Kánya Emília
Kánya Emília (vagy Kanya Emília; Pest, 1828. november 10. – Fiume, 1905. december 29.) író, újságíró, lapszerkesztő, Kanya Pál evangélikus gimnáziumi igazgató leánya. Az ország első női lapszerkesztője, Szegfi Mór felesége.
Kánya Emília ( Szegfi Mórné ) | |
Kánya Emília, 1861 körül | |
Élete | |
Született | 1828. november 10. Pest |
Elhunyt | 1905. december 29. (75 évesen) Fiume |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Kanya Pál |
Házastársa | Szegfi Mór |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kánya Emília ( Szegfi Mórné ) témájú médiaállományokat. |
Szinnyei József és Pintér Jenő munkájában az ékezet nélküli „Kanya” vezetéknév szerepel. Az írónőről készült modern tanulmány[1] szerint azonban Emília (és apja is) fennmaradt írásaiban az ékezetes „Kánya” vezetéknevet használta.
Élete szerkesztés
Édesapja Kánya Pál (1793-1869), a pesti evangélikus gimnázium igazgatója, az evangélikus egyház levéltárnoka és a pesti német gyülekezet jegyzője volt, aki fiatalkorában József nádor gyermekeinek a házitanítója volt. Emília gondos nevelést kapott és értékes ismeretségekre tett szert, többek között Pákh Alberttel, Falk Miksával, Tavassy Lajossal, Horárik Jánossal[2] és Székács Józseffel.[3]
1847-ben férjhez ment Feldinger Gottfriedhez, egy vagyonos temesvári birtokos-kereskedő fiához (aki később, válásuk után nevét Földényi Frigyesre változtatta. A házasságukból négy gyermekük született. A szabadságharc bukása után, 1851-ben Temesváron Kánya Emília és a súlyos látászavarban szenvedő férje egy német nyelvű lapot indított Euphrosine (Derü) címen, amelyben először jelent meg Petőfi Sándor életrajza, de a lapot az akkori kormány, a kiadvány harmadik negyedévében beszüntette.[4][5]
1857-ben tízévi házasság után elváltak, ezután a négy gyermekével egyedül maradt Kánya Emília Pestre ment és Pákh Albert unszolásának engedve elhatározta, hogy lapot indít.[6] Magyarország teljhatalmú katonai kormányzója, Benedek Lajos táborszernagy kezdetben nem akart hozzájárulni a hatósági engedély megadásához, de Emília a terveit támogató arisztokrata hölgyek segítségével végül elérte célját.[7] 1860. október 14-én elindította Családi Kör című szépirodalmi és divatlapját. Ez volt „a Monarchia első, asszony által szerkesztett lapja… az első magyar szépirodalmi és divatlap, amely képes volt a fennmaradásra két teljes évtizeden keresztül.”[1]
Már az 1850-es években írogatott álnévvel, de csak 1857-ben lépett fel Emilia keresztneve alatt a Vahot Imre szerkesztette Napkeletben és a Hölgyfutárban; írt beszélyeket, iránycikkeket, élet- és jellemrajzokat több szépirodalmi lapba, így a Szépirodalmi Közlönybe (1857-58), Divatcsarnokba (1860); legtöbbet az általa szerkesztett Családi Körbe.
„ | Most az egyszer pedig az volna az én alázatos kérelmem, hogy az ide mellékelt 15 forintot az én nevemben Tompának elküldeni sziveskednék, csak egykét szó kiséretében, a melyekben kiment engem, de higyje el barátom, én félek Tompának csak ennyit küldeni, és azért vagyok olyan gyáva és kérem Önt e nagy szivességre. – Annyi pénzt adtam ki e napokban kéziratokra, hogy szinte félek, miből tartom el később a lapot! Igaz, volt-e Önnek már baja az olyan irókkal, a kik oroszlánokká lettek, ha közléseiket megröviditve adta? Egy-két ilyen vidéki oroszlán akarja széttépni szivemet, de megvallom, olyan blazirt vagyok e tekintetben, hogy – nem bánom. | ” |
– Kánya Emília levele Pákh Albertnek, Pest, 1860. okt. 20. (Pákh Albert levelei Tompa Mihálynak, MTA Kézirattára, Ms. 4442/123-135.)[8] |
1861-ben férjhez ment Szegfi Mór újságíróhoz. Az ő segítségével jött létre az országos leány-árvaház és a nőképző-egylet. 1884-től Fiuméban élt, ahol fiának, Szegfi Lászlónak, a Fiumei Szemle szerkesztőjének lakásában élt, ott írta meg visszaemlékezéseit. Fiuméban temették el. Sírja fölé a fiumei Campo Santoban 1907. június végén állították fel a Gerenday Béla által készített díszes síremléket.
Munkái szerkesztés
- Szív és élet. Beszélyek. Pest, 1859. Két kötet. (Ism. Nefelejts nov.).
- Beszélyek. Uo. 1860. Két kötet. (Ism. Szépirodalmi Figyelő 1861.).
- Válságos napok. Regény. Uo. 1860. Két kötet.
- Beszélyek. Pest, 1861. (Vahot Sándornéval; Ifjusági könyvt. IV. köt.) Online
- Szeretet könyve. Uo. 1863-64. Két kötet. Online
- Búvirágok. Beszély. Uo. 1867. (M. Hölgyek Könyvtára I.).
- Rudolf trónörökös emléke. Bpest, 1905.
Fiumében írott visszaemlékezései sokáig csak kéziratban voltak. A memoár modern kiadása Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai címmel 1998-ban a Kortárs Kiadónál látott napvilágot.
Szerkesztette a Családi Kör c. szépirodalmi divatlapot 1860. október 14-től, 1880 január közepéig (midőn a 2. számmal megszűnt), ebbe különösen sok élet- és jellemrajzot írt, melyek kőnyomatú arcképekkel jelentek meg; adott divatképeket is; oly kedvelt volt ezen szépirodalmi ismeretterjesztő divatlap, hogy nagyrészt kiszorította hazánkból az addig közkedvelt berlini Gartenlaubét; szerkesztette még a Magyar Nők Évkönyvét is 1861-től 1863-ig szintén Pesten. Kiadta hírlapja mellett a Magyar Hölgyek Könyvtárát (állítólag 84 kötetben).
Írói neve: Emilia.
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 6. kötet. (Hírlapok, folyóiratok c. alfejezet.) (1930–1941.)
- Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2011. március 1.)
- Szaffner Emilia: Az első magyar szerkesztőnő és lapja, a Családi Kör. Magyar Könyvszemle, 4. szám, 1998. (Hozzáférés: 2011. március 1.)
- ↑ a b Szaffner Emilia: Az első magyar szerkesztőnő és lapja, a Családi Kör. Magyar Könyvszemle, 4. szám, 1998. (Hozzáférés: 2011. március 1.)
- ↑ Horárik János (1808–1864)
- ↑ László Ferenc: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. Földényi (Feldinger) Frigyes
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Temesvár közoktatásügye, mek.oszk.hu
- ↑ Női lapok indulása a 19. század elején és a nők olvasóvá érése, epa.oszk.hu
- ↑ Az első magyar szerkesztőnő: Kánya Emília Archiválva 2017. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, evelet.hu
- ↑ XIX. századi női szerzők kommunikációs stratégiái. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 2.)
További információk szerkesztés
- „…Mi Lesz Ebből…” – Részletek Kánya Emília Önéletírásából 1848. Márciusától Az Év Októberéig, magyarvagyok.com
- Szepesi Attila: Kánya Emília emlékei Petőfi Sándorról, mno.hu
- Mohás Lívia: Szegény, szegény Kánya Emilia[halott link], magyarszemle.hu
- Kánya Emi, church.lutheran.hu
- Szívós Andrea: Adalékok a magyarországi nőnevelés és női művelődés történetéhez (1850-1888), vmek.oszk.hu
- Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig, epa.oszk.hu
- Kiss Bori: Kékfedelű asszonyújságot vezetett az első magyar szerkesztőnő, mult-kor.hu
- László Ferenc: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán, epa.oszk.hu
- Az első női lapszerkesztő (film), premier.mtv.hu