A Junkers D.I német gyártmányú együléses vadászrepülőgép volt az első világháború idején. A Junkers D.I volt a világ első, csak fémből készült vadászgépe és a törzs alatt elhelyezett szárnyú, egyfedeles konstrukciójával, dúralumínium borításával forradalmi újdonságnak számított.

Junkers D.I
Junkers D.I a Musée de l’air et de l’espace múzeumban kiállítva
Junkers D.I a Musée de l’air et de l’espace múzeumban kiállítva

Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Junkers
Tervező Hugo Junkers
Sorozatgyártás 1918
Gyártási darabszám 41
Fő üzemeltetők Német Császári Haditengerészet

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1917. szeptember 17.
Szolgálatba állítás 1918.
A Wikimédia Commons tartalmaz Junkers D.I témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Hugo Junkers építette a világ első, csak fémből készült repülőgépét, a J1 „pléhszamarat”. A világháború folyamán szintén az ő üzeméből került ki a Junkers J.I páncélozott csatarepülőgép, amely a katonai parancsnokság kérésére az akkor általánosan elfogadott kétfedelű formában készült. Junkers 1917-ben kísérletezni kezdett egy új, egyszárnyú változattal. Szakított a divatos megoldásokkal, az egyetlen szárnyat a törzs alá helyezte el; a törzs fémvázas volt, amit a légáramlásnak megfelelő irányban hullámosított dúralumínium lemezekkel fedett. A gyári kód szerint J7-nek nevezett prototípus 1917 szeptemberében repült először.

Az első változat sok gyerekbetegséggel küzdött, szárnyai berezonáltak, a szárnyak végeire helyezett kiszélesített csűrőlapátok nem funkcionáltak megfelelően, és a 160 lőerős motor is gyenge volt a súlyos fémszerkezet gyorsításához. A kétfedelű gépekhez szokott pilóták is panaszkodtak, hogy a lenti látóterüket kitakarja a szárny. Bruno Loerzer és Hermann Göring emiatt csak léghajók és ballonok elleni támadásra javasolta.

Az 1918 áprilisában kipróbált módosított J9 verziót már elfogadta a parancsnokság, a saját kódja szerint Junkers D.I-nek nevezte, és 1918 nyarán 40 darabot rendelt belőle. A D.I nem manőverezett olyan jól, mint versenytársai, de igen gyors és jól emelkedő repülőgép volt. A háború végéig a Junkers 15-öt készített el, 1919 februárjáig pedig újabb 12-t, amikor a gyártást a szövetségesek leállították. A Fokkerrel közös üzem, a Fokker-Junkers újabb 13 D.I-et gyártott. A frontra csak 6-7 gép került, amiket a belga tengerpart mentén állomásozó repülőszázadokhoz osztottak be.

Harci teljesítményükről nem érkezett jelentés. A nyugati békekötés után a baltikumi kaotikus helyzetben vetették be őket, ahol az esős időjárásban használhatóbbnak bizonyultak, mint a könnyen átázó és megvetemedő fa-vászon konstrukciók.

Rendszeresítő országokSzerkesztés

Műszaki adatok (D.I)Szerkesztés

Geometriai méretek és tömegadatokSzerkesztés

  • Hossz: 7,25 m
  • Fesztávolság: 9 m
  • Magasság: 2,60 m
  • Üres tömeg: 654 kg
  • Teljes tömeg: 834 kg

HajtóművekSzerkesztés

  • Hajtóművek száma: 1 darab
  • Típusa: BMW IIIa hathengeres vízhűtéses soros motor
  • Teljesítmény: 138 kW (185 LE)

Repülési adatokSzerkesztés

  • Legnagyobb sebesség: 176 km/h
  • Szolgálati csúcsmagasság: 6000 m
  • Repülési időtartam: 1 óra 30 perc
  • Emelkedőképesség: 3,5 m/s

FegyverzetSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés