Kínai rock
A kínai rockzene (más néven C-rock, kínaiul: 中国摇滚, pinjin: Zhōngguó yáogǔn, magyaros átírással: csungkuo jaokun) a rockzene kínai nyelvű műfaja. A műfajon belül beszélhetünk mandorockról és kantorockról, attól függően, hogy a dalok nyelve mandarin vagy kantoni.
| kínai rock | |
| Stíluseredet | rock |
| Kulturális eredet | USA, Kína |
| Alműfajok | |
| mandorock, kantorock | |
Története szerkesztés
A kínai rockzene szülőhelye és központja Peking (ellentétben például a popzenével, ami mára már tajvani központú). Az első rockegyüttesek az 1980-as években jöttek létre, főképp szállodák bárjaiban léptek fel és nyugati feldolgozásokat játszottak.
A kínai rock atyjának Cuj Csient () tartják, akik eredetileg a Pekingi Filharmonikusoknál játszott trombitán. Az áttörést 1985-ben, egy tehetségkutató versenyen érte el, ami után új együttest alakított ADO néven (melynek magyar basszusgitárosa volt), s kiadta a kínai rock egyik mérföldkövének számító Hszin Csangcseng lusang tö jaokun () című lemezét.
Cuj () munkássága nyomán sorra alakultak a rockzenekarok, 1987-ben alakult például a glam rockot játszó, mai napig is fellépő Hejpao (). Ebből az együttesből vált ismertté a kínai rockélet két kimagasló egyénisége, Tao Vej () és Ting Vu (). Utóbbi alakította meg Kína első heavy metal-együttesét, a Tang csao ()t.
1993-ban megnyílt az ország első rockiskolája, a Beijing Midi Music School, mely minden évben rangos rockfesztivált is szervez.
Helyzete a mai Kínában szerkesztés
A kínai rockzene tágabb fogalom, mint Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban megszokott. A kínaiak ide sorolnak minden olyan előadót, akinek a dalaiban élő hangszerek (elektromos gitár, dob stb) szólalnak meg és a dalszövegek túlmutatnak a mando- illetve kantopop szokásos behatárolt érzelemvilágán.
A kínai rockzene meglehetősen periférikus helyzetben van a kínai popzenével szemben, az együttesek és a közönség zöme is a nagyvárosokban, főképp az egyetemi kampuszok környékén koncentrálódnak.
Források szerkesztés
- Salát Gergely: Rock a Nagy Fal alatt. Konfuciusz Krónika II. évfolyam 2008/1. szám, 18-19. oldal. ELTE Konfuciusz Intézet
