Wikipédia

K2-vitamin

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. október 21.

A K2-vitamin a K-vitamin család tagja, mely csak újabban került a figyelem középpontjába elsősorban a csontképző folyamatokban játszott szerepe miatt. A K2-vitamin (menakinon) több rokon vegyület összefoglaló neve, amelyeket általában rövid láncú (legfontosabb képviselőjük az MK-4) és hosszú láncú menakinonokra osztanak (legfontosabbnak tartott képviselői az MK-7, az MK-8 és az MK-9).

Hatásai az egészségre

szerkesztés

Csontsűrűség

szerkesztés

A K2-vitamin fontos szerepet játszhat a csontsűrűség egészséges szinten tartásában. Az erre utaló első jeleket combnyaktöréses betegeknél észlelték, akiknek a vérében rendkívül alacsony volt a K2-vitamin szintje.[1] Később laboratóriumi és klinikai vizsgálatok is igazolták a K2-vitamin-hiány és a csontok meggyengült egészsége közötti szoros összefüggést.[2][3] Kimutatták, hogy a K2-vitamin hiánya csökkenti az aktív oszteokalcin szintjét, ami növeli a csonttörés veszélyét. Egy holland vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy a K2-vitamin a változókor után levő nőknél nélkülözhetetlen a csontok szilárdságának megőrzéséhez, és szerepet játszott a csontok ásványianyag-tartalmának és a combnyak vastagságának a növelésében.[4]

A K2-vitamin különleges szerepét alátámasztó további érvek érkeztek Japánból. Úgy tűnik, a japán lakosságot kevésbé fenyegeti a csonttörés veszélye, mint az európaiakat és az amerikaiakat. Ez az eredmény ellentmondásos lenne, ha csupán a kalciumfogyasztás mértéke befolyásolná a csontsűrűséget. A 2006-ban és 2008-ban közzétett japán tanulmányok szerint azonban a Japánban mért magasabb csontsűrűség a nattó (egy fermentált szójababból készült, K2-vitaminban nagyon gazdag hagyományos reggeli ételféleség) gyakori fogyasztásával hozható összefüggésbe.[5][6] Úgy tűnik, hogy a nattóval bevitt több K2-vitamin (MK-7) az aktivált oszteokalcin magasabb szintjéhez és a csonttörés kockázatának jelentős csökkenéséhez vezet. Ennek egy másik megerősítése az a 2001-ben közzétett kutatási eredmény, amely szerint fordított összefüggés áll fenn a Japán különböző régióiban elfogyasztott nattó mennyisége és a csípőtáji törések előfordulása között.[7] Azokban a régiókban, ahol a nattó nem része a napi étrendnek, gyakrabban fordul elő csípőtáji törés.

Szív- és érrendszer

szerkesztés

Állatokon végzett kutatások kimutatták, hogy a K2-vitamin napi bevitelének növelésével az érelmeszesedés nem csupán megakadályozható, de vissza is fordítható.[8] A K2-vitamin szív- és érrendszer egészségében betöltött fontos szerepét többek között a 4800 résztvevőn végzett Rotterdam vizsgálat is megerősítette.[9] Ezt egy másik vizsgálat is igazolta, kimutatva azt is, hogy a K-vitaminok közül bizonyos (MK-7, MK-8 és MK-9 típusú) K2-vitaminoknak van a legjelentősebbek szerepük abban, hogy megakadályozzák a kalcium lerakódását az artériák falán.[10]

A csontritkulásos betegekben a kutatások szerint kiterjedt kalcium-lerakódások alakulnak ki, akadályozva a vér áramlását az artériákban. Az erekben fennálló kalciumtöbblet és az ezzel egy időben a csontokban tapasztalt kalciumhiány – mely kalciumpótlás mellett is kialakulhat – a kalcium-paradoxon nevet kapta. Ennek kialakulásáért a K2-vitamin hiánya felelős, mivel jelentősen csökkenti az érelmeszesedés jelenleg ismert leghatásosabb gátlószere, az MGP nevű fehérje aktivitását.[11]

Hatásai a gyermekek egészségére

szerkesztés

Laboratóriumi kísérletek, populációs és klinikai vizsgálatok szerint szoros összefüggés áll fenn a jobb K-vitamin-ellátottság és az erős, egészséges csontrendszer kialakulása között.[12][13][14] A K-vitamin gyermekekre gyakorolt kedvező hatását igazolta Summeren és munkatársainak a vizsgálata, mely erős pozitív összefüggést mutatott ki a K-vitamin-szint és a csontok ásványianyag-tartalma között.[12] A korábban végzett vizsgálatok is arra utaltak, hogy a K-vitamin szedése javíthatja a csontok alakját és előnyösen hathat a csonttömeg növekedésére.[13] Az O’Connor és munkatársai által 223 egészséges (11-12 éves) lányon végzett vizsgálat pozitív összefüggést állapított meg a K-vitamin-szint és a csontok ásványianyag-tartalma között.[14]

K2-vitamin források

szerkesztés
 
A nattó nevű japán étel K2-vitaminban nagyon gazdag

A K2-vitamin természetes formában megtalálható a baktériumos erjesztéssel készülő élelmiszerekben, például az érlelt sajtokban és a túróban. A K2-vitamin MK-4 változata gyakran kis mennyiségben előfordul a húsokban és a tojásban. A természetes K2-vitamin leggazdagabb forrása az erjesztett szójababból készült natto nevű hagyományos japán étel, ami szokatlanul nagy mennyiségben tartalmazza a természetes K2-vitamin MK-7 formáját, és melynek fogyasztását Japánban számos vizsgálat összefüggésbe hozta a K-vitamin-ellátottság és a csontrendszer egészségének jelentős javulásával. Erős illata és íze miatt azonban ez a szója alapú étel kevésbé vonzó természetes K2-vitamin forrás a nyugati ízlés számára.

K-vitamin-hiány

szerkesztés

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a nyugati társadalom szubklinikai mértékű K-vitamin-hiányban szenved.[11] Régen azt feltételezték, hogy K-vitamin-hiány ritkán fordul elő. Úgy gondolták, hogy a K-vitamin táplálkozással könnyen bevihető, illetve a bélrendszerben élő baktériumok biztosítják a szükséges mennyiséget. Az újabb tudományos adatok azonban azt mutatják, hogy táplálékunk nem tartalmaz olyan sok K-vitamint, mint azt korábban gondolták.[15] Még kiegyensúlyozott étrend mellett is elfordulhat, hogy a bevitt K-vitamin mennyisége nem elégíti ki a szervezet igényeit. Ez különösen aggasztó, figyelembe véve, hogy CJ Prynne kutató szerint a táplálékkal bevitt K-vitamin átlagos mennyisége ma jelentősen kisebb, mint 50 évvel ezelőtt volt, és a K-vitamin napi fogyasztása 1950 óta fokozatosan csökken.[16] Ez magyarázható részben az étrend összetételének megváltozásával (sokkal kevesebb zöld leveles zöldséget fogyasztunk, amelyek K1-vitaminban gazdagok), valamint az elkészítési módok megváltozásával. Régebben az élelmiszerek elkészítése különböző baktériumfajok jelenlétében történt (melyek K2-vitamint termelnek), míg ma a nemzetközi élelmiszer-gyártási előírások által megkövetelt steril körülmények meggátolják a mikroorganizmusok – köztük a jótékony baktériumok – szaporodását és bejutását az emberi szervezetbe.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vitamin K2 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ S.J. Hodges, K. Akesson, P. Vergnaud, K. Obrant, Prof. P. D. Delmas. Circulating levels of vitamins K1 and K2 decreased in elderly women with hip fracture. J Bone Min Res, October 1993.
  2. ↑ Booth SL, Broe KE, Peterson JW, Cheng DM, Dawson-Hughes B, Gundberg CM, Cupples LA, Wilson PW, Kiel DP. Associations between K vitamins biochemical measures and bone mineral density in men and women. J Clin Endocrinol Metab. 2004;89(10):4904-9
  3. ↑ Knapen MH, Nieuwenhuijzen Kruseman AC, Wouters RS, Vermeer C. Correlation of serum osteocalcin fractions with bone mineral density in women during the first 10 years after menopause. Calcif Tissue Int. 1998;63(5):375-9
  4. ↑ Knapen MH, Schurgers LJ, Vermeer C. Vitamin K2 supplementation improves hip bone geometry and bone strength indices in postmenopausal women. Osteoporos Int. 2007;18(7):963-72
  5. ↑ Yaegashi Y, Onoda T, Tanno K, Kuribayashi T, Sakata K, Orimo H. Association of hip fracture incidence and intake of calcium, magnesium, vitamin D, and K vitamins.Eur J Epidemiol. 2008;23(3):219-25
  6. ↑ Ikeda Y, Iki M, Morita A, Kajita E, Kagamimori S, Kagawa Y, Yoneshima H. Intake of fermented soybeans, natto, is associated with reduced bone loss in postmenopausal women: Japanese Population-Based Osteoporosis (JPOS) Study. J Nutr. 2006;136(5):1323-8
  7. ↑ Kaneki et al, “Japanese fermented soybean food as the major determinant of the large geographic difference in circulating levels of vitamin K2: possible implications for hip-fracture risk.” Nutrition 2001, 17(4): 315-21
  8. ↑ Schurgers LJ, Spronk HM, Soute BA, et al. Regression of warfarin-induced medial elastocal¬cinosis by high intake of K vitamins in rats. Blood. 2007
  9. ↑ Geleijnse JM, Vermeer C, Grobbee DE, Schurgers LJ, Knapen MH, van der Meer IM, Hofman A, Witteman JC. Dietary intake of menaquinone is associated with a reduced risk of coronary heart disease: the Rotterdam Study. J Nutr. 2004;134(11):3100-5
  10. ↑ Gast GC, de Roos NM, Sluijs I, Bots ML, Beulens JW, Geleijnse JM, Witteman JC, Grobbee DE, Peeters PH, van der Schouw YT A high menaquinone reduces the incidence of coronary heart disease in women. Nutr Metab Cardiovasc Dis. 2009 Sep;19(7):504-10
  11. ↑ a b Flore R, Ponziani FR, Di Rienzo TA, Zocco MA, Flex A, Gerardino L, Lupascu A, Santoro L, Santoliquido A, Di Stasio E, Chierici E, Lanti A, Tondi P, Gasbarrini A. Something more to say about calcium homeostasis: the role of vitamin K2 in vascular calcification and osteoporosis. Eur Rev Med Pharmacol Sci. 2013 Sep;17(18):2433-40
  12. ↑ a b van Summeren MJ, van Coeverden SC, Schurgers LJ, Braam LA, Noirt F, Uiterwaal CS, Kuis W, Vermeer C. K vitamins status is associated with childhood bone mineral content.Br J Nutr. 2008;1-7
  13. ↑ a b Kalkwarf HJ, Khoury JC, Bean J, Elliot JG. K vitamins, bone turnover, and bone mass in girls. Am J Clin Nutr. 2004t;80(4):1075-80
  14. ↑ a b O'Connor E, Mølgaard C, Michaelsen KF, Jakobsen J, Lamberg-Allardt CJ, Cashman KD. Serum percentage undercarboxylated osteocalcin, a sensitive measure of K vitamins status, and its relationship to bone health indices in Danish girls. Br J Nutr. 2007;97(4):661-6
  15. ↑ Kate Rhéaume-Bleue, Vitamin K2 and the Calcium Paradox. Mississaugua: Wiley, 2012, p. 50-67
  16. ↑ Prynne CJ, Thane CW, Prentice A, Wadsworth ME. Intake and sources of phylloquinone (vitamin K(1)) in 4-year-old British children: comparison between 1950 and the 1990s. Public Health Nutr. 2005;8(2):171-80
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=K2-vitamin&oldid=24315954”