Jure Kaštelan

horvát költő és író

Juraj Kaštelan (Zakučac, 1919. december 18.Zágráb, 1990. február 24.) horvát költő és író volt.

Jure Kaštelan
Élete
Született 1919. december 18.
Zakučac, Horvátország
Elhunyt 1990. február 24. (70 évesen)
Zágráb, Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Kitüntetései
  • Dis-díj (1980)
  • Zmaj-díj

Élete és pályafutásaSzerkesztés

Juraj "Jure" Kaštelan 1919. december 18-án született a dalmáciai Zakučac faluban. Általános iskolába Splitben járt, majd beiratkozott a Zágrábi Egyetem bölcsészkarára, de a háború megszakította tanulmányait. 1942-ben csatlakozott a nemzeti felszabadítási mozgalomhoz, és a partizánok sajtójának dolgozott. A háború után szláv nyelvből szerzett diplomát, és a Vjesnik újság riportereként, a Nopok nevű kiadó szerkesztőjeként, majd a Zágrábi Egyetem Művészeti karán a Jugoszláv Irodalom Tanszék adjunktusaként dolgozott. 1956-1958 között a Sorbonne-on tanított szerb-horvát nyelvet. 1957-ben védte meg Antun Gustav Matoš költészetéről szóló disszertációját. Ezt követően a Zágrábi Egyetemen a Bölcsészettudományi Karon irodalomelméletből tartott előadásokat.[1] 1965-ben Vladimir Nazor irodalmi díjjal tüntették ki,[2] 1979-ben pedig a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett. 1990-ben halt meg.

Irodalmi tevékenységeSzerkesztés

Kaštelan a huszadik század egyik legjelentősebb horvát költője volt.[3] Első versei 1936-ban és 1937-ben jelentek meg.[4] Első könyve, a „Crveni konj” (A vörös ló) 1940-ben jelent meg Zágrábban, de a rendőrség gyorsan betiltotta és megsemmisítette.[5] Ez a mű olyan forradalmi érzelmeket váltott ki, amelyek a háború előtt a fiatal horvát költők körében terjedtek el.[5] Kaštelan úgy vélte, hogy a költők sem mentesülnek a jobb életért folytatott küzdelemben való részvétel alól.[1] Amikor a háború elkezdődött, csatlakozott a partizánokhoz. Nem meglepő módon Kaštelan korai munkáinak nagy része a háborúhoz kapcsolódó témákkal foglalkozott.[6] A háború kezdete előtt úgy érezte, elveszett gyermekkori emlékeiben és a gyermekkor szépségében, amelyre emlékezni akart, de magukhoz vonzották a forradalom és háború eszméi, valamint a hábprú bizonytalansága és kiszámíthatatlansága.[7]

A háború alatt „a személyest az általánossal vegyítve" a forradalomról és a partizánharcokról írt.[8] Műveit a szenvedés, a halál, az élet utáni sóvárgás, az idegen megszállás értelmetlen kegyetlenségéről és az egymás közötti viszályról olyan negatív egzisztenciális kijelentések jellemezték, mint a jugoszláv partizánköltészet legdrámaibb sagája, a „Jadikovka kamena” (A kő siralma) című erőteljes és híres költemény (1951).[3] Másrészt, Kaštelan még a háborús vadság közepette is megtalálta a partizán ellenállási mozgalomban a bajtársiasság szellemét, amely egyfajta csillogást hozott kétségbeesésének sötétségébe, és amely legjobb verseit ihlette. Költészete tehát optimista és pesszimista üzenetek keverékét tartalmazza. Például a „Tifusari” (A tífusz áldozatai) ciklus első költeményében megnyugtatja a tífusz áldozatait, hogy bár szenvednek, hamarosan a mennyországban lesznek, míg azok, akik túlélik a háborút, soha nem látják beteljesülni a forradalom reménységét, azaz csapdában és rabszolgaságban maradnak.[9]

Kaštelan költészetének a háború mellett témája a gyermekkoráról és szülőföldjéről való elmélkedés,[10] későbbi művei pedig a modern ember problémáira[6][11] és az „emberi létről való elmélkedésre” koncentráltak.[3] Egyes kritikusok Kaštelan munkáiban a népköltészet és a szürrealizmus hatását látták, valamint olyan írókét, mint Dragutin Tadijanović, Miroslav Krleža, Federico García Lorca és Walt Whitman. Költészetének azonban egyedi stílusa van. Ezen túlmenően ő hozta be a modernizmus és a jugoszláv szürrealizmus elemeit a horvát költészetbe.[3] Bár Kaštelan leginkább költészetéről ismert, írt egy színdarabot (Pijesak i pjena, Homok és hab; 1958),[3] egy novellagyűjteményt (Čudo i smrt, Csoda és halál), [12] valamint számos esszét, cikkeket, kommentárokat és a kortárs horvát költőkről szóló kritikákat.[2] Emellett számos kortársának művét szerkesztette.

Főbb műveiSzerkesztés

KölteményekSzerkesztés

  • Crvenji konj (1940)
  • Pjetao na krovu (1950)
  • Biti ili ne (1955)
  • Zvjezdana noć (1956)
  • Malo kamena i puno snova (1957)
  • Izbor pjesama (1964)

SzíndarabokSzerkesztés

  • Pijesak i pjena (1958)

NovellákSzerkesztés

  • Čudo i smrt (1961)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 242–3. o. (1967) 
  2. a b Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 243. o. (1967) 
  3. a b c d e Vaupotić, Miroslav.szerk.: Miroslav Beker and Krsto Špoljar: Hrvatska suvremena književnost / Contemporary Croatian Literature. Zagreb: Croatian P.E.N. Club Centre, 63. o. (1966) 
  4. Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 242. o. (1967) 
  5. a b Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 241. o. (1967) 
  6. a b Mihailovich, Vasa D. Critical Survey of Poetry, Second Revised Edition. Literary Reference Center Plus, EBSCOhost (2002). Hozzáférés ideje: 2012. április 9. 
  7. Smoljan, Ivo.szerk.: Slobodan Novak: Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora, 7–8. o. (1965) 
  8. szerk.: Božo Milačić: Riječ i Svjetlost. Zagreb: Izdavački Zavod Jugoslavenske Adademije Znanosti i Umjetnosti, 220. o. (1961) 
  9. Smoljan, Ivo.szerk.: Slobodan Novak: Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora, 15. o. (1965) 
  10. Smoljan, Ivo.szerk.: Slobodan Novak: Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora, 8. o. (1965) 
  11. V.J. and V.D.M.. New Princeton Encyclopedia of Poetry & Poetics. Princeton University Press (1993). Hozzáférés ideje: 2012. április 9. 
  12. Vaupotić, Miroslav.szerk.: Miroslav Beker and Krsto Špoljar: Hrvatska suvremena književnost / Contemporary Croatian Literature. Zagreb: Croatian P.E.N. Club Centre, 181. o. (1966) 

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Juraj Kaštelan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.