Jure Kaštelan
Juraj Kaštelan (Zakučac, 1919. december 18. – Zágráb, 1990. február 24.) horvát költő és író volt.
| Jure Kaštelan | |
| Élete | |
| Született | 1919. december 18. Zakučac, Horvátország |
| Elhunyt | 1990. február 24. (70 évesen) Zágráb, Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság |
| Kitüntetései |
|
Élete és pályafutása
szerkesztésJuraj "Jure" Kaštelan 1919. december 18-án született a dalmáciai Zakučac faluban. Általános iskolába Splitben járt, majd beiratkozott a Zágrábi Egyetem bölcsészkarára, de a háború megszakította tanulmányait. 1942-ben csatlakozott a nemzeti felszabadítási mozgalomhoz, és a partizánok sajtójának dolgozott. A háború után szláv nyelvből szerzett diplomát, és a Vjesnik újság riportereként, a Nopok nevű kiadó szerkesztőjeként, majd a Zágrábi Egyetem Művészeti karán a Jugoszláv Irodalom Tanszék adjunktusaként dolgozott. 1956-1958 között a Sorbonne-on tanított szerb-horvát nyelvet. 1957-ben védte meg Antun Gustav Matoš költészetéről szóló disszertációját. Ezt követően a Zágrábi Egyetemen a Bölcsészettudományi Karon irodalomelméletből tartott előadásokat.[1] 1965-ben Vladimir Nazor irodalmi díjjal tüntették ki,[2] 1979-ben pedig a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett. 1990-ben halt meg.
Irodalmi tevékenysége
szerkesztésKaštelan a huszadik század egyik legjelentősebb horvát költője volt.[3] Első versei 1936-ban és 1937-ben jelentek meg.[4] Első könyve, a „Crveni konj” (A vörös ló) 1940-ben jelent meg Zágrábban, de a rendőrség gyorsan betiltotta és megsemmisítette.[5] Ez a mű olyan forradalmi érzelmeket váltott ki, amelyek a háború előtt a fiatal horvát költők körében terjedtek el.[5] Kaštelan úgy vélte, hogy a költők sem mentesülnek a jobb életért folytatott küzdelemben való részvétel alól.[1] Amikor a háború elkezdődött, csatlakozott a partizánokhoz. Nem meglepő módon Kaštelan korai munkáinak nagy része a háborúhoz kapcsolódó témákkal foglalkozott.[6] A háború kezdete előtt úgy érezte, elveszett gyermekkori emlékeiben és a gyermekkor szépségében, amelyre emlékezni akart, de magukhoz vonzották a forradalom és háború eszméi, valamint a háború bizonytalansága és kiszámíthatatlansága.[7]
A háború alatt „a személyest az általánossal vegyítve" a forradalomról és a partizánharcokról írt.[8] Műveit a szenvedés, a halál, az élet utáni sóvárgás, az idegen megszállás értelmetlen kegyetlenségéről és az egymás közötti viszályról olyan negatív egzisztenciális kijelentések jellemezték, mint a jugoszláv partizánköltészet legdrámaibb sagája, a „Jadikovka kamena” (A kő siralma) című erőteljes és híres költemény (1951).[3] Másrészt, Kaštelan még a háborús vadság közepette is megtalálta a partizán ellenállási mozgalomban a bajtársiasság szellemét, amely egyfajta csillogást hozott kétségbeesésének sötétségébe, és amely legjobb verseit ihlette. Költészete tehát optimista és pesszimista üzenetek keverékét tartalmazza. Például a „Tifusari” (A tífusz áldozatai) ciklus első költeményében megnyugtatja a tífusz áldozatait, hogy bár szenvednek, hamarosan a mennyországban lesznek, míg azok, akik túlélik a háborút, soha nem látják beteljesülni a forradalom reménységét, azaz csapdában és rabszolgaságban maradnak.[9]
Kaštelan költészetének a háború mellett témája a gyermekkoráról és szülőföldjéről való elmélkedés,[10] későbbi művei pedig a modern ember problémáira[6][11] és az „emberi létről való elmélkedésre” koncentráltak.[3] Egyes kritikusok Kaštelan munkáiban a népköltészet és a szürrealizmus hatását látták, valamint olyan írókét, mint Dragutin Tadijanović, Miroslav Krleža, Federico García Lorca és Walt Whitman. Költészetének azonban egyedi stílusa van. Ezen túlmenően ő hozta be a modernizmus és a jugoszláv szürrealizmus elemeit a horvát költészetbe.[3] Bár Kaštelan leginkább költészetéről ismert, írt egy színdarabot (Pijesak i pjena, Homok és hab; 1958),[3] egy novellagyűjteményt (Čudo i smrt, Csoda és halál), [12] valamint számos esszét, cikkeket, kommentárokat és a kortárs horvát költőkről szóló kritikákat.[2] Emellett számos kortársának művét szerkesztette.
Főbb művei
szerkesztésKöltemények
szerkesztés- Crvenji konj (1940)
- Pjetao na krovu (1950)
- Biti ili ne (1955)
- Zvjezdana noć (1956)
- Malo kamena i puno snova (1957)
- Izbor pjesama (1964)
Színdarabok
szerkesztés- Pijesak i pjena (1958)
Novellák
szerkesztés- Čudo i smrt (1961)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 242–3. o. (1967)
- ↑ a b Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 243. o. (1967)
- ↑ a b c d e Vaupotić, Miroslav.szerk.: Miroslav Beker and Krsto Špoljar: Hrvatska suvremena književnost / Contemporary Croatian Literature. Zagreb: Croatian P.E.N. Club Centre, 63. o. (1966)
- ↑ Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 242. o. (1967)
- ↑ a b Čolak, Tode.szerk.: Petar Andrić: Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti, 1st, Beograd: Sloboda, 241. o. (1967)
- ↑ a b Mihailovich, Vasa D. Critical Survey of Poetry, Second Revised Edition. Literary Reference Center Plus, EBSCOhost (2002). Hozzáférés ideje: 2012. április 9.
- ↑ Smoljan, Ivo.szerk.: Slobodan Novak: Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora, 7–8. o. (1965)
- ↑ szerk.: Božo Milačić: Riječ i Svjetlost. Zagreb: Izdavački Zavod Jugoslavenske Adademije Znanosti i Umjetnosti, 220. o. (1961)
- ↑ Smoljan, Ivo.szerk.: Slobodan Novak: Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora, 15. o. (1965)
- ↑ Smoljan, Ivo.szerk.: Slobodan Novak: Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora, 8. o. (1965)
- ↑ V.J. and V.D.M.. New Princeton Encyclopedia of Poetry & Poetics. Princeton University Press (1993). Hozzáférés ideje: 2012. április 9.
- ↑ Vaupotić, Miroslav.szerk.: Miroslav Beker and Krsto Špoljar: Hrvatska suvremena književnost / Contemporary Croatian Literature. Zagreb: Croatian P.E.N. Club Centre, 181. o. (1966)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Juraj Kaštelan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
