Kallós Ede (klasszika-filológus)

(1882–1950) magyar klasszika-filológus, gimnáziumi tanár

Kallós Ede, 1900-ig Kohn Ede[3] (Budapest, 1882. július 22.[4] – Budapest, 1950. április 11.)[5] magyar klasszika-filológus, gimnáziumi tanár.

Kallós Ede
SzületettKohn Ede
1882. július 22.
Budapest
Elhunyt1950. április 11. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFriedmann Lívia
SzüleiKallós (Kohn) Bernát
Rindauer Róza
Foglalkozásaklasszika-filológus, gimnáziumi tanár
SírhelyeFarkasréti temető (19/1-1-226/227)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Kallós (Kohn) Bernát (1851–1924)[6] zsidó vallású kereskedő és Rindauer Róza fia. Budapesten és Berlinben tanult, ám a magyar fővárosban szerezte meg tanári képesítését. 1911-ben a tisztviselőtelepi, később a Szent István főgimnázium tanára lett. 1910 és 1921 között tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia klasszika-filológiai bizottságának. Számos jeles tanulmánya jelent meg filológiai és társadalomtudományi folyóiratokban a klasszika-filológia és ókori vallástörténet köréből, önállóan megjelent munkái: Homérosz és Archilochosz (1904); Megjegyzések és exkurzusok Archilochoszhoz (1911); Görög mithológia (1923), a legmodernebb e-nemű munka magyar nyelven. Görög élet és műveltség (1924); Verborgenes Wissen (1924); Megélnek a múzsák (hellén regék, 1925).

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk és irodalom szerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Új lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Budapest, Dante-Pantheon, 1936.
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  
  • Kallós Ede (Magy. Nyelvőr, 1950. 2–3. sz.);
  • Moravcsik Gyula: Kallós Ede (Antik Tanulm. I. 1954. 1–3. füz.)