Kávézó terasza este

Vincent van Gogh festménye (1888)

A Kávézó terasza este (Terrasse du café le soir) Vincent van Gogh holland festő 1888-ban készített olajfestménye, melyen egy arles-i kávézó terasza látható este, a gázlámpák megvilágításában.

Kávézó terasza este (Terrasse du café le soir)
Vincent Willem van Gogh - Cafe Terrace at Night (Yorck).jpg
MűvészVincent van Gogh (1888. szeptember)
Műfaj urban landscape
Mozgalom posztimpresszionizmus
Magasság80,7 cm
Szélesség65,3 cm
Múzeum
Gyűjtemény Charlier Múzeum
Katalógusszám
  • F467 (L'Œuvre de Vincent van Gogh: catalogue raisonné)
  • JH1580 (The New Complete Van Gogh: Fully revised and enlarged edition of the Catalogue raisonné)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Kávézó terasza este témájú médiaállományokat.

A festménySzerkesztés

 
A kávézó terasza 2015-ben

Van Gogh 1888 szeptemberében Arles-ban a Place de Forum tér északkeleti sarkában állíthatta fel festőállványát. Bal felől a rue de Palais-ra vezető utca sarka, a kép középpontjában a kávézó kivilágított terasza, a vendégek, a háttérben pedig a templomtorony (ma Musée Lapidaire) felé vezető utcácska, az éjszakai égbolt, jobboldalt pedig egy kis virágbolt látható.

Van Gogh nem szignálta a festményt, de több levelében is megemlítette.

A festményt első alkalommal Kávézó, este (Café, le soir) címmel 1891-ben állították ki. Ez van Gogh első olyan alkotása, melyen csillagos égbolt látható. Még ugyanebben a hónapban festette Csillagos éjszaka a Rhône felett (1888) című képét. Egyik leghíresebb műve, a Csillagos éj 1889-ben, míg a szintén éjszakai égboltot ábrázoló Falusi út Provence-ban, éjjel (1890) egy évre rá készült el.

A festmény ma Otterlóban a Kröller-Müller Múzeumban látható.

ÉrtelmezésekSzerkesztés

Az amszterdami van Gogh múzeum kurátorai szerint a festményt Maupassant A szépfiú című regényének egyik részlete inspirálhatta. „A Madeleine-templom felé fordult, és sodródott a tömeg áradatával, amely a hőségtől elnehezedve folydogált. A zsúfolt nagy kávéházak kiáradtak a gyalogjáróra; a kivilágított homlokzat éles és nyers fényében mutogatták iszogató vendégeiket. Kis négyszögletes vagy kerek asztalokon mindenféle árnyalatú, vörös, sárga, zöld, barna folyadékok álltak előttük; a vizeskancsók belsejében ragyogtak a nagy, átlátszó jéghengerek, amelyek a szép tiszta vizet lehűtötték.”[1] Bogomila Welsh-Ovcharov ezzel szemben úgy véli, hogy Louis Anquetin Avenue de Clichy: 5 o'clock in the evening című írása volt van Gogh ihletője.

Jared Baxter az Anistoriton című folyóiratban megjelent cikkében úgy véli, a festmény nem csupán egy kávézói életképet ábrázol, hanem Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora (1498) című híres falfestményének interpretációja.[2]

Megjelenése a kultúrábanSzerkesztés

Mind a kávézó, mind a festmény megjelenik van Gogh életét bemutató A nap szerelmese (1956) című filmben, valamint a Ki vagy, doki? című brit televíziós sorozat Vincent és a doktor című epizódjában. Horvátországban az arlesi kávézóhoz hasonlító kávézót nyitottak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Guy de Maupassant. A szépfiú, ford. Benedek Marcell, Budapest: Európa [1885] (1973) 
  2. Jared Baxter (2014-2015). „Van Gogh’s Last Supper - Transforming “the guise of observable reality”” (angol nyelven) (pdf). Anistorition 14. (Hozzáférés ideje: 2015. március 13.)  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés