Kárandavjúha-szútra

A Kárandavjúha-szútra (tibeti: ['phags pa] za ma tog bkod pa zhes bya ba theg pa chen po'i mdo; kínai: 佛說大乘莊嚴寶王經, Taisó Tripitaka 1050) egy mahájána szútra, amely Avalókitésvara bodhiszattva erényeit és spirituális erejét dicsőíti, és amely elsősorban arról híres, hogy bevezette a híres om mani padme hum mantrát a szútra hagyományba. A szútra a kínai buddhista kánon részét, de ugyanúgy megtalálható a tibeti buddhista kánonban is. A Kárandavjúha Szútrában Buddha azt állítja, hogy ez a leghasznosabb mantra.[1]

A Kárandavjúha-szútra mahájána szöveget a 4. század végén vagy az 5. század elején állították össze.[2][3] Avalokitésvara bodhiszattvát a legkiemelkedőbb buddhista isvara-ként (isteni úr) vagy 'nagy kozmikus purusa-ként (kozmikus személy/lény) mutatja be,[4] aki a többi bodhiszattvánál és még Buddhánál is fényesebben ragyogott. A szútra kiemeli Avalokitssvara teremtőerejét, ugyanis több mennybéli lakónak és istennek az őseként mutatja be.[5]

Ez a szútra a legrégebbi keletű szútra, amely tartalmazza az om mani padme hum mantrát, amely a szöveg szerint elvezethet a teljes megszabaduláshoz (moksa) és végül a buddhasághoz.[6]

A tibeti hagyománybanSzerkesztés

A tibeti legendák hagyománya szerint a Kárandavjúha-szútra szövege egy kosárban érkezett az égből Tibet 28. királya, Lha Thothori Nyancen palotájának a tetejére. Valószínűbb azonban, hogy a szútra Kasmírből származik, ugyanis emlékeztet a kor kasmíri tantrikus hagyományaira, és az Avatamszaka-szútrát is korábban már ezzel a közép-ázsiai területtel hozták összefüggésbe.[7]

FordításaiSzerkesztés

A Kárandavjúha-szútrát Dzsinamitra, Je sesz szdesz és még mások fordították le tibeti nyelvre a 8. században.[8] Később a szöveget lefordította kínai nyelvre Tien-hszi-caj 1000 környékén.[9][10]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Avalókitésvara-mantra (Om Mani Padme Hum). Buddhapest.hu. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  2. The Basket’s Display - Kāraṇḍavyūha. Read.84000.com. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  3. Alexander Studholme. The Origins of Om Manipadme Hum: A Study of the Karandavyuha Sutra. State University of New York Press, Albany, 17. o. (2002) 
  4. Alexander Studholme, The Origins of Om Manipadme Hum: A Study of the Karandavyuha Sutra, SUNY, 2002, 59. és 39. o.
  5. Alexander Studholme, The Origins of Om Manipadme Hum: A Study of the Karandavyuha Sutra, SUNY, 2002, 40. o.
  6. Studholme, The Origins of Om Manipadme Hum: A Study of the Karandavyuha Sutra, SUNY, 2002, 68. o.
  7. Studholme, Alexander: The Origins of Om Manipadme Hum, Albany, NY 2002, 13-14. o.
  8. A szTog palota bka' 'gyur, a vonatkozó záradéka a következőt tartalmazza: 'phags pa za ma tog bkod pa zhes bya ba theg pa chen po'i mdo rdzogs so/ /rgya gar gyi mkhan po dzi na mi tra dang / dA na shI la dang / zhu chen gyi lo tsha ba ban d+he ye shes sdes bsgyur cing zhus te gtan la phab pa. Lásd: TBRC Digital Library, http://www.tbrc.org/#library_work_Object-O01CT0007%7CO01CT000701JW27109$W22083
  9. Yu Chun-fang. "Ambiguity of Avalokites'vara and Scriptural Sources for the Cult of Kuan-yin in China". Hozzáférés ideje: 2015. július 22. 
  10. C. N. Tay, "Kuan-Yin. The Cult of Half Asia," History of Religions, 147-177. o. (1976)