Főmenü megnyitása

Kéméndy Jenő

jelmez- és díszlettervező, szcenikus és festőművész

Kéméndy Jenő (Szászváros, 1860. április 8.Budapest, 1925. június 25.) jelmez- és díszlettervező, szcenikus és festőművész volt. Hazánkban úttörő jelentőségű A huszadik század színpada c. (1907) tanulmánya.

Kéméndy Jenő
Kéméndy Jenő.jpg
Született 1860. április 8.
Szászváros
Elhunyt 1925. június 25. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Novelli Riza
Foglalkozása jelmeztervező,
díszlettervező,
szcenikus,
festőművész
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéméndy Jenő témájú médiaállományokat.
Beer József szövegíró, Kéméndy Jenő díszlettervező és Mader Raul zeneszerző a She című balett szerzői.

ÉleteSzerkesztés

Édesapja jegyző volt. Kéméndy Jenő művészi képességei már gyermekkorában megnyilvánultak. A budapesti Mintarajziskolában tanult, majd 1879-től Münchenben Benczúr Gyulánál és Rudolf Seitznál lett érett festő. Több mint egy évtizedet töltött a bajor fővárosban. Képzőművészeti alkotások mellett már kisebb színházi munkái is voltak. Képeit először 1881-ben állította ki Budapesten. 1887-ben a történelmi festészet tanulmányozására járt Párizsban. 1888-ban Münchenben állított ki. Festményei is zömmel színpadias jelenetek, zsánerképek, saját képességeit reálisan ítélte meg. Rengeteg képet adott el, már fiatalon nagy vagyonra tett szert. Kerékpártúrán járt Nagy-Britanniában. Műszaki érdeklődése is korán megnyilvánult, több találmányt jegyzett, fényképezett. Felmerült benne, hogy Amerikában lesz gyáros, de helyette Németországban kis kerékpárabroncs-üzemet létesített, de ez csődbe ment.

Ekkor hívta haza Nopcsa Elek báró. 1895-ben az ő révén lett id. Spannraft Ágoston mellett az állami színházak (Operaház, Nemzeti Színház) próbaidős szcenikai felügyelője. Három év múlva saját kérésére véglegesítették, s haláláig immár főfelügyelőként erős kézzel irányított és tervezett. Tanulmányozta a hazánkban fellépő külföldi társulatok (pl. Max Reinhardt) szcenikai megoldásait is. A képzőművészet iránt fogékony Bánffy Miklós intendatúrája idején keletkeztek legjelentősebb munkái. Hevesi Sándorral gyümölcsöző munkakapcsolatot alakított ki. Méltó utódot nevelt magának utolsó éveiben Oláh Gusztáv személyében.

Aranyérmet kapott Shakespeare- és Molière-darabokhoz készült terveiért az 1900-as párizsi világkiállításon. 1923-ban az Operaház örökös tagja lett.

Élénken foglalkoztatták a századfordulón Európában amúgy is előtérben álló szcenikai kérdések, szüntelen újításokon dolgozott (pl. reptető szerkezet a Rajna kincséhez), az Operaház nagyszerű színpadi adottságainak maximális kihasználásával sikerrel ejtette ámulatba a közönséget. 1916-tól filmvetítést is alkalmazott látványelemként (Sába királynője, A walkür). Korai díszlet- és jelmeztervei még a meiningenizmus hatását mutatták, a későbbiek a realizmust és a festőiséget egyesítik, egyes elemeikben a szecesszió hatása is megnyilvánul. Jelmeztervei még a díszleteinél is magasabb nívót képviselnek.

A kor színházi gyakorlata miatt tervezői munkássága pontosan nem mérhető fel. Közösen dolgozott Ujváry Ignáccal, Hevesivel. Néhány képe a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

TervezéseiSzerkesztés

Operaházi terveiSzerkesztés

  • Bartók: A fából faragott királyfi (1917)
  • Bartók: A kékszakállú herceg vára (1918)
  • Erkel: Bánk bán (1910)
  • Goldmark Károly: Sába királynője (1916)
  • Máder Rezső: She (1898)
  • Máder Rezső: Mályvácska királykisasszony (1921) [a balett szövegkönyvét is Kéméndy írta]
  • Máder Rezső: A bűvös bábu (1924)
  • Mozart: Szöktetés a szerájból (1913)
  • Mozart: A varázsfuvola (1913)
  • Offenbach: Hoffmann meséi (1900, 1913)
  • Smetana: Dalibor (1909)
  • Richard Strauss: Salome (1912)
  • Verdi: Aida (1913)
  • Verdi: Don Carlos (1888)
  • Weber: Oberon (1914)
  • Zichy Géza: A vár története (1888)

Drámákhoz készült terveiSzerkesztés

  • Herczeg Ferenc: Éva boszorkány (1912)
  • Herczeg Ferenc: Árva László király (1917)
  • Madách: Az ember tragédiája (1905)
  • Pekár Gyula: Mátyás és Beatrix (1904)
  • Racine: Britannicus (1899)
  • Rostand: Cyrano de Bergerac (1904)
  • Shakespeare: Troilus és Cressida (1900)
  • Shakespeare: A velencei kalmár (1907, 1926)
  • G. B. Shaw: Caesar és Cleopatra (1913)

IrodalomSzerkesztés

  • Bartha Andrea: Színpadi látvány a századelőn. Kéméndy Jenő munkássága. Budapest, 1990. Orsz. Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
  • Keresztury DezsőStaud GézaFülöp Zoltán: A magyar opera- és balettszcenika. Budapest, 1975. Magvető. ISBN 963270052X [újraközli A huszadik század színpada c. tanulmányt is]
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest, 1994. Akadémiai K. ISBN 9630566354
  • A százéves Operaház válogatott iratai. Vál. és bev. Staud Géza. Budapest, 1984. Magyar Színházi Intézet. ISBN 9637601856
  • Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1969. Gondolat K.

Külső hivatkozásokSzerkesztés