Károly Rezső

(1868–1945) növénynemesítő, akadémiai tanár.

Károly Rezső, született Karl Rezső (Prága, 1868. március 4.Budapest, 1945. március 6.[1]) - növénynemesítő, akadémiai tanár.

Károly Rezső
Született Karl Rezső
1868. március 4.
Prága
Elhunyt 1945. március 6. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • növénynemesítő
  • egyetemi oktató
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (39-3-23)
A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Rezső témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza szerkesztés

Karl Alajos és Gratzer Mária fia. Oklevelét 1889-ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte. 1891-től a magyaróvári akadémián működött, 1896-ban a Növénytermelési Kísérleti Állomás helyettes vezetője, majd ugyancsak 1896-ban a Keszthelyi Gazdasági Tanintézetben a növénytermelés és rétművelés tanára, a Növénytermelési Kísérleti Tér vezetője lett. 1897-től a Földművelésügyi Minisztériumban működött, később az Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézet igazgatója lett. 1893-ban Németországba küldték ki a cukorrépa-termelés tanulmányozására, utána indította el a hazai cukorrépa-nemesítést. Házastársa sipeki Balás Mária, Balás Árpád leánya (1876. november 24. – 1926. november 20.)[2] volt.

 
Balás Árpáddal és Balás Máriával, feleségével közös sírja a Fiumei Úti Sírkertben (39-3-23)

Munkássága szerkesztés

Javaslatára létesült az Alföldi Mezőgazdasági Intézet és a Kender- és Lentermelési Kísérleti Állomás. Közreműködött különféle növénynemesítési munkákban, így a nemesítéseknél a polarizációs munkákat végezte.

A Kísérletügyi Közlemények című folyóirat szerkesztője volt. Széles körű szakirodalmi tevékenységével nagymértékben elősegítette a hazai ipari növények termelésének fejlesztését, a mezőgazdasági üzemtan jelentőségének fokozását.

Főbb munkái szerkesztés

  • Tanulmány a hazai cukorrépa, – magtermelés és – tenyésztés fontosságáról (Karl Rezső néven, Magyaróvár, 1894)
  • Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896 (Karl Rezső néven, Magyaróvár, 1894)
  • Rét- és legelőművelés gyakorló és tanuló gazdák részére (Budapest, 1899)
  • Franciaország mezőgazdasági viszonyai (Budapest, 1900)
  • A tormáspusztai gazdaság üzemi viszonyai (Budapest, 1902)
  • Mezőgazdasági üzemviszonyok és eredmények. Üzemstatisztikai tanulmány (Budapest, 1909)
  • A gazdasági szakoktatás Magyarországon és a külföldön (Budapest, 1909)
  • A fonalnövények termesztése és feldolgozása (Budapest, 1910)
  • Mezőgazdasági főiskola kérdése (Budapest, 1911)
  • Az ipari és kereskedelmi növények termesztése (Budapest, 1911)
  • A vagyonváltság második törvénye (Budapest, 1922)
  • A magyar mezőgazdasági kísérleti intézetek ismertetése (Budapest, 1922)
  • A kisgazda adói. Adóútmutató kis- és nagygazdák számára (Budapest, 1928)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés