Kalandturizmus
A kalandturizmus az idegenforgalom egy formája, melynek lényege olyan távoli, sőt egzotikus tájak felkeresése, ahol az utazóra “a váratlan vár”. A kalandturizmus népszerűsége gyorsan növekszik, a résztvevők sokféle vakációs lehetőséget keresnek. Az amerikai székhelyű Adventure Travel Trade Association (Kalandturisztikai Kereskedelmi Szövetség) meghatározása szerint kalandturizmus bármely idegenforgalmi tevékenység, amelyre a három jellemzőből legalább kettő igaz: fizikai tevékenység, kulturális csere vagy kommunikáció, illetve a természet közelsége.
A kalandturizmus azzal válik izgalmassá, hogy a résztvevőket kimozdítja a kényelmi zónájukból. Ezt elérheti kulturális sokkolással vagy olyan tevékenységek kínálatával, amelyekhez jelentős erőkifejtés szükséges, illetve valamiféle rizikót, (valós vagy vélt) fizikai veszélyhelyzetet jelentenek. Ilyen tevékenység lehet a hegymászás, a hátizsákos túra a vadonban, a bungee jumping, a hegyi kerékpározás, a vadvízi evezés, a flying-fox, a sziklamászás vagy egyéb típusú túlélőtúra. A kalandturizmushoz sorolható a katasztrófaturizmus és a gettóturizmus.[1] A kalandturizmus egyéb ismert ágai a szociális turizmus, a dzsungelturizmus és a külföldi utazás.
Világszerte segítik a kalandturizmus népszerűsítését a fogyasztók számára egyre könnyebben hozzáférhető technológiák, elsősorban a GPS készülékek, a kempingezés kellékei, a társadalmi kapcsolatépítés (pl az internet segítségével) és a fényképezés.[2][3] A független kalandturizmus iránti érdeklődés szintén megnőtt. Erre utal, hogy egyre nagyobb számban jönnek létre speciális utazási weboldalak, amelyek mindeddig népszerűtlen helyeket és sportokat kínálnak.
Utazásszervezők, utazási irodák és viszonteladók
szerkesztésVilágszerte számos szervezet és cég szolgálja ki a kalandtúra iránt érdeklődőket. Néhány földrajzi helyszínt magán- és közszférában működő irodák kifejezetten kalandtúra-úticélként reklámoznak. Az egyik világelső: az Arenal vulkán Costa Rica területén.
Akadálymentesség
szerkesztésMivel világszerte egyre nagyobb igény mutatkozik az akadálymentes turizmusra, néhány idegenforgalmi régió elkezdte a fogyatékkal élők számára kifejleszteni a kalandturizmus lehetőségét. Ennek élharcosai a kanadai Whistler és Vancouver, ahol a 2010-es téli paralimpiai játékokra készülnek. Észak-Amerikában az akadálymentes kalandturizmus évi 13 millió dollárt jövedelmező iparággá vált.[4]
Figyelemre méltó fogyatékkal élő kalandozók: Erik Weihenmayer, az első nemlátó, aki megmászta a Mount Everestet; Casey Pieretti, egy végtaghiányos korcsolyázó; és Caroline Walsh, aki az Access to Marine Conservation for All International (Mindenki lehet tengeri természetvédő) nevű nemzetközi egyesület alapítója.
Néhány desztináció kifejezetten fogyatékkal élők számára kínál különféle programokat és munkalehetőségeket.[5] A kanadai Quebecben található Esprit Lodge kifejezetten gerincvelő-sérülteknek szervez rafting kirándulásokat.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Adventure travel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Citypaper online. [2006. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 10.)
- ↑ „The Flashpacker: A New Breed of Traveler”, Hotel Travel News, 2006. március 24.. [2007. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 7.)
- ↑ The Development of Social Network Analysis Vancouver: Empirical Press.
- ↑ Stan Hagen - Tourism Minister of British Columbia
- ↑ The Equity: "Esprit rafting to be featured in commercial", Wednesday, May 14th, 2008, print edition
- "Adventure Tourism" by R. Buckley (2006) Published by CABI, Wallingford, UK.
