joszippon egy 1546-os kiadása

A Dél-Itáliában, a 9.10. században keletkezett írás világtörténelmi keretben adja elő a zsidók történetét a második jeruzsálemi templom pusztulásáig (Kr. u. 70). A történeti tényekből és mondákból összeszerkesztett alkotás érdekessége, hogy a magyarokról is szól, eredetüket – bizonyára Magorról szóló értesüléseik alapján – betűáttétellel a hasonló hangzású bibliai Gómerre (Noé unokája) vezeti vissza. A mű igen népszerű volt a későbbi századokban, arab, jiddis és etióp fordítása készült.[1] A mű összeállítóját Josef ben Gorionban sejtik.[2]

A könyv forrásai apokrif iratok, haggadák, és főként Iosephus Flavius művei. A babiloni fogságról, a perzsa uralomról, Nagy Sándor és a diadokhoszok koráról szóló beszámolókat, valamint családfákat tartalmaz. Fő része a Hasmoneusok, Nagy Heródes és a rómaiak korának törtéből áll. Keresztelő János és Jézus említése egyesek szerint későbbi betoldás. Tiszta héber stílusa miatt irodalomtörténeti szempontból is jelentős.[3]

  1. Világirodalmi lexikon, 776. o.
  2. Zsidó lexikon Zsidó történetírás
  3. Katolikus lexikon, Joszippon